Kétezren túl

Kétezren túl

Rájöttem, hogy a kétezer az nem is egy nagyon nagy szám, ahhoz képest, hogy lehetne jóval több merülésem is. Mondjuk vagy nyolcezer. Ami késik, nem múlik, kérdés, hogyan tovább.

Lehet-e továbbmenni, milyen irányban, hol, és hogyan?

Vannak válaszok, a fel(nem)tett kérdésekre, hogy milyen is a folytatás. Nos, nemes egyszerűséggel: amíg tehetem és egészséggel bírok is, merülök, akár sok évesen, túl az ötezren is majd így nyilatkozva.

A búvárkodásban elég szerteágazó tapasztalatokat szereztem, de szeretnék még pár helyre eljutni, jópár kihívással megküzdeni.

Szeretnék folyami merüléseket, barlangi expedíciókat, moszaterdőt, szárazruhás északi tengeri roncs és fjord merüléseket hatalmas halrajokban, rákcsapatokkal találkozva, szeretnék trópusi vizekben szirticápák között pancsolni a térdig érő vízben, cetcápával snorkelezni, fókával, pingvinekkel versenyúszni, delfinekkel táncolni, cáparajban filmezni.

Szeretnék hajóroncsokról értékes videodokumentációt forgatni, komoly, trimixes merülésekkel új képekkel előállni.

Szeretnék freedive fronton követőket toborozni, edzeni és fejlődni.

Szeretnék oktatói létrán előlépni, tényleg bázisvezetőként nívós központ élén állni, jó és profi csapatot, oktatókat képezni, különleges, nívós extrákat képviselve, mint pl. víz alatti fotó, video, újralégző csúcstechnikáinak napi használatával.

Remélem, ha majd újabb kerek merülésszámhoz érek, akkor már a jelenben élhetem meg ezen vágyak legjavát egy talán harmonikus és boldog magánélet teljességében. (A legfontosabb, a legegyszerűbben megfogalmazva.) Remélem, akkor is lesz rengeteg cél, vágy, kihívás és persze lehetőség mindenek továbbélésre.

Örülök, hogy ilyen álmok töltik ki a munkám és a megélhetésem hétköznapjait. Örülök, hogy vannak sikerek, elégedett emberek, akik ugyanazokat az élményeket keresik a vízben, amiket keresek és nyújtani szeretnék. Eközben betöltöttem a harmincnégyet, ami csak egyet jelent: dolgozni kell a célokért, mert fogy az idő, nincs helye eltékozolt napoknak és óráknak. Vigyázni kell az egészséggel, nem felélve a genetikai ajándékot, amit sok óra fiatalkori edzés edzett az életre. Arra az életre, amiben van dolog még a búvárkodáson kívül is, hogy jó emberként tölthessem ki az eltöltendő életéveket. Hiszem, hogy nem voltam mindig elég bölcs a döntésekben, de nem volt célom soha másokat megbántani. Talán ezentúl majd jobban sikerül, az esély nagy, szándékok megvannak, az élet meg megy tovább.