Nyárcsinálás
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Ok, elérhetőek vagyunk, sőt meg is érkeztünk Montenegro partjaira. Innen indulhat az idei storyzás, melyet a realizmus penge kontrasztjai savanyítanak, édesít a tenger sója, színez a forró nyári szél. Ettől aztán olyan, amilyen: ahogy mi megéljük.
Balázzsal ketten érkeztünk, mert nyilvánvaló, hogy az idei évben sem csinál egy fecske nyarat. Igaz, majdnem egy maradt, hisz éppenhogy visszafordultam. Mert, hogy a határon mint teherautó, legomboltak 80 EUR !!! EKOTAXát, azaz környezetvédelmi adót. Az sponzoráljon elsőnek, aki ezt nem tartja elrettentő túlkapásnak az 1,6os kis Ford Escortra, amire tavaly jó volt a 10 EUR matrica is. Szóval volt egy arcom az érkezéskor, amit nem csak a megtett út, meg a leselkedő helyzet szabott át komolyra.
A szokatlan harminc napos esőkből az első három napunk zivatarosra sikeredett, amiről sátorverés az esőben, záporzuhé samponnal, cipő és ruhaátáztatások című eposzi cselekedeteink tanúskodnak. Alapállás van, azaz sok a munka a nyárcsinálással. Búvár és bázis nélküli létesítményként csak a hajót hiányoljuk nagyon, igaz internetünk sincs és takaróilag se kell nyújtózni nagyokat.
Azért első napon Dragan felzargatott bennünket. Profik rendben, a tíz perces szintidőn belül útrakészek, szóval három fullos búvárcuccot, meg vagy nyolc palackot beraktunk a vezérkari peugoba és tapostuk Bigovo felé. Igaz, nem volt lecsukva a csomagtartó és Balage kapaszkodott is a táskájába végig. Kicsit eluntuk magunk a helyi fogadóegységben, de megjött Toni, vízen, a hajóval, amibe bepakoltunk. Egy kézzel firkált GPS lista fölött töprengtek még akkor is, mikor horgonyt dobtak. Roncskeresés : nagy, unalmas pozidóniamezők fölött cirkáltunk huszon méter környékén: lemerüléskor megvadult a komputerem, ERROR jelzéssel csipogva villogva sztrájkolt. Kafa, ez is jól indul! Folytatásként áramlásban a felszíni hullámlovaglás alsó verziójában vagy tíz percet lapátoltunk a hajóig. Bravo: tájolási csúcs!
Aztán a Yugo fújta hullámok a merülésnek is beintettek, ezért valami barlanghoz eveztünk. A krónikás itt csak a 25 fokos vízhőfokot és a gyenge, zöld látótávolságot említi. (Ja, az eső az idén itt is meghatározó elemként az első sorba küzdötte magát.)
Három méteren a Bigovo öbölben két egymásba keveredett roncsot fürkészünk. Jó is lett volna, ha checkdive lévén az új ruhához, az üres palackhoz, a kamerához, na meg a felszínhez jól sikerült volna besúlyoznom. De nem – tehát nálam a légzés egy beszívás-kifújás ütemre korlátozódott, amit a következőig szünet követett : ez az idő volt maga a merülés. Fél óra alatt leizzadtam, lefáradtam, mikor pedig feladtam, pingpong labdaként dobott fel a víz.
A helyi ritmus fontos rendszerébe illően megfordultunk pár kávézóban. Megfigyeléseink alapján kevés a turista, a lányok szépek, van pár eszméletlen bomba, de a fejekkel és tekintetekkel gond van. Lesz szezon idén? Ugyan semmi nem támasztja alá, de az az érzésem, hogy későn jöttünk. De elkezdtük, ha esik is, és nyár is lesz. Velünk kezdődik.
