Út az Ördögnek
Category : Uncategorized
Missziós nap, célpont egy lehetséges koordináta, talán roncs. Maybe – mondja Dragan sokat sejtetően, és fölfele pislog, miközben a mélységről beszél. Értjük egymást. Nyolckor farolok be a palackokkal, csípőre tett kézzel várnak, cöccögnek. OK, az elmúlt napokban a versenyfutást mindig az idő nyerte, a száguldó mutatókat alig bírtam követni, nemhogy leelőzni! – tehát állandó késésben voltam, minden nap újabb lehetetlen kihívásával. Szóval mikor látnak, akkor kezdenek el pakolni. Kapkodva. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert nem egészséges. Főleg azért sem jó, mert aztán ha elhúzunk kibójázni a koordinátát, be is öltözünk, majd kiderül, hogy Dragan professzorom ólomöv nélkül vág a küldetésbe…. Az blama,nem?
Egy null az Ördögnek, mivel nem volt pótsúly, valahogy a tiltott mélységbe merüléshez meg nem a horgonyt köti magára az ember. Szóval gyorsjárat vissza a startvonalra.
Jómagam még csak meglettem volna a tartalék csizmával, de a visszatérés jó alkalom volt, hogy én is magamhoz vegyem az ott hagyott búvárcipellőmet. Két profi, mi? Na húzás vissza a pozícíra, nézzük, mit is fedezünk fel!
Merülés a nagy kék, nagy piros mélységbe, ami negyven alá néz – egy kicsivel. Fújdogálom a jacketemet szájjal, mert inflátor O-ring probléma miatt, nem lehet csatlakoztatni. Más gond nincs, zúzunk lefele, a hideg betámad, én meg kezdek kapaszkodni az orromba, hogy menjen az egyenlítés. Rég volt ilyen, de hát megeshet, hogy nem sikerül. Azért tartom a tempót süllyedésben. Hallom a csilingelést: ez már becsengetés a második menetre: lent vagyunk, hat a nitrogén. A szemünk elé tárul a vízfenék, halomba hányt sziklák, azokon pedig mint látomásba illő, gyönyörű, hatalmas lágykorallok pompáznak. Szóval megérte lejönni, mert ez valami fantasztikus! Cinóber, lila, és ki tudja, milyen színűek még, méteresnél nagyobb, legyező alakú példányok. Csodálkozás később, mehet a keresés. Széthúzódunk az Öreggel, ő videózik, én szabad kézzel úszkálok a látótáv peremén. Mesterséges objektumnak sok nyomát nem láttuk. 11 perc, irány fel, kicsi deco, plusz safetystop, 20 percnél fenn vagyunk a hajónál.
Forduló, gyorsjárat Posseidon City. 77 perc video, majd 23 perc a Kathedrálnál. Sima ügy. Ez után visszatérés, vendégek nélkül gyorsjárat Bigovo. Szaggatunk majd egy órát, nem értem miért is megyünk. Igor, Dragan, meg én, hármunk közül csak vezérünk hoz búvárcuccot. Kérdezem, azt mondja pólót hozzak. Tehát az üres hajón, csak Dragan merül. Hol, miért? Negyediket az ismert előzmények után? Nos, az Ördög nem alszik. Kicsit morog Dragan, mikor mi mondjuk, hogy nem merülünk. Leesik neki a poén, hogy tényleg csak az ő cucca van a három és fél négyzetméter, átláthatónyi raktérben, az is csak majdnem. Csak a maszkja hiányzik! Egy árva tartalék nincs a hajón, mindünk cucca ki lett pakolva. Brutál! Angolos hidegvérrel csak sóhajt egyet, miután a csónak összes titkos rekeszét átkutattuk egy amúgy alap kelléknyi búvármaszk után, de semmi. Irány vissza! – immár másodszor.
Azt már csak epilógusként említem, hogy három mérföldre a kikötőtől a motor leszabályoz: adalék olaj a minimumon! Alarmjelzés, sípszó, kis fordulat. Ez az űrhajó bonyolultságú 200 lovas Yamaha reakciója. Egy óra sodródás alatt kiderítjük, hogy lehet haladni az izmos tartalék mennyiségű adalékkal (kb. 1/3 rész még a tartályban!) de hát nem sikerül a hajón rátölthető készlettel megoldani a hibát. Az sem volt. Sípszó mellett, alapjáraton, totál éhesen érkeztünk. Talán, ha a fiúktól nem rendelünk hamburgert, amivel kikötéskor várnak, nagyobb baj is lehetett volna.
Ezek után a nap végén mi jöhet? Fuckdive – a fiúkkal DM gyakorlat és szórakozás. De ez egy másik történet megint – bár ugyanaz a nap.
