Papua Paradise
Category : Blogroll , Papua Paradise , Uncategorized , Úton
Trópuson farmerben utazni nem különc dolog. A helyiek is pörögnek benne. Egyébként tök fölösleges cucc, de az akklimatizáció része: szívós kitartással jól beleizzad az ember, aztán kész, át is állt az éghajlatra. Egyébként meg momentán az egyetlen hosszú és transzkontinentális utazó hosszú nadrágom, ami nehéz és nagy holmi ahhoz, hogy útipoggyász legyen. Tehát Sorongban a leszállás, az a párás hőséggel való agresszív találkozásról emlékezetes. A főnökkel találkozni simább volt, személyesen fogadott és tájékoztatott az alapfelállásról. Korrekt azaz rendben – mondtam, akkor felülnék a ringispilre. Végül is azért csaptam a lovak közé, utazva majd öt napot, nem? A sorongi mólón kicsit vártunk a dagályra, de ez a három óra, meg a két órás kalandhajókázás meg sem kottyant. A célegyenesben dobogó szívvel nézem a mólót, a partot, a szigetet, ahova érkezünk. Durván imponáló.
Orang baru, azaz új ember. Én. Náluk az előny, ők tudják ki vagyok, de én mire fogom őket megismerni? Mutatkozhatok be egy szigetnyi embernek – akik figyelik minden lépésemet? Na jó, minden csoda három napig tart, majd megunják. Egy dolgom van: belerázódni, megismerni a dolgokat, majd pedig csinálni, vezetni a programot, mikor jönnek a vendégek. A mostani csapat magyar, csapódom hozzájuk, ami nem nehéz: Jani cimborám a vezér, akivel tavaly ilyenkor szafariztunk. Kicsi a világ, még ha sokat is lehet utazni benne.
Elszállásolódom, a sziget túlfelére kerülök, ahol elő kell vennem a jobbik alvókám: ugyanaz a ház túlfelén laknak a helyi erők vagy négyen, a parton pedig döngicsél a kompresszor, meg ott laknak az építő melósok. Az alapzajszintet a hullámok és szomszédaim frekvenciapaletája teszi teljessé. Egyébként csocsi a szoba, majdnem vízparti. Pontosan vízen álló, én meg vízen háló.
