November rain, avagy Silo Advanced

  • 0

November rain, avagy Silo Advanced

Sutba dobtuk az összes időjárási elemzést, ami novemberben azért nem a legbölcsebb dolog, ha az ember az Adriára indul búvárkodni. De hát, ha egyszer pezsgett bennünk a merülés utáni vágy és azt csak az eszetlen optimizmus überelete, ráadásul hatszoros kiszerelésben, akkor menni kell. A szükséges készségek tehát Gömbi, Sumi, Vasiati, Beni, Zénó és Karas formájában valósították meg a Silo – Peltasatis – Roncsexpedíció búvártúrát.

Ha Silo, akkor Neptun, ha ismerős, akkor Szarka Géza aki keretet adhat a projektnek. Persze nem lehet mindenki kőkemény, neoprénben merülő fóka, így én spec száraz ruhában szárazon próbálom megúszni a merüléseket, Zénó pedig a Divelab-os szkafanderének tart mélységi próbát. Tehát többi hősünk neoprénben áll helyt.

silo_surface.jpg

Az idő ugyan eső utáni esőre álló, azaz szakaszosan fürdető November Rain, már merülés előtt van alkalmunk ázni kicsit. Az első merülés egyben checkdive a Silói roncs. Szakmailag a bevállalós Advanced Diver kiképzésbe illik, hangsúlyozva a „na most látjátok, miért fontos a checkdive” mondandót. Pontosan el lett magyarázva, hogy az üdvös kivétel szemlélteti, hogy miért NEM ugrunk hát checkdive gyanánt egy szép mély hajóroncsot csoportos felállásban. Röviden magyarázva: mert a komplikációk első merüléskor adódhatnak a felszerelésből adódóan, amiket idő korrigálni, illetve az emberi faktor sem az a fajta, hogy a hétköznapok rutinjából kiszakadva harminc méteren kolbászolhasson profin, mintha ez lenne a rendszeres napi rutin része.

Bevállaltuk. A kis hajón magunk elé engedtük a másik magyar csapatot, majd elkezdtük a besúlyozást, ami igazolta, hogy érett a banda a haladó fokra. Alig 10 perc alatt , rendezetten merülve az árbockosár magasságából ereszkedtünk a sűrű halrajokon keresztül a roncsra.

“Read More”

  • 1

Dahab, IDC

Dahabban átvették a hatalmat az állatok. Komolyan. A macskák a legdurvábbak. A kutyák csak nagyok, de ha elkezdenek jasszkarizni, az ijesztő acsarkodássá válik. Tesztoszteron, avagy megint a hímek balhéznak, mi? Állatból van elég: konkrétan a reggeli szeánszunk a German Bakeryben már maga egy minizoo. Az ajtón simán átsuhan a macska, a kis kajla, kenguru forma rozsdaszín kutyakölykök meg ártatlanságuk védelme alatt támadnak be. A legyeket senki nem hívta, szervezett beszivárgással hadiflottává duzzadt sereggé fejlődnek. Nem olcsó, de jó a péksüti, a kávé és a szendvicsállomány. Ez a reggeli feltöltés helye. Innen ötven méterre stoppoljuk a szervezett transzfert, ami a fő program (IDC) helyére röpít.

oregmotorosok.jpg

Nem tudjuk kihagyni a szobrot. Elvieg úgy nézett ki, mintha egy delfin intimen közeledne a hölgyhöz. Büntetésből feldarabolták, így mostani formában chopperre (sem) hasonlít – lsd. illusztrációnkat.

Nos, a tanteremben folyik a zanzásítás. Igazi fehérítő és áztató program, nem kicsit agymosás. Az áztató program szól a gyakorlati oktatói teendőkről, a fehérítő meg a PADI mint intézmény kedvező, egységes és magasrendű profizmusának megismerését szolgálja. Az egységes és vitathatatlan értékrend cégkódexe kötelező vétel, hozzá pár egyéb vásárlás ajánlott az oktatói létezéshez. Ellenállásképp kölcsönanyagokkal hidaljuk át a beugró 620 USD értékű profi oktatói csomagot (ajándék PADI hátizsákkal!)

Szerintem most és itt tisztázzunk valamit! A PADI megítélése más lapra tartozik. Tény, hogy minden rendszer kinevel kutyafülű oktatókat: megtörtént valóság,  Adriára menő kezdő búvár az autóban teszi le az elméletet. Nem változtattam meg az értékrendemet, ugyanúgy búvároktató vagyok, mint eddig és hiszem, hogy tanítanom kell, mégpedig lelkiismeretesen és profin. Most majd PADI védjegy alatt tehetem, ami egy miatt fontos: világviszonylatban ez a négy betű jelenti az oktatói igazolás elfogadását. DOLGOZHATOK vele búvárbázison Egyiptomtól Thaiföldig, Mexikótól Mozambikig, nyitva a világ.

Ez jelenti a támogatást tankönyvekkel, segédanyagokkal, adminisztrációs háttérrel. A világ nagy részén ez az egyetlen ismert búvár szervezet, amely megítélése egyértelműen pozitív.

“Read More”

  • 0

Papua Paradise

Trópuson farmerben utazni nem különc dolog. A helyiek is pörögnek benne. Egyébként tök fölösleges cucc, de az akklimatizáció része: szívós kitartással jól beleizzad az ember, aztán kész, át is állt az éghajlatra. Egyébként meg momentán az egyetlen hosszú és transzkontinentális utazó hosszú nadrágom, ami nehéz és nagy holmi ahhoz, hogy útipoggyász legyen. Tehát Sorongban a leszállás, az a párás hőséggel való agresszív találkozásról emlékezetes. A főnökkel találkozni simább volt, személyesen fogadott és tájékoztatott az alapfelállásról. Korrekt azaz rendben – mondtam, akkor felülnék a ringispilre. Végül is azért csaptam a lovak közé, utazva majd öt napot, nem? A sorongi mólón kicsit vártunk a dagályra, de ez a három óra, meg a két órás kalandhajókázás meg sem kottyant. A célegyenesben dobogó szívvel nézem a mólót, a partot, a szigetet, ahova érkezünk. Durván imponáló.

colopok.jpg

Orang baru, azaz új ember. Én. Náluk az előny, ők tudják ki vagyok, de én mire fogom őket megismerni? Mutatkozhatok be egy szigetnyi embernek – akik figyelik minden lépésemet? Na jó, minden csoda három napig tart, majd megunják. Egy dolgom van: belerázódni, megismerni a dolgokat, majd pedig csinálni, vezetni a programot, mikor jönnek a vendégek. A mostani csapat magyar, csapódom hozzájuk, ami nem nehéz: Jani cimborám a vezér, akivel tavaly ilyenkor szafariztunk. Kicsi a világ, még ha sokat is lehet utazni benne.

Elszállásolódom, a sziget túlfelére kerülök, ahol elő kell vennem a jobbik alvókám: ugyanaz a ház túlfelén laknak a helyi erők vagy négyen, a parton pedig döngicsél a kompresszor, meg ott laknak az építő melósok. Az alapzajszintet a hullámok és szomszédaim frekvenciapaletája teszi teljessé. Egyébként csocsi a szoba, majdnem vízparti. Pontosan vízen álló, én meg vízen háló.


Barlangi bújócska

Blogtár