Offline események
Category : Blogroll , Papua Paradise , Uncategorized
A hétvégén 4. Magyar Apnea Nap, ami több szempontból érdekes – bár nem versenyzem se nem fogok (Kedves Szüleim örömére) . Indulók között van Bátor Gábor cimborám és edzőtársam, aki Dahabban sikeresen 47 méteren volt! Vazze, a Kerasub színeiben nyomul!!! – eszem a szívét. Aztán ott van szervezőként és versenyzőként Horváth Róbert barátom és szintén Apnea Akadémista társam aki nyugodtan nevezhető bajnoknak eddigi eredményei alapján. Ami azonban a legfőbb, hogy Engyel Ákos elképesztő világrekordra készül! Hegyezzétek a fületek hétvégén, figyeljétek a híreket! Jó kis nemzetközi csapat jön össze, korrekt verseny lesz!
Amúgy a tapasztalt netcsend oka az, hogy a múzsa szabira ment, azután meg nem volt idő gondolkodni a naplózáson, hogy miket is osszon meg az ember a behavazott otthoniakkal. Nos, jelentem aggodalomra semmi ok, minden rendben itt a déli féltekén, legalábbis vékony egy foknyira az egyenlítő alatt. Trópus. Pálmafák, igéző tenger. Sok szúnyog is, hogy az ember ne érezze jól magát. Például blogoláskor nagyon ciki, hogy a lábfejemet marcangolják. Ezt éppen úgy védtem ki, hogy törülközőbe csavartam, de ugyanakkor külön opcióként zoknit is hordok magammal, ha éppen nem elérhető a fürdőlepedőm. – bár tudjuk a Galaxis Útikalauzból, hogy az mindig legyen kéznél!
A januári lecsendesülés után gyarapodó számú vendégek gyülekeznek, ma például két hajóval futottunk ki merülésre. Ez sokkal jobb, mert a hajós merülős bandának fix elfoglaltságot nyújt, a másik felének meg a fennmaradó munkák adnak bőséges tennivalót. Könnyebb olyan munkára fogni őket, aminek van tétje, értelme, látszata, célja.
Ipari titok, hogy luxus lakosztállyal fog bővülni a resort, amit hamarosan építeni kezdenek. Mi csak kertészeti alapokat és kisebb csinosításokat kezdtünk el. A szomszéd faluban amit félig elhagytak, annyi disznövény van, hogy az egyenesen elszomorító. Ott vannak a gondozatlan sövények, ágyások, szép bokrok, cserjék, de sehol gazdája, dudva veri fel a házhelyeket. Na innen hoztunk ágakat, olyan volt a hajó, mint valami őrült kertész-noé-bárkája. Most ezek állnak a földben és remélhetőleg igyekeznek gyökeret verni. Mondjuk a falu volt kertészének lenne itt dolga, amit ráadásul értett is. Úgy képzelem, hogy valami fanatikus pali lehetett, mert tényleg agyon van ültetve az a falu, látni kéne csak. Egy otthoni kertészet gazdasági vezetője az biztos dollárjeleket látna tőle, hisz nehezen tartható trópusi fajok, itt meg ingyen burjánzik, amit bolond fehér ember (mint mi) meg elviszi és ültet. Aztán még csak meg sem lehet enni!
Merülésről is lehet írni már. Főleg azok után, hogy az ember lát is javában inspiráló dolgokat, ó merülőtársak akadnak, a hangulat meg kerekedik. Kérem, a mai éjszakai merülést kihagytam, mert a délutai olyanra sikerült, hogy ennél én több szépet ma nem is kívánnék átélni. Mármint a víz alatt. A felszínen sok varia nincs, egzotikus ízek mint vacsora, kis társasági élet, nagy alvás. Aztán merülés holnap is – bocsánat ha ezzel nem mondok újat, csak bosszantok valakit véletlen. De hát bírom én a hólapátolást, a síelést meg a forraltbort is. De hát pajtásaim nélkülem élik meg ezeket. Mit lehet tenni itt? – talán töltsek fel újabb anyagokat?
7 Comments
lődy Annamária
2010-02-05 at 2:13 pmIgen.
Röviden ez a válasz: IGEN- kérlek tölts fel új anyagokat. Ki kell valahogy húzni fantáziával, míg újból merülhetek. /Úgy hírlik alakul/
Luxuslakosztály? Szúnyog mentes ? Vagy mitől? Hogy lehet a Paradicsom luxusabb?
Luxusabb panoráma? Naplemente…luxus manta? na és persze szőnyegcápából is luxus.
Sok.
Kár, hogy nem volt/van ihleted a kolonialista/benszülött párbeszédünket folytatni-pedig engem annyira, de annyira érdekel, hogy még az egyik háztáji gyerekemmel is értekeztem ezügyben. /Ő tudományosan is foglalkozik ezzel a kérdéssel- ő is pszichológus, csak ő a Columbián tanít és kutat ezirányban. /
Tudod én vagyok a Búvár Lélekbúvár, akit az emberi viszonylatok éppen úgy elvarázsolnak,mint a tenger.
Szóval….: ha csak mellékesen is,mint egy odavetve néha-néha- ez nekem nagyon különleges- ha az emberekről s írnál, igazán hálás tudnék lenni.
Jók a vendégek?
Sziasz! Annamária
Fecó
2010-02-05 at 6:00 pmHajrá Gábor! 🙂
Birkás Judit
2010-02-05 at 10:25 pmAha… Galaxis Útikalauz… 🙂 Már majdnem elfelejtettem mennyi jó tanáccsal látja el az embert minden élethelyzetben. 🙂 Mindenképp ajánlom olvasásra mindenkinek!
Karas
2010-02-06 at 2:33 pmAz az egy biztos, hogy a kolonizáció elől nincs kitérés. Amit tanulhatnánk mi magyarok magától a vezetéstől, hogy semmi nem eladó, bár megvehető. Nem adnak el külföldinek földet, csak bérbe, nem lehet autód, ingatlanod, ezeket a tulajdonlási jogokat helyiek gyakorolhatják csak. Pl. ha akarsz egy robogót, akkor adsz pénzt egy megbízható helyinek, akinek a nevén a gép. Te meghatározott használati idő után meg odaadod neki. Indonéz system…
Tudni kell, hogy Indonézia nagyon nagy. Nagyok a távolságok és szélsőségek. Vannak irdatlan gazdag emberek is, meg olyanok, akik gyakorlatilag nincstelenek. Persze gyakori, hogy az ideérkezők őket irigylik: az egyszerűségüket, meg hogy mennyire nem rendelkeznek átkos kötöttségekkel. Nincsenek szabályok tarifák mindenre, utalandó számlák és büntetések.
Én csodálom, hogy otthon nincsenek olyan érdek képviseleti szervek, akik nekimennének ezeknek a dolgoknak. Én azt az egyet nem bírtam otthon, hogy mint a hülye gyereket, mindenki mindenért büntet csak. Nem bírtam Pestről bírság nélkül megfordulni.
De elkanyarodtunk a lélek búvárkodástól. Majdnem forradalmat szítottam, pedig csk kicsit gondoltam a rendszerre.
Egy szó, mint száz: írok akkor az emberekről is néha.
Fecó
2010-02-06 at 9:14 pmGábor a hazai 2. és a nemzetközi 6. helyet szerezte meg! Gratulálunk Neki!
Szép volt!
Gekkó-sokk
Karka
2010-02-16 at 1:02 pmKaras Barátom,
Nem is tudom, hogyan keveredtem ide… De itt vagyok. Virtuálisan persze. Olyan, mint egy időutazás. Olvasni téged, ott messze, down under. Rémlik, mintha beszéltünk volna erről anno (még amikor Vikinél maradtak a cuccaid Amedben), de nem volt pontos infom, hogy mizu veled? Hát, most kicsit nagyobb útra kell kelnem, ha azt akarom, hogy felvegyél stoppolás közben, mint anno…
Abszolút retro feelingem van – nem csak a hozzászóló egy-két régi arc miatt, hanem miattad is. Miattunk. Régen volt, na. És én tavaly tengert sem láttam – csak képernyőn… 🙁
Mindenesetre most most van. Hajrá odakint! Aztán majd látlak – de ha nem én, akkor a növekvő létszámú gyerekeim valamelyike biztosan! 😉
Ölellek,
Nagyfehér
UI: ha csinálsz retro-linket, akkor tegyél már bele engem is! 🙂
Karas
2010-02-20 at 11:16 amRetro link? Nem is rossz ötlet Barátom, páran jelentkezhetnének, akikkel együtt már felkötöttük a palackot. Rólad meg nem csak a stoppolásos ismerkedés ugrik be, hanem az Ó-Atlantis, annak első honlapja, amit még Te dobtál össze, a pinceklub, ahol terveztük a nagy merüléseket, meg hogy mi, hogy legyen. Dohos, sörös összejövetelek, iszapos tavi merülések, zimankós Kostrénák, dermesztő Hegyeshalom! Volt freedive szekció, szemem láttára családalapítási minta, leszereltél búvárilag, de aztán nagy cápákkal flörtöltél. Az is mintha csak Tegnap lett volna, hogy Nálatok Kolos ébresztett a Hárpiával. Azóta lehúztatok hat hetet Balin családi kalandtúrával, előtte meg kislányod csavart az ujja köré. Azt hiszem, most Te vagy a fix ember, aki valahol stopposként majd felvehet. A kérdés, hogy jársz-e arafelé meg mikor és hol lesz az? Lehet, hogy előbb látogatlak meg, vagy toppanok be hívatlan vendégként – ahogy szoktam. De örülök, hogy virtuálisan is, de azért csak maradt a barátság. A keddi halászhálós klubodhoz meg elismerés, bár én nagyon nem értem oda soha. Azért hívjál csak, mert érdekel amit csináltok. Figyeljük egymást aztán majd alakul. Gratulálok a Családodhoz, remélem majd merülök a gyerekekkel. Meg még majd Veled is…