Picture Dragonet

Picture Dragonet

Szemközti oldalon szoktak állni a szafarihajók. Van úgy, hogy ágról szakadt kis kalózbárka, de van, hogy tekintélyes és elegáns sokárbócos áll be az öbölbe. Fogalmunk sem volt, mit esznek azon a merülőhelyen, ahova ki szoktak állni. Egyszerűen nem állt össze a kép. Okay, hogy makróznak, mert az nem éppen egy christalbay tündökletes látótávval és hatalmas dús koralltömbökkel. Most azonban az olasz vezérguide, az amúgy profi Francesco meginvitált bennünket, hogy felfedje a titkot. Kicsit sem sejtette, hogy ezzel hibát követ el, azaz merényletet a saját csapata ellen. Felajánlotta, hogy megmutatja a helyet, ahol a ritkának számító Mandarinhal honol, egy szuszra fel is invitált bennünk a hajóra.

Két benyomás ért egyszerre. Ad egy: ez egy nagyon specializált hajó, egy Indonéz kisvállalkozóé, aki maga is kezet ráz velünk. Lagalább tíz fő a személyzet, a hajó 16 férőhelyből végül 8 fő részére alakított ki lakosztályokat. (Saját szemmel az összes kabinba benézhettem!) Parádés, tágas, full design, minden igényt kielégítő, luxus! Kérem ez übereli a hasonló méretű, egyiptomi húszegynehány fős hajókat, csak itt nem hálófülkécskék, meg négy napozófedélzet van. A lakosztályok persze 3000 dollár/fő/hét áron kelnek el. Testvéreim, lehet spórolni!

Ad kettő, mint benyomás. Végignézve a nagyérdemű utasállományon… nos, ez pont az a réteg volt, aki háromezerért, tíz ezerért, vagy bármennyiért olyan dolgot vesz, ami kiváltság, vagy amit csak a TE életmód magazinodban nem is látsz. Mint például egy ilyen safari is – jó hogy lehet kapni. Legalább tudom, hogy jó helyen vagyok – és jó oldalon 🙂 Nos, igen, Kő gazdag arcok, amiken nyoma sincs az életvidámságnak. Elgondolkodtató, hogy vajon ők, minek tudnak igazán örülni? Köszönöm, hogy egy percig némán sajnáltuk őket, mi az élet sodrában vidáman, néha árral szemben lubickoló, szponzoráló tömegek.

Ezek után megnéztük a helyet. Némi kárörömmel csobbantam a többiek után, ahogy a Vezér elrendelte a merülést. Pontosan el bírom képzelni, milyen a világ végén, néptelen partszakaszokon fotózni szupertechnikával, heti háremezerért, mikor a prospektusból nem ismert magyarok rárontanak a  témára. Csak arra nem voltam büszke, hogy Francesco adta az alapindíttatást, amiért biztosan majd felelnie kell a kőarcok előtt.

A Picture Dragonet lelőhelye amúgy 5-8 méter mély, húsz méter hosszi szakasz mindössze. Kollégáihoz hasonlóan itt figyuzza a napnyugtát, bóklászik oda-vissza, néha társas életet él hason mintájú társaival. Méretere a nálunk lakó Mandarin egyharmada és fele olyannyira sem szégyenlős. Mit mondjak, egy hármas bunyót videóra venni szerencsésnek éreztem  magam – másnap. Akciónk napján azonban égtem, mint a Reistag, érezve, hogy nem kedves dolog rájuk verni az iszapot. Az egyik tag ezt le is kommunikálta, földhöz csapkodta a fényképezőjét és csúnyát integetett felénk. (Káröröm) Én ekkor már a balfenéken sunnyogtam és körbejártam a helyet, pont olyan diszkrétem, mintha itt sem lettem volna. Végül is a mandarinokat ebben a bújócskázós formában nem igen kedvelem, nem vagyok én paparazzi. Ugyanakkor a hely dobott pár témát éjszakai merülésre, igazán az elvárások felett szerepelt újdonságok tekintetében. Új hely, mert hát nappal és nem ezen a mélységen tapogatóztunk, nem is ezen a húsz méteren… Lehet tanulni a szafaris szakmától!