Edzőtábor

Edzőtábor

Mit mondjak, itthon mozgalmas az élet! Ami nem tetszik, az az, hogy a kis halacska állandóan beleúszik a hálóba. Részemről roppant sérelmes az, hogy az autómat ha februárban eladtam, akkor ki kell fizetni rá először a féléves súlyadót, majd persze jogszabály kötelez a második féléves fizetésre is. Hiszen ez éves díj, azt terheli, akié a gépcsoda tárgy év január elsején. Persze ebben az országban lehet, csak nekem fura ez, illik fejet hajtva befizetni a hivataloknak a többi sarccal együtt. Én úgy érzem, hogy a jogalkotás nagyon magasról lesajnálja mi a jogos és mi a korrekt. Úgy tűnik, itt illik birkaként beállva a sorba fizetni. Van aki reklamált már? Ki, miért, hol, mikor, hogyan?

Korrupciós ügyek. Átadott borítékos pénzek. Gyerekek, jelölt bankjegyek, mikrofon, kamera! Lerántani a tíz körméről, zsákot a fejébe, nyilvános tárgyalás, feketelista! Valahogy mindegyik alany hősként, példaképként jön ki a storyból.

Persze nem kell messze menni, hogy más nemtetsző dolgokba is beleakadjak. Itt van például a konkurenciaharc a hazai búvárélet piacán. Mindenki tülekedik a Vörös tenger felé, ahol búvárcégek egymás lábára lépnek a vendégekért, egyben a T. oktatói és szervező társadalom szemére port hintve. Önkéntesek és haladóbb búvárok szervezik baráti köreiket, (saját oktatójukat szervezve be túrába) megy a licitálás, agitálás, egyszóval minden, amibe nem akarnék bekapcsolódni. Mint oktató a kialakult zavarosba én nem kívánok beúszni: mindenképp veszítek rajta, hiszen túl sok érdek keresztezi a sajátom. Hogy ez hova vezet? Azon gondolkodjon el az, aki nem szavaz bizalmat, aki kételkedik munkámban és nem támogat. Ez szól a búvárhajós cégeknek is, hiszen még két szűk esztendő és új búvárok nélkül üres fuvarban max kísértethajósdit játszhatnak.

Így aztán az öreg búvár elgondolkodik: hova máshova, hogyan másképp? Először is listába vehetjük a dolgokat: van egy búváriskolám, van egy hobbym. Ha a búváriskola eltartja a hobbym, van búvárkodás. Ha nem tartja el, akkor nincs hobby. A képletből egy fontos elem hiányzik: a megélhetés – a búvároktató életének misztikuma. Nos, ez nyilvánvalóan maradjon is ennyiben.

Mármint a misztikum. A saját megélhetési kérdéseit nyilván senki nem kezeli ilyen lazán. Sajnálom, stresszes a világ, rám is ragadt belőle. Különösen, ha olyan emberek pityeregnek a létbizonytalanságról, akik biztos munkával bírva, havi szinten komoly költségvetéssel dzsudózhatnak, egy gondjuk van csak, mit NE vegyenek meg MOST, akkor igazából sikítani támad kedvem.

Tessék? – Nem, semmi, semmi. – Csak már izgultam, hogy magadra ismertél. Nézd, nekem is az a gondom, mit ne vegyek. De én olyan jól csinálom, hogy sporttáskából élek gyakorlatilag évek óta – mikor nem edzőtáborozom itthon. Irigyelsz érte? Igen, utazni jó (ha valahova érkezel a végén), maga az út kínálja a megélhetést, abban van lehetőség. Ehhez vagy mennem kell tovább, vagy olyanná válnom, aki előnyben részesíti a jövedelemszerzés, egzisztenciaépítés, otthonteremtés és létbiztonság felé nyújtózás profitálóbb módját.

Lehet, kezdünk hasonlítani? Persze hogy! Azt hiszem, azzal, hogy megváltoztak a búvárkodási szokások, ez a dolog eldőlt. Világos? Hogy ez mivel jár? Szerintem a folytatásokból kiderül.

Persze én szeretném, ha ez az oldal a búvárkodásról szólna – ahogy eddig. Sok évet áldoztam rá, míg az lettem, aki vagyok, míg ide jutottam.

Most kicsit szárazra került a kopoltyú! – a  blog felület pedig addig a belső oldalra. Rajtad is múlik, mikor, mennyi hír szól majd a búvárkodásunkról. Szerinted merülünk együtt?