Küldetés

  • 0

Küldetés

Menni, merülést vezetni  – ez az, ami motiválja a hivatásos búvárt. Ha van alkalom, felfedezni egy merülőhely ismeretlen arcát, egy kihagyott részletben elmerülni, miközben az ismert dimenziók adta, elillanó pillanatnyi varázslat nyomába vezeti az ember a búvárokat…

Vártam a július 22-i indulást, hogy két hétre ismét a Miracle One fedélzetén űzzem azt, amit értek és szeretek. Mindkét túra déli indulás, Port Ghalib, nagyjából a déli régiók merüléseire készülve. Az első túrán régi barátom  Jenei Zoli Sharmból hozta búvárcsapat élén céloztuk meg St Johns vizeit. A hajón teljesítő vezető oktató, Török Attila személye adott újdonságot a szafarihoz, miközben a régi személyzet és az ismerős zugok mosolyogtak minden felől. Sokadszor a fedélzeten… jó érzés!

Ha a két túrára gondolok, akkor összekeverednek a merülések, hiszen mindkét délre induló szafari a legjobb helyeket érinti, amik egyenként több féle képpen merülhetőek. Így adódott, hogy pár merülőhelyet teljesen új irányból, nézőpontból úsztunk meg, hogy születtek újabb felfedezések, amik a jövőben hasznosítható extrák, rejtett utak. Na, azokért vagyok én is oda, bár sokszor csak a videók tanúsítják, hogy mások, máskor voltak a jókor jó helyen. Az ember örüljön a jónak, amit kap és reméljen –  ha merülni indul.

korall.jpg

 

Az első túrán igazán bőséges volt a felhozatal szirti cápákból, volt úgy, hogy kettőt is láttunk. A csúcs az, amikor Dangerous folyosóiból kibukkanva kattogó, távíró zajok, füttyök szólnak minden irányból, mintha a zaj egyszerre jönne minden honnan és akoponyádból egyszerre. DELFINEK! Az egyik pillanatban még csak áll az ember, forgatja a fejét, minden kék. A következő pillanatban lendületes árnyak fúrják előre megukat, suhannak el körös körül, ahogy érkezik a raj. Egészen a zátony és ahajó között vagyunk, mindkettő látótávolban, öt méteren figyelünk felfelé, ahogy a fejünk felett történik a ramazuri. Az ember szeretné, ha a levegő sípolva kattogva áradna ki a torkán, hogy magához hívja a delfineket, hogy elcseverésszen velük, hogy játékra hívja őket! Hogy tudja a delfin így megigézni az embert?! Nincs rá válaszom, csak azt tudom, hogy ott állok, nyitott szívvel, boldog révetegben és figyelem, ahogy az egyik megtermett hím függölegesen lebeg a felszín alatt, majd kinyújtott farokuszonyával integet kifelé a vízből. Több se kell, a hajóról ugrálnak is befelé embereink. Egy másik delfin a víz alatt, fejjel felfelé kacsintgat, mozdulatlanul. Uszonyon vigyázállva, lebegve. Majd hirtelen nulláról gyorsul és veszett kőrzésbe kezd a raj közel érő többi tagjával. Az élmény rögzül, valahol azon a 18.x beneti központi egység központban, amit agynak is hívunk, meg egy kevés jut a kamera által látott síkból az SD kártyára is. Kevés az a gyorsan elmúló pillanat, ami ilyen közelséget enged – de örökre megmarad bennünk.

“Read More”

  • 2

Beoltva

Akad pár részlet, amit még nem volt alkalmam mesélni a Sharmi időkről. Ugye december munka fronton eléggé üresjárat volt, így aztán volt idő futni pár kört szervezési ügyekben. Az egyik ilyen karika maga a tavaszi programajánlóra vonatkozik: Nuweiba-Dahab-Sharm-Hajószafari kérdéskörben. Igazából megkaptam minden ajánlatot, minden részletet. Az az egy nem ismert, hogy hogyan tudunk repülni, no meg ez kit mennyire érdekel az idén. A szárazföldi programoknál annyira nincs is létszámkérdés: tanfolyamot is, haladó túrát is tudok tartani. A fő kérdés a hajószafari témaköre. Én megmondom a frankót, Északi szafarin agyalok.

Sea_Queen_1_profile.jpg

Mióta az egyik ügynökkel tárgyaltam, hát erősen a júliusi időponton jár az agyam. Tény, hogy akkor vannak a legnagyobb halrajok Ras Mohammaden, az a fő halszezon az északi részen. Addig addig agyaltam rajta, míg csak fel kellett hívnom az ügynököt.
– Figyelj, a nagy vashajót meg tudod mutatni? Láttam befutni a minap. – lihegtem a telefonba.
Emberem nem sokat vacilált, mondta, hogy nanááá! Így aztán egyszer csak ott voltam a hajó fedélzetén. Aki 2002-ben volt velünk és emlékszik az Aquavision névre, az el tudja képzelni a cirkálót. Ez egy hatalmas nagy (45m hosszú) acélhajó, amit az orosz haditengerészetnek gyártottak még. Ágyak, kabinok kicsik, de a hajón lehet bújócskázni, mert óriási. Nosztalgia fogott el, az első hajós kaland emléke… Mindegy, ha nem is luxus, de a hajó hatása alá kerültem. Megtartanám, ha hozzámvágnák. Másik nagy fegyvertény: nitrox. Ha nem is ezt a hajót választanám, akkor is ingyen nitrox van, ami egy 100 EUR értékelőnyt jelent. Kettő, főszezoni ár is király, kikötő Sharmelsheikh, útvonal északra ideális! Sőt, a többi hajót is érdemes megnézni, mert azok nem katonai stílusban készültek…

Na, ez volt az egyik szál, amit felgöngyölítettem jó dolgomban. Már csak meg kell találni az érdeklődőket…


  • 0

Sharkelsheikh

Tizenkettedik éjjel. Sharmelsheikh. A cápás város. Bali és Kari felerekedik. Egy üveg Duty Free Ballantines a Finest féle kerül hozzánk és szivárog be a szervezetbe. Toljuk kávéval, majd Kentucky nyamival, majd soloban, csak úgy tisztán. Benn a JollieVilleben, vélhető visgahelyszín  medencéének szélén kortyolgatunk. Kozmikus utóhatás van: pár repedés keletkezik az idővonalon, de nem törik szét a kép. Így búcsúzik Bali, a CD, hajnali háromkor reptér felé indul, én meg maradok a vizsgakérdésekkel. Holnap után itt az IE, azaz oktató minősítő vizsga.

Addig Sharm. Cápaváros. A designerek cápás pólókat konstruálnak, a búvárszakma koppon. Hajók állnak, buszokon búvárok Dahab felé húznak.

rmcn45l.jpg

Minden féle nézőpontok keringenek, köztük magam is írtam a Facsebookra, bevallom: sületlenségeket. Még a bulvár is hivatkozik, tök hiányzott. Megy a kavarás, szenzáció van, megint okos mindenki. Részemről téma lezárva, nem az én asztalom. Mindig is éltek szép nagy cápák a Vörös tengerben, pont, mint most. Én mióta itt vagyok, egyet sem láttam.  A hírek momentán a helyi búvárkamara oldalán követhetőek, CDWS, de a Divecenter is jól beszámol.  Mi meg úgyis merülni fogunk, előbb, utóbb.


  • 1

121 méter

–  Hol laksz drágám? Felvennélek úgy tizenöt perc múlva, csak nem tudom melyik házban laksz.
–  Hadaba nem egyszerű, ha el tudnám mondani, az is percekig tartana. Legyen inkább a Sadikit bár, oda megyek a cuccokkal. – mondtam Katesnek. Nem vagyunk régi ismerősök, ő egyszerűen mindenkihez ilyen. Nagyszájú egy csaj, úgy osztja a british angolt, hogy elállnak a füleim.
–  Hé, ez nem taxi, ülhetsz előre – vigyorog mikor bevágom a csomagjaimat a hátsó ülésre.
–  Kicsit összezavart, hogy korábban ideértél. – mondom. Ez nem egyiptomi stílus, egész kiemelegedtem a rohásban.
–  Akkor hajolj rá a légkondira. – vigyorog. Gázt ad, kilő a nagytestű terepjáróval.
–  Figyelj Charlie, el kell mennünk egy csomó helyre, remélem nem gond. – folytatja, közben vigyorog veszettül, mintha nem tudna mit kezdeni a jókedvével.
–  Tudod, szalad a projekt, nagy nap a mai! Ez nem souvenir DVD, ez igazi melo!  A Daily Times is rá harapott – mondja és csak úgy villognak a szemei.
– Kell víz, kaja és palackok a merülésekhez! -sorolja.

Fogalmam nincs persze, mindehhez  miért kellett elmennünk három benzinkútra, a kaja miért éppen chips és csokis keksz az öt fős stábnak. De mivel kellően offenzíven vezet és eleget nyomja a dudát, ezt is elnézem neki. Olyan szeles, mint egy túlkoros bakfis, miközben olyan közvetlen, hogy bebújik a bőröd alá, pörög mint a forgószél: sosem éred utol, ha kell valami, vagy ha nem akarja.

“Read More”

  • 1

Edzőtábor

Mit mondjak, itthon mozgalmas az élet! Ami nem tetszik, az az, hogy a kis halacska állandóan beleúszik a hálóba. Részemről roppant sérelmes az, hogy az autómat ha februárban eladtam, akkor ki kell fizetni rá először a féléves súlyadót, majd persze jogszabály kötelez a második féléves fizetésre is. Hiszen ez éves díj, azt terheli, akié a gépcsoda tárgy év január elsején. Persze ebben az országban lehet, csak nekem fura ez, illik fejet hajtva befizetni a hivataloknak a többi sarccal együtt. Én úgy érzem, hogy a jogalkotás nagyon magasról lesajnálja mi a jogos és mi a korrekt. Úgy tűnik, itt illik birkaként beállva a sorba fizetni. Van aki reklamált már? Ki, miért, hol, mikor, hogyan?

Korrupciós ügyek. Átadott borítékos pénzek. Gyerekek, jelölt bankjegyek, mikrofon, kamera! Lerántani a tíz körméről, zsákot a fejébe, nyilvános tárgyalás, feketelista! Valahogy mindegyik alany hősként, példaképként jön ki a storyból.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár