Vízumizálás update

Vízumizálás update

Központi kérdés, hogy az ember legális maradjon, ha utazik Egyiptomon belül. Ha ugyanis a vízum lejárt, akkor nem utazik tovább a checkpontnál, esetleg deportálásra kerül. Márpedig nekem november végére Dahab van előjegyezve, evidens a vízum megléte. A bürokratikus Egyiptomban pedig elég mende-monda tárgya, mi az intézés legpraktikusabb módja. Nincs rend a fejekben tudtam meg, mikor az összes szóba jöhető ismerőst körbe kérdeztem. Olyasmi gyerekmeséket, legendákat soroltak, amiből keservesen próbáltam a valóságot kihámozni. Akkor ők hogy vannak? – kérdezhetnénk. Kevesen hivatalosan, éves munkavállalásival vigyoroghatnak, mások meg alvó sejtként elfelejtkeztek a problémáról, a maradék meg adhock megoldja, mint én vágtam bele most pár szabadnapot kapva. A lehetőségek, amikből mazsolázhattam visa trip akcióm tervezéséhez:

Eltour – Sinai tartományi központ, idegenrendészet. Állítólag itt hosszabbítják a vízumot, ki kell tölteni egy application nevű nyomtatványt és okés. Mások szerint ez az út szivatós, kell AIDS vizsgálat, vérvétel, sok sorban állás, arabul beszélő kísérő, vissza kell menni később, stb. Egyelőre kihagytam, gondolva arra, hogy túlléptem az egy hónapot és a türelmi idő nem elég ürügy ahhoz, hogy hosszabbítsanak tartózkodási időt. Kihagytam – majd máskor.

VIP – titokzatos belső ember, aki mindent elintéz. A góré valakiének a valakije, Kairóból, ő elintézi. Ha itt lesz. Na miatta csúsztam ki az egy hónapból, szóval fantom.

Taba: kilépés, belépés, pecsétet kap az ember, vagy okosat egész Egyiptomra, vagy ingyeneset csak Sinaira. Néha nem jön be a vissazfordulós bűvészmutatvány.

Izrael: kilépés Tabán, irány a konzulátus (fogadás 9:30-14:00) Eilaton, majd vissza kövér gázzal. Mindezt a három hónapos változat érdekében. Azt hittem sima ügy, végül ezt választottam, lsd. folyt.

Aquaba – a három hónapos vízum ügyében. Az odajutás hosszasabb: vagy komppal megy az ember kihagyva Izraelt, vagy Izraelt átszelve. Minimum két napos műsor, inkább három, ha a közlekedés nem pajszer. Azok a fanatiusok választják ezt, akik hisznek abban a mesében, hogy az izraeli bélyegző nagyon baljós ajánlólevél az útlevélben.

Nuweiba. Állítólag a terminálon lehet bélyegzőt szerezni, mint határkikötő, de ezt nem firtattam. Ugyanis ha nem, akkor taxival eredhetek a Taba irányába. Ha sikerül, akkor van három hét legalitásom, ami az Eltour verzió medrébe tereli az eseményeket.

Utazás, információ: egyedül legolcsóbb a tömegközlekedés, többesben a taxi megosztása célszerű. Kalandos volt kideríteni, hogy mikor, hogy indul a busz, van-e hajó. Például egy okos utazásszervezőt kérdeztem:

–          Sir, hogy jutok Aquabába komppal?

–          Nuweibából indul hajó.

–          Mikor pontosan?

–          Úgy tudom, minden nap.

–          Hány órakor, reggelente, vagy délután?

–          Általában reggel.

–          ?? Pontosabban?

–          Ott kell megkérdezni jegyváltáskor.

–          Mikor jön vissza?

–          Délután.

Kezdtem belejönni a kérdezősködésbe. Ez rosszabb, mint az óvoda, ráálltam a szintre, tovább soroztam a válaszokhoz illő kérdésekkel.

–          Hogy jutok Nuweibába?

–          Busszal.

–          Mikor indulnak a buszok?

–          Jegyváltáskor megmondják.

–          Reggel?

–          Nyolc órakor. Vagy este talán.

Na, lekarmoljam magam? Ember, nekem ki kéne találnom az itinert, erre itt dedózunk. Bazz! Udvariasan mosolygok a kopasz kis nyakkendős emberre. Na, irány a station, vagy a net? Utóbbiról tudom, hogy nyolckor. Így aztán képlékeny marad a projekt, mégis nyugodtan, jól alszom. Betárazok egy pulcsit, egy könyvet, némi készpénzt és útra kelek.