Jackfish Alley

Jackfish Alley

Ras Mohammed, elég frekventált merülőhely, amit a kimagasló sziklaoromról lehet felismerni: fehér a szikla. A kicsapó hullámokat a szél ráterítette és szárította, így a sótól fehérlik messziről. John Keen az angol techbúvár elmereng a hely nevétől. – Hatvan méteren komplett barlangrendszer húzódik. Sötét, jelöletlen járatok, orsóval, lámpával, tech cuccokkal kel menni. Rázós falat.

Én csak azt mondhatom, hogy van pár jó kis járat a felső tíz méteren: ezeket a kis alagutakat ússzák át a búvárok, ami jó műsor. A barlangok után van pár korall tömb, ahol a plató eltávolodik a faltól. Homokos sáv húzódik a külső letörés és a parti szirtek között, ahol egy kis öböl tűnik még érdekesnek korallkerttel, és üregekkel. Igazi Napoleontanya.

Snorkellel a számban fogom végezni. Mármint a munkát, mert, megint erre a kis szerepre jelöltek. Nos, sebaj, én vagyok a nr.one, ez nem vitás. Le kell nyelni, hogy néha csak ezt kell csinálni az alapbérért. Sebaj, két olaszom van, akik igen jól mozognak a vízben. Ugrunk, a búvárokat előre engedve. Aztán lesurranok a barlanghoz, ahol kicsit körülnézek, tapogatódzom. Megnézem a másik oldalt is, bemérem a távolságokat és eltökélem, hogy átúszom. Nem nagy kaland alapból, max 25 méter a függőleges merülésekkel. Simán lemegyek kilencre, majd felfelé, tovább. A story akkor kezd durvulni, mikor előre nézve egy hosszú folyosót látok magam előtt. Hosszabb, mint ahogy gondoltam, de sebaj, gyerünk előre. Hat méter mélyen siklom előre, nézve a végét, kacsintgatva felfele, hol egy ablak, ahol ki lehet nézni. Se a vége, se kijárat, se ablak, a rossz érzés felismeréssé válik: hülye gyerek, befele úszol a zárt korallba! Elegáns fordulás, relax! Siklom visszafele, kevésbé ráérősen: a levegőhiány. Jobbosra veszem a kanyart, látom a nagy kijáratot. Soknak tűnik a tíz méter, de van ablak, ha nem győzném végigúszni. Kicentizem a kijáratot, ahogy érem jövök fel a friss levegőre! Jól esik a légvétel, érzem szétáradni a friss vért a tagjaimban. Huuu, ha ilyeneket csinálok, mint egy luzer amatőr, tényleg snorkellel a számban végzem.

Próbálok hősies arcot vágva tovább terelni az embereimet. Nem érzem túl jól magam, hiszen beleszaladtam a hülyeségbe, szépen megmarad a tanulság. A víz alatt nincs helye a bohóckodásnak, kapkodásnak. Már rég tudnom kéne.

Vigasztalásul Shark Yolandát ugorjuk másodszor. Snorkellel persze. Innentől kezdve élvezem a dolog hasznát: ugyan merültem már számtalanszor itt, de a terep teljes topográfiája, méretei és elrendezése a snorkelezéstől áll össze. A két nézetből tökéletesen össze tudom rakni a merülést. A búvárokat és a buborékokat, halakat figyelve látom madártávlatból az áramlásokat. Óriási tapasztalat ám felülről is megúszni egy jó merülőhelyet! Mostanra minden irányból mindegyik reefet megkerültem: Shark, Yolanda, Satellite! Kommentelhetném az állapotokat: 2002-es itteni merülésem óta mi változott. Nem a feladatom, úgyhogy maradjunk annyiban: top merülőhely, látni kell.

Még egy feladatom van a túrára: Sassi. A snorkeles bácsi megbírkózik az ijedt kisfiúval, aki búvárosat játszik, de fél a tengertől, a koralltól, a halaktól. Ez huzavonával egyenértékű mutatvány, de hát cirkuszi mutatványosként meg kell csinálni, hiába tiltakozik ellene a jóérzésem. Igyekszem a legemberibb módon elkövetni a beavatást, ami nem túl hálás, ha a páciens kapálózik ellene. A második dolog a mai napon, amire nem vagyok büszke. Mindezek ellenére szép nap volt, királyi ebéddel.