Thomas Reef
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Derűs szép nap reggelén búvárkodni kinyargalni Zodiakkal (rocsó, gyorsmotoros csónak) benne 2X200 lóerőnyi ménes röpít, az szép élmény. Kapok egy főt private guidra, míg kolléga ugrik öt búvárral. Cél Thomas reef, a Tiran Street kettes számú zátonya.
Relative kis, szögletes zátony, amely délnyugaton egy kis csücsökkel büszkélkedik, ami olyan kerekded, hogy alig tűnik csücsöknek. Itt éri el az áramlat, ami szépen ketté válik rajta. Ez a hely valahol az ugrópont, jobbra haladva rögtön egy kis platón lehet bámészkodni, ami reggeli fényben hangulatos korallkert. Itt 22-24 méteren hatalmas seefunok azaz narancs legyezőkorallok merengenek az áramlásban. Akad pár repedés, a leszakadó peremen.
Techbúvárok figyelem! Továbbhaladva vehető birtokba a Thomas Canyon! 30 méteren az ember belenéz a kezdődő repedésbe. Ha tovább úszik, akkor jócskán észleli, hogy mélyül a szikla, mélyül a Canyon. A mennyezet is szépen negyven alá kanyarodik és elvész a nagy nagy kékben, ahonnan balra pillantva még látszik a fő zátony meredek széle.
Magáról a Canyonról legendák keringenek, hiszen mint mélység, mágnesként húzza az embereket. Számunkra a beúszás kizárt: túl mély, az alját 96 méterre mondják, akik megjárták… Ja, megint John Keen, házi tech búvárunk. (Itt egy hívatkozás hozzá, meg egy kép az oldaláról) Ilyenkor bírok gondolni a trimixre, mégpedig nyálcsorgatva.
A sablon terv az, hogy a korallkert után, harminc méteren panorámából megszemléljük a Canyont harmincon, (jó lebegéskontroll, szint tartás a nagy kékben) majd visszahúzunk a reefhez és emelkedünk 18 méterre. Pár perc után gyorsul majd a tempó: itt ér az ember a következő sarokra, ahol az áramlás elragad. Élményrepülés, amely egészen hirtelen megáll, majdnem pontosan egy szép nagy legyezőkorallnál. Innen úszni kell, néha szembe áramlással, néha csak úgy. Néha lehetetlen, ha extrém erőkkel jön szemből a vízáram. Ha ezen a szakaszon az ember átvágja magát, akkor újra hátulról jön az áramlás és lehet tovább menni lazán.
Ez a túlsó sarok a legtutibb rész: gyönyörű üregek, kis kitörések, falak, sziklaormok nyújtóznak 14-18 méter között. Néha teknős alszik itt, máskor nagyon nagyon sok nagytestű snapper képviseli a halak nyújtótta fő látványosságot. Két dologra kell figyelni itt: mennyi a csapat levegője, illetve van-e valaki deco veszélyben? Általában valamelyik kelelmetlen határérték itt felmerül, ami indokolja a safety stopot és a feljövetelt. Pedig innen még kicsit jó tovább menni…
Mi volt ma a fura? Kolleganő túlspilázza a műsort. Beugrik a nyugati oldalon. Nem is értem mit akar, de én benne vagyok, hogy erről kerüljük a zátonyt. Új szitu, oké, gyerünk! Mondja, nem jó, ebből tudom, hogy jobbos kerülésen gondolkodik. Megnézi középen is a helyet. Majd harmadszor is ugrik: az express sarkon, ahol az áramlás szinte mindig a jobbos irány sprint futama. Papírforma áll, azaz az ismertek szerint folyik a víz: erősen. Már nincs idő, (vissza kell érni időre)az emberek is kész vannak egy ideje az indulásra, így aztán sebesen vízbe kerül mindenki.
Na Karas, most mit csinálj? A profi kollégát majmold, vagy a józan ész szerint ugrunk? Nos, nem én dologzom Sharmban évek óta, de odairányzunk a szirthez, ahol szokás ugrani, és pont a gorgoniás részen kezdünk. Kicsit itt kavargunk, majd végigmulatjuk a műsort: gorgónia, Canyon panoráma, sarki express repülés, üregek, snapper hadak! Tökéletes merülés, normál, ideális körülményekkel! Egyszerűen nem értem, miért ugrott a kolléga pont a sarkon. Tisztelem becsülöm érte, még ha ez az ő titka is marad.
