IE

IE

PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel.  Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.

Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…

Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.

Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.

Papírmunka kész. Benne rendeztem a számlát, avagy megszerezték a hitelkártya kódokat. Nevem egyszerűen: Kék3 a vizsga során. Időbeosztáom szerint kilenctől írásbeli. Majd medence és tantermi megfelelés. Feladataim, témák egy kék lapon. Feladatsor, medence: öt védett vízi készség, egy zárt vízi demo oktató gyakorlat. Második futam, nyílt víz: két nyíltvizi, meg egy mentési feladat. Ez két nap vizsga. Második nap Dahab, mint nyílt víz, a cápaszitu miatt.

Nincs visszakozz: fizetetve a program, amiben nincs benne a palack, sem a transzfer, se az ólom. Egyéni probléma, mindenki legyen a helyszínen és iparkodjon. Ötletem nincs a helyszínről, úgyhogy csapódom egy szimpatikus forma alakulathoz. Bravo Kari, Ön jól választott: időben és térben ugyanaz a beosztás! – mindenki boldog. Vizsgaszimbiózis.

Minden tiszta, mint az írásbeli! Az időkeretből futja a magyar – angol teszt szinkronra is, ami pár javítást eredményez a válasz lapon. Nem kérdezem az eredményt, de elfogadom a gratulációt. Könnyű! – avagy IE (It’s Easy!)

Emperor Dc, Naama, Bay View Hotel. Gazdacsapatommal nekiülünk a feladat kidolgozásnak, majd busszal a tetthelyre húzunk. Ginyi-gány hotel, Hadaba kerületében, de jó a medence. Cuccaink már itt sorakoznak. Süt a Nap, lassú az idő, de csak sorra kerülünk. Pergő vizsga. Nincs megingás.

Újra Emperor, nekigyürkőzés, majd Konferencia terem. Steve (CD) igen jó arc. Azt mondja, hogy álljak be és dolgozzuk ki a nyíltvizi gyakszimat. A csapat bemutatja a Distress búváros mentőgyakorlatomat az összes hibaverzióval, háromszor átpörgetjük. Aztán mindenki sorra kerül a feladatsorával. Aztán lenyomjuk az elméleti vizsgát. Dél afrikai vizsgázattónénink már nagyokat pislog – pár órát lebegett a hűs medencében. Papírforma megint.

Mindezekkel túl vagyok a vizsga első és nagyobbik részén, ahogy a többi gyalogkakukk is. Karrierek alakulnak: miszerint egy átlag minősített PADI oktató 1,2 évig aktív. Hmm, rágódom az adatokon. Könnyebb kibukni, mint bennmaradni. Ez durva egy rotáció.