IE2

IE2

Második nap. Dahab. Steve csapatával sima menet. Cuccok rendben ahelyszínen. Sinai Divers, újra, kóbor diák hazatér? Nem kis sandasággal vigyorgok az itteni IDC-s diákokon: nekik ma ér véget a tanfolymai agymosó, terrorizálva, ki/fel-készítve a vizsgára holnapután kerülnek terítékre a vizsgabizottmány előtt. Mi meg pár óra múlva végzünk.

Kicsit szakaszos a rendezvény, de simán megy. A vizsgáztató bizottság nem gördít akadályokat az útba, baráti felügyeletnek nevezném a történteket. A mentősztorival kezdünk, majd nyíltvizi két gyakszi.

Benne annyi genyaság történt, hogy emberem a maszk víztelenítéssel próbára tette az ítélőkémet. Ötször csinálta meg, mire futni hagytam – ez kicsit frusztrált a végén, jobban, mintha tanulómmal történik meg élesben. Szegény manó még oktopuszt is cserélt, mutatva, hogy a reduktor miatt prüszköl közben. Volt itt minden hiba, szájlégzés, orrszívás, harákolás, majdnem pánik. Realisztikus! Anank is kezeltem, bár bevallom, elbizonytalanodtam. Az nem lehet, hogy az okító mögöttem ötször hibát ad. Hármat a statisztika benyel, de ez… szóval sokkolós volt, na! Emberem nem négyelték fel, nem állították ki és ami fő nem rótták fel nekem hibának. Nem mindegy, ugye! Negyvennégy perc, míg a csapat végigmegy a feladatain. Cuccok hamar a kocsira kerülnek, mi meg  várakozóba. Jó az elején végezni!  Könnyedén csevegünk: vége. Záróakkord következik.

Tapsolós diplomaosztás. Kék3 egy héten belül beiktatásra kerül, mint PADI katona. A világ búvár-munkaerőpiacán immár politikailag korrekt státusszal. Ideje visszatérni a munkafrontra. Jól kiszórakoztam magamat az elmúlt három hétben.