Bolondnapi evezés

Bolondnapi evezés

Időjárásilag áprilisi tréfával indult a nap: olyan zord reggel volt, hogy az evezéshez szánt tartalék száraz ruhadarabok is felkerültek a korpuszra. Meleg kellett, ami hiányzott, kissé szeles 4 fokban dörzsölgettük kezeinket. Amúgy kedd óta nem pihent a természet, a rügybontás nem állt meg, különféle zöldek, és színesen nyíló virágok jelentek meg pár nap alatt is. Hajóra szállva sokkal jobb idő volt: a meredek partfalak, parti fák lefogták a szelet, a folyó közepét pedig melegen cirógatta a napsütés. A fő műsor  A WEKING tanya tavaszi gatyába rázása volt, hát jól elidőztünk a táborhelyen. Családi piknik bontakozott ki: gyerekek a partoldalon vágtak kikötőplatformot, a lányok egy bográcsgulyást hoztak össze, a szakemberek meg a szalatnyikot javították. A túlméretes vizsla a kis labradorunkkal birkózott egész nap. Büszkeségem persze nem hagyta magát, mind a 138 menetet végigküzdötte és szerintem pontozással nyerte a meccset. Egyértelmű, hogy halálosan elfáradt. A bázisról könnyű evezés vezetett Sanyi bá’ tanyájára, onnan meg az Árvízbe. Hogy ne maradjon folytatás nélkül a történet, április 7-én az Egy ember egy Ojigva nevű Weking egyesületi ranglistaverseny kerül megrendezésre. Evezni is jó – mondom, mert szeretem. A továbbiakban nem hírdetek külön ilyen programot, ha valaki csapódni akar, akkor elég, ha szól.