Kicsi hidegvér
Category : Blogroll , Uncategorized , Úton
Rekkenő nyáridő. Persze. Térben és időben egy párhuzamos dimenzió, mivelhogy itt Angliában éppen nyakig polárban tanulja a test, milyen az a híres hidegvér. Az ember esküdne, hogy 15 fok alatt van, olyan az idő, mintha április vége lenne, de abból is az esős, borongós. Ebből egy dolog jön le, hogy számunkra a klasszikusan értelmezett nyár idén kimarad az életünkből. (Némi hosszabbítás azért kinéz: augusztus végén hazatérünk.)
Addig is: Albion nyara. Bournemouth és úgy általában Brightontól számítva ez a déli tengerpart az angol riviéra. Meleg, verőfényes időben megtelnek a strandok emberekkel, akik aztán este előkapják a grillsütőket és söröket, hogy kiélvezzék a spontán nyaralást. A múlt héten volt ilyen idő, meg májusban pár hetet – ahogy hallottuk. Aztán, hogy a tenger 19 fokos, melegebb, mint a levegő, az néhányakat fürdésre csábít. Kétféle ember van: aki inkább a napon fürdőzés száraz technikájának hódol, míg mások órákat lubickolnak a hullámokban. Tehát, ha a parton sétálsz egy átlagos hétköznap, akkor ugyanúgy látni kabátos, sapkás embereket (októberi divat szerint), mint mondjuk nekihevült strandolókat.
Augusztusi este a parton
Elképesztő, mikor az utcán szembe jön valaki, aki mondjuk sapkában, felhúzott gallérral, kabátban, mezítláb és rövidgatyában egy flipp-floppban csattog el melletted. Olyan, mintha az emberek nem egyforma időjárás-jelentés szerint élnék a napjaikat. Eszerint egy turista, mint mi legjobb, ha visz magával esőkabátot és pulóvert a napszemüveg mellé, mert lehet, hogy óránként többször változik a ruházat.
Az objektív elme persze adatokat gyűjt és elemez. Erről otthon kezdtem leszokni: se TV, se újság, se napi hírek, hiszen sokkoló a valóság, meg a bánásmód. Itt, Angliában először is az emberek kultúrált többsége tiszteli a másikat, udvarias, közvetlen és érdeklődő. Aztán ha ezt a hivatalokra, bankokra és szolgáltatókra vetítjük, akkor azok magatartásában is komoly pozitívumokat fedezünk fel, az otthonihoz képest. Alapszolgáltatások ingyen járnak, míg a bonuszokért fizetni kell, mondjuk egy bankfiókban. A repülőtéren az O2 ingyen osztogatta a SIM kártyát, amire bármely kis boltban rátölthetek (TOP UP) egységet. És a csoda: olcsóbbak a tarifák, mintha otthon használnám: hálózaton belül MINDENKIVEL ingyen beszélek, vonalas magyar szám 7 Ft, de mondjuk egy Hong Kong-i mobilszám is ugyanannyi percenként. Az összehasonlításban ennél mélyebbre nem is merülnék, mert nem szándékom fokozni a kivándorlási kedvet. Ami valljuk be, kezd fellángolni innen külső pontról nézve. Ugyanis nap, mint nap szembesülünk a ténnyel, hogy ismerőseink ismerőse itt van valahol és köszöni, minden OK. A kérdés az ittlét adatgyűjtései közben állandóan felmerül: (WTF? !)– miért is nem keltem én útra már évekkel ezelőtt, ebbe az irányba?
Van persze itt is gond. Vannak emberek, akik a 900 fontos segélyből alsó hangon/szinten, alkoholon és drogon eléldegélnek. Nos, a helyi droggerek bizony elég markáns csőcseléket alkotnak, erősítve azokkal a bevándorlókkal, akik már a jogaikra és járandóságaikra építve, az adómentes fekete szektorban tevékenykednek. Vannak itt filmbe illő, színes negyedek, lelakott bérleményekben Transpottingoló galerik. Bicskás környék, kamerával figyelt szektorok, rossz lányok és utcai garázdaság. A minap volt a környéken egy kis fejetlenség: némi befolyásoltáság alatt egy kis késsel elvágta a lakótársa nyakát egy ember, majd a fejet, hajánál fogva lecipelte az utcára, ahol aztán el is kapták séta közben.
Aztán meg, ezek az angolok tök fordítva közlekednek. Mikor már majdnem biztos vagy benne, hogy melyik oldalról fog az úton jönni, akkor azt látod, hogy az út közepén jön – amitől én spec teljesen összezavarodom. Megpróbálom a biciklit a környéken – ez lesz a kezdet. Mivel a búvárbázisok gyalogszernél távolabbi elérésű célpontoknak tűnnek és online nemigen jött létre kapcsolat a megkeresésekre: ideje személyesen rájuk nézni. A végén, még lesz búvártéma amiről írhatok a itt?
