Zárójelenet, avagy kilenc kommandós (3.rész)
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Thistlegorm egy legenda. A déli áramlás szebb vizet hoz, mint az első merülésnél dúló erős északi áramlás. Haladókkal, még a napi hajók érkezése előtt a roncs belsejét merültük. Így esett, hogy másodszorra jött a körbeúszás, így mindkét bevetés előnyeit kihasználtuk. Bluff point felé hajóztunk tovább, hogy egy délutáni lightos laguna uguided merüléssel szórakoztassuk magunkat. A delfinek nem jöttek el, volt viszont hatalmas murénából pár, megtermett polip mórikálta magát és egyáltalán klassz merülés volt, aminek a végére ránk libabőrösödött a shorty.
Erős áramlást hozott az esti merülés, amiről Naomi és Mériann tudna számot adni. Meg is teszik majd az afterpartyn, addig azonban a visszaérkezés hevében még furán viselkednek. Meg vitatjuk hát az áramlás, a safety stop, a kapaszkodó kötél és a levegő fogyasztás témaköreit, dehát ilyesmikről kell szólni egy szafarinak, nem? izgalmasra sikerült, az biztos!
Abu Nuhas: a roncs ellenes liga nem akar vasakat nézni, mégha az egy otthonadó zátony is kedvenc üveghalaimnak. Azért a nagy hullámok hátán Kimon M felé zodiacozunk. Nagyok a hullámok. Rideg körítés ez a nagy kék vízen, kinn a semmi szélén… Azért merülünk egy szépet, miközben drukkolunk, hogy időben jöjjön értünk az amúgy másik csapatokat is visszaszállító motorcsónak. Én már nem szeretek a nyílt vízen hánykolódni, elsodródni, de még csak várakozni sem a tranzitra.
A következő két merülés Abu Nuhas zátony. Győztek a reefpártiak nálam, többiek roncsokat merülnek. Alázattal ugrunk a külső oldalon, szép korallkert felett. Víz alatt ott a dilemma: a hajó felé úszni az erodáltabb cdsatorna mentén, vagy esetleg kifelé, a tisztább, élőbb falat követve? Zodiak kísér a fejünk felett, így aztán a szebbik irányzat győzött.
Délután reef, csak másképp. Elkísérem a roncsot ugró csapatokat, majd visszaúton a kijelölt helyeken vízbe vetem magam. Áramlást és a terepet nézem, tervezem a merülést. Mikor visszaérünk, pontosan tudom, hol ugrunk, merre és hogyan merülünk. Ez a follow me – típusú vezetett merülés, amikor nincs sok komment egy szép korallkerthez, főleg nem egy szafari sokadik napján. A derűs és nyugodt 18 méteren belül bóklászunk, a csatorna felé haladva kívülről. Szándékból lesz-e valóság, reményekkel haladunk. És igeeeeen! egy csapat delfin patrol jön szemből, kilencen vannak, úgy úsznak el mellettünk,mintha régi ismerősök lennénk, köszönésképp paroláznak egyet. Aztán jön a teknős szembe velünk. Megadjuk a módját a találkozásnak, le is merül a kamera. Természetesen megyünk tovább, ahol akad még egy teknős! Hát ekkora mázlit ritkán élünk meg, eufórikus a merülés, levideóznám, ha tudnám. Ott lebegek 5 méteren, a teknős csipegeti a korallfalat, a búvárok meg közönségként figyelik. És ekkor az egész csoportképbe új szereplők rontanak be, kilenc delfin rohamoz,az emberek közé betörve, szinte félre lökve őket. A hatás bámulatos, beleordítok a reduktorba, akkora a meglepetés. A csapat ilyedten kapkodja a fejét, húzza össze magát, kerülve az ütközést, míg a következő pillanatban ösztönösen nyúl a delfin ek után. Igazi kavalkád, menekülve úszik el az ijedt teknős! már nem kiabálok, hanem visítva röhögög a reduktorba. Wuuuuuuahhhhahhhhaaaahhhha! megtelik maszkom, de mindegy, mert a könnyeim folynak a röhögéstől, ahogy a jelenet hatása alatt vonaglok a jókedvtől. Hát ez döbbenet volt, mindenki megijedt, szerintem a delfinek valahogy nem számítottak ránk? Nagyokat csapva húztak tovább, míg mindenki próbált magára találni. Ennél ergyább safety stopot már nem is szeretnék és mivel taxink már a fejünk felett lebegett, be is fejeztük a menetet.
Most visszaérve a hajóra mit mondtam volna? Wuuuuuahhhaahhhhaaaaa?!!! Eksztázis kérem, eksztázis!
Rápúpozunk a túrára egy Umm Gammar éjszakait. Ideális kondíciókkal a tornyokig kiúszunk. Tűzhalparádé, lágykorallvarázs, gyönyörű a merülés. Horgászhal hasal a homokban, egy papagájhal hatalmas kehylszivacs ölén fekszik, minth az matrac lenne, viccesen horkolva oldaltdőlve, kaoa fogai kilógnak tátott száján. Muris és igéző képek.
Reggel barlangozunk – ha már Umm Gammar. Az utolsó, túra záró merülés. Nehezemre esik elbúcsúzni a tengertől, de megyünk haza. pakolni is kell, mosogatni is. Gyorsan megy az idő, és Hurghadán találjuk magunkat. A hajón javítást terveznek, ami csak kozmetikai jellegű, de ildomosnak tűnik szállodába menni az utolsó estére. A szervezők figyelmének köszönhetően egy központi hotelben, allinclusive elhelyezést kapunk. Hallottunk már keserű tapasztalatokat másoktól, de ismerve a hoteles műsort, nagyon nem izgultam. Korrekt volt minden, fél óra se kellett, hogy a beachbarban fussunk össze. Decóztunk, decót pedig tanult asszisztensem műanyag poharakból építgette. Természetesen a bélésanyagot meg kellett előtte inni, így aztán a lengyel vendégekkel hamar jégdobálózás alakult ki. Nem folytatom, klasszul ráhangolódtunk a vacsorára, az biztos.
Aztán csak hazaértünk. A leghidegebb hajószafariként vonul be emlékezetembe a túra, 21 merüléssel, míg itthon dübörgő 40 fokok fogadnak: itthon szó sincs borzongásról – még a Neufelder See-n sem. De az már a következő merülés.
