Surprise reef
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Kerasub DC , Uncategorized
Útijelentés 2 – Abu Fendera krónikák – Régi emlékek nyomában a merülésvezető – meglepetés több alkalommal, amiről a tenger tehet – a búvárokat is megnézik, főleg, ha vonzóak
Benfentes beszélgetés, kérdező érdeklődik egy ilyen, meg ilyen zátony után, amelyben az emlékek szerint szerepel hat darab szirticápa, egy nagy torta, amit körbeúszott, csomó nagy torony, illetve durva áramlás a hajó alatt. A szilánkos emlékekről 2004-ben készült bejegyzés a merülési naplóba, ott volt biztosan Chris, Husi és Peti. Karaj merülés volt!
A reggeli Sataya merülés után (Ernő szelidített teknőst, aki lojális kultúrlényként minden csoportnak megjelent. Nekünk egy polipot is bemutatott, így duplán örültünk neki) két és fél óra délnek menet után Um Chararimnél hajtottunk végre barlangászást. Nem igazi barlang, hanem hangulatos korallabirintus, már-már szabályos folyosókkal. Ókori városok épültek ilyen párhuzamot és síkokat nem ismerő, girbe-gurba vonalvezetéssel, hogy a lényeg, az átjárhatóság azért mellékesen meglegyen.
Ilyenféleképpen vonatoztunk fel és alá, jól végigúszva a külső oldalon, sosem látott telepes férgek? együttesére bukkanva. Fotodkumentáltam és fordultunk befelé a korallos belső irányába. Itt egy helyen úgy döntöttem, hogy van a szűk átjáró olyan tág, hogy arra is vissza tudunk menni – így aztán felügyelve az átbújókat, segítségre készen – ismét tágas folyosóra értünk. Itt korallkerteztünk majd a hajóhoz lapátolva jött a napóleon show. Két orbitális példány érkezett kalandra éhesen, a csoportra vetődve. Én még soha, ilyen közel, ennyire napóleon érdeklődésébe nem kerültem, aminek lehetett oka a kamerán lobogó pár kötélrojt is. Legalábbis azt próbálta pár kör táncikálás után beflamózni. Ha valaki látott már teleszkópos szájat, akkor könnyen elképzeli egy méterharmincas kapitális napóeonhal méreteit: abba a kamera az öklömmel eggyütt eltűnik simán. úgyhogy elmondhatom, kezetcsókolt a napóleon! Ezt követően táncolt a gólem mindenkivel, főleg a kalamárit szóró fővezérrel. Minden videóra került, meg van a best of napóleon record!
Délután, átálltunk Umm Aroukra. Számos alkalommal merültem, így aztán briefingnél meglátva az ismert képet, rögtön tudtam, hogy a kérdező benfentes ezt a zátonyt tolta 2004-ben olyen nagy örömmel – és azóta is kedvencek között tartva, másképp merülve. A zátonyon bohóchal farm található, így maradt meg emlékezetesnek. Felállás: zodiak a túloldalra, visszaúszás opcióval. Hát, a körbeúszás pont kétszer ilyen sportos volt annak idején. Volt egy kis vízmozgás, a felső meleg réteg sodródott, mint bárányfelhők az égen, míg mélyebben, a törészóna környékén nyugalom honolt, hogy a két eltérő víz keveredése opálos homályként fátyolozza el a búvár tekintetét. Helyenként idegesen úszó halak ragaszkodtak pozíciójukhoz, míg máshol nyugodtan kérődző rajok bújtak az áramlás elől védett csücskök mögött. Kivitorláztunk balra, az oszlopok fölé, mert, ebben a mélységben nem volt ellenáramlás. Optimális, néznivalókkal.
Itt láttuk a szirti cápát, majd találtam egy kis akciókamerát, ahol a stingray túrt. hohohó!!! Ez is egy meglepetés! Aztán azon is meglepődtem, mikor egy csücskön, Foga és kitti pont “anamónaszitizik” – pedig nem ez AZ a hely. Én is videózok egyet (csapatom körbezár, kis híján a tengerirózsákba döngöl) mikor egy sötét zúgból Attila bújik ki, nyomában a csapatt. Meglepetés újfent – bár nem csináltam semmit, de olyan tettenérés burleszkje elevenedik meg, egy tucat ember koncentrálódik egy korallteraszra.
Áramlik a víz gyönyörűen él a zátony, öröm vitorlázni, vissza a hajóhoz. Találok még az ismert bohóchal farmhoz egy harmadik állomást is – ez már a sokadik meglepetés. Levegő van, a kívácsiság a rajtaütéshez vezet ő átjáróval fúrja az oldalamat, így visszamentünk Fogával, hogy jobban szemügyre vegyük. így lett 75 perces merülés nekem, neki meg 83 perc.
Az éjszakait is itt ugrottuk, hatan, a tornyokon. Egy túlméretes spanyol táncos és egy kísérő óriás muréna adta a keretet a nézelődésnek. Csak áramlás volt, mély vízfenék és nyitott térség az összes helytelen iránnyal – na ez az a merülőhely, ahova nem csapjuk ki a kezdőbb búvárokat éjszakára. Annyira élt a tenger, hogy állandóan sok halat láttunk és csillogó, villogó, csalánzók sodródtak velünk szembe, amik közül a kockamedúzát ismertük fel csak. Ez meg a szalpashow volt!
Egy nap, sok meglepetéssel. Lázasan mostam meg az ajándékkameret – adta a tenger – így aztán a memóriakártyát izgatottan tettük a laptopba. Hét semmitmondó felvétel, merülésről, nem látszik, hogyan is veszett el, ki a tulaj, stb. Június 9 az utolsó felvétel időpontja, azaz három hete pihent a korallon és már rátelepedtek algák és moszatok! Mivel így alakult, mostantól én viselem gondját…
