Tauchturm

  • 0

Tauchturm

Tauchturm, 11 méter, 30 Celsius. A Kerasub csapata megszállta és elmerült, meglepő könnyedséggel véve be a mélységet. Meg is lepődtem, mert ez a mélység volt úgy, hogy nekem is feladta a leckét egyenlítésből, ami tipikusan igaz volt a csapat zömére. Most azonban, sugárzó mosollyal érték el a medence feneket és ráérős sasszék után, cseppet sem sietősen kezdtek laza emelkedésbe… Kiválóan teljesített a csapat.

Karas, Beni, Alex

Korábbi fotó – Lassú emelkedés

Ezt tudjuk legközelebb ismételni és ha már kinőttük, akkor jöhetne akár az Y40? Minden esetre március 3. 15:00-17:00 Tauchturm újra!


  • 0

III. Technikai és Barlangi Búvár Találkozó

Vékony volt a szervezés, de ott voltunk, hiszen “haverok” mondták, hogy lesz. Több fő ponton érdekes és értékes információkat remélve mentünk el a konferencia helyére, előre regisztrálva. Két dolog erősíti a vékony szervezés  titulust: az otthont adó Magyar Sport Háza parkolóőre elhajtott minket, mondván, hogy autónk nincs lejelentve. (nevek lehettek volna,mint regisztrált résztvevők) Így pár perces kitérővel egy bevásárlóközpont előtt tudtuk le a parkolást. Az ütősebb hiba az menet közben derült ki: nagyon kevesen képviselték a búvárság érintett rétegét, ami annak is tudható, hogy vagy a szombatra áthelyezett munkanap cseréből adódóan dolgozni voltak a meghívottak, vagy nekik nem szóltak a haverok. tech_talalkozo_3
Végül is a szervezők túllendültek egy gyenge órás vakarózás után, hogy nem lesznek tele a széksorok, így elindult a  program.

A program korrekt volt, kellően érdekfeszítő és csemege a búvárkodás komolyabb szerelmeseinek. Személyes elfogultsággal telve dorombolva kellett végighallgatnom mind a barlangi, mind az újralégzős témákat. Summázva:

Spanyol József: Balti expedícíója az útibeszámolók egy sajátos példája volt. Igazából utólag ezt tartom a fehér hollónak, mert bár informatív volt, de sok szakmai tanulsággal nem járt. Profi a profikkal merül, privát kaland kategória, bárcsak én is felhanggal.

Szilágyi Zsolt: Portugál barlangi expedíciója, profi a profikkal, mint speciális földrajzi hely, barlangi kategóriával első osztályú beszámoló volt.

Itt úszott be a képbe a belga vendégelőadó Stef Teuwen  aki a CMAS technikai bizottsága révén beszámolt a jelenlegi munkájáról, a Jutland Expedíció szervezéséről, ahova meg is hívta rögtön a hallgatóságot.

Dr. Balogh Tamás lehengerlő, dinamikus és informatív előadásában megismertük az expedíció hátteréül szolgáló történelmni eseményt, a Jutlandi csatát, az első világháború legnagyobb tengeri ütközetét, a német-angol flotta összecsapását. Olyan világos, választékos és pergő előadásban részesültünk, hogy már csak ezért érdemes volt eljönni.

Stef Teuwen visszatért, újralégzőkről tartott egy általános, tapasztalatait összefoglaló előadást. Ennek alapján méltán gondolhatjuk, hogy a rebreatherek nagykövete, hiszen többször is mondta, hogy ” ha most innen a konferenciáról távozva nem az az első dolgunk, hiogy vegyünk egy újralégzőt, akkor teljesen őrültek vagyunk” Méltán mondhatja, hiszen 2004 óta merül zárt rendszerű újralégzőkkel, aminek révén, olyxan expedíciókban vehet részt, mint pl. a Jutland is lesz. Egy ilyen egy hetes, komoly technikai hét hozománya, mintegy 900 EUR-nyi gázkeverék megspórolása – köszönhetően a takarékos zárt rendszernek.

Mivel alkalmunk volt egy privát beszélgetésbe vonni Stefet egy újralégző Workshop erejéig, ott a teljes Kerasub oldalág és Ákos barátunk mint JJ rebreather használó kaptuk direkt a tiszta tudást. Igen, csak mi, öten. Végeredmény: egyhangú a szavazat a zárt rendszerre, bár most mindenki a dupla palackok hordozására esküdött fel. Cél: az újralégző… végre ebben sem vagyok egyedül.


 

Nem lehet egyszerre két helyen az ember, pár előadásról lemaradtunki, mint pl. a Scooter Diving és az UTD Z-system előadásokról. No comment.

Molnár János barlang. Megtudtuk, nyitva áll, a feltételek szerint hasznosítás lsd. bérmerültetés, illetve kutatási célból. A kutatási program tárt karokkal várja a felkészült szakembereket, így Hosszú Attila nem csak hogy ismertette a feltételeket és szabályrendszert, de egyben meghívást is tolmácsolt az önkéntes kutató búvárok soraiba. Ami kemény munka azért, mind technikai, mind fizikai értelemben, sőt, költséges felszereléseket is munkába kell fogni.. Az előadás hiányosságaként felróható, hogy semmi képi anyag, sem bármi hívatkozás nem hangzott el – persze szándékos is lehet, hogy nem ezen a fórumon kívánták az elvileg közismert Molnár János barlangot promózni.

Dínó – vegyész szemmel avatott be minket a barlangi vegykonyha alaptételeibe, jelenlegi kutatási projektjeibe, illetve a mérések alapján levont következtetésekre: egy sokágú barlangrendszerben a közlekedőedények révén, a víz mozgása teljesen kiszámíthatatlan módon követi a fizikai törvényeket. Azaz, az áramlások iránya egy esetben vehető biztosra: mikor a felszínre bukkan a víz. Szó volt persze a szennyeződésekről, hiszen konkrétan egy elhanyagolt, szemetes terület fekszik a barlang felett, aminek a beszivárgása észlelhető.

Végére hagytuk a Kossuth barlangot. Balázs Gergely és Pataki Róbert a barlangi búvárvirtus fenegyerekei. Egy tipikus, szűk, nehezen kutatható és bontással járó, kifejezeten “sáros”  azaz zavaros, null látótávolságú barlang kutatási, feltárási problémáiba vontak be minket. a legszellemesebb szakmai gondolatsor a DIR (Do it Right) illetve a magyar CSAJ (Csináld Ahogy Jó) rendszerek összehasonlítása volt. Adott tehát egy oktatott rendszer, konfiguráció, merülési ajánlásokkal, biztonságos bázisra építve. Na, a CSAJ ez gyakorlatilag mindenben eltér ettől, így ha a divatbarlangi búvár a közelébe is menne a Kossuth barlangnak, akkor hamar vissza is fordulna onnan. Szárazon.

Ezek a srácok nagyok az extrém barlangi merülés terén, hiszen olyan erők hajtják őket, amik engem sohasem fognak. A mi van a túloldalon kérdés számomra nem kérdés: az ismeretlen túloldal. De hogy el is jussak oda, az eszembe sem jut. Főleg, a mellékelt. mondjuk tudatosan vállalt kockázatok árán nem, így maximális respect! –  ahogy az angol mondja. Ez az előadás nálam a legjobb. Nagyok a srácok. Arról nem is beszélve, hogy hazánkban a barlangi búvárkodás behatárolt helyszíneiből nem sok választék van. Ez jutott.

A tartalmas előadások között szerény büfé igyekezett ellátni a búvárok igényeit. Ennek függvényében, jó is, hogy nem voltunk többen ezen az országos rendezvényen. Hasonló tartalmat, komolyabb, határozott promóciót és több hallgatót kívánok a jövő évi rendezvényre.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 


  • 0

Skindive

– Ez nagyon nagy élmény volt! Nagyszerű, kár, hogy nem tudtam előbb, hogy van ilyen. – mondta Csaba az aktuális újoncunk. Mi többen, már ismétlőként látogattunkk a grazi Tauchturmba, ahol a 28 fokos vízben az 5 mm-es shorty a legjobb, az 5 mm-es overall meg majdnem izzasztó élményt garantál – ami a vízben ritkán adatik meg errefelé búvárlelkűeknek.

Igazából két opciót nyújt nekünk a torony: készülékkel 10,5 méter ad lebegési és merülési gyakorlatra lehetőséget, hiszen ekkora mélységen a nyomásváltozás és a lebegőképesség összefüggései a legintenzívebben megtapasztalhatóak. Másik opció a freedive, azaz skindive, amivel az ember szabad tüdővel, egy lélegzettel követi el merüléseket. Már, ha a légüregeit kellően tudja egyenlíteni. Ez a legjobb tréning megtapasztalni illetve megtanulni a lemerülés fortélyait, technikáit!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha az egyenlítés már jól megy, akkor a gyakorlottabbak lazán lebegnek, illetve  a fenéken hanyattfekszenek. A kötélbe kapaszkodva – lebegve, buborék karikákat fújnak, egyik merülés a másik után éri el a medence alját. Ez, eufrikus érzés, igazi szabad merülési élmény, amikor a lélegzetvétel kihagyása, az a fél -másfél perc biztonságot ad a totális víz alatti lazításra. Nincs küzdelem, légzéskényszer, egyéb feszítő belső gondolatok. Zéró stressz. Maximális nyugalom.

Magam, orsprayvel indítottam. Náthásan ébredtem, ami pocsék előfeltétele a merülésnek. Ilyenkor nem csak a fül egyenlítése jelenthet küzdelmet, hanem maga az arcüreg is blokk alatt állhat. Pedig készültem, hosszú idő után hadba lett állítva a fényképező és a Gopro, bár a világítástechnika komoly hiányként mutatkozik a felvételeken. A felszínen indított, folyamatos préselő technika megtette hatását. Kiválóan ment az egyenlítés, szünet mentesen, szinte egy lendülettel tudtam elérni a feneket. Ha nem így egyenlítettem, akkor persze meg kellett állni, billegni egyet fejjel fel, majd újra a mélység felé lendülve. A két órás intenzív tréning, majdnem kevésnek bizonyult. Pont elég, hogy feltöltődve, elégedett sóhajjal gondoljunk vissza arra az élményre, ahogy az otthonosan ölelő közegben újra elmerülhettünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAEgy kis “horror” azaz amire kell figyelni, nem más, mint az oxigénszint. Hiába gyakorlott valaki és tolerálja hosszú ideig a légzéskihagyást, akkor is fogy az oxigén, ami akár fél méteres vízben is ájuláshoz, majd fulladáshoz vezethet. Pont gyakorlott bajnokok, versenyzőjelöltek edzésein fordultak elő már tragédiák – úgyhogy mint felelős szervező, igyekeztem a csapatot párokba, triókba rendezni, hogy mindig legyen egy felszíni figyelő. Kifejezetten korlátoztuk a fenéken történő “statikus” lennmaradást, hiszen ha valaki ott sokall be, vagy lazán visszahullik, akkor már megtörtént a baj, amihez az azonnali mentés már késve indul. Egy szóval: rizikó a túlbiztos, túlerőltetett merülés. A határok nincsenek definiálva, de átlépésük drámai lehet.

Fotoalbum – Tauchturm 2016, 02

Video – szabad tüdős felvételek

 

 


  • 0

Silky cápa – selymes félelem

Útijelentés 6: az előző hét filmsztárai a cápák Elphinstonon – itt merülünk mi is egy jóízűt – szívdobogtatót. Mi is van, ha robog feléd egy cápa? …

silky

Négy darab mutatja, hogy egyenként is tudnak gorombák lenni. méretes, ezüst színű torpedók, ahogy érdeklődve körőznek a búvárok körül. most vannak Elphinstonon, tehát induláskor jó esélyekkel neveztünk be egy cápaműsorra. Driftelünk egy hosszút Shaab Marsán, majd második hajóként lekötünk Elphinstonra. A hajó alatt rögtön megjelenik egy cápa, mutatja is a hátát, kiáll az uszonya. A briefing ennek megfelelően horrorisztikus, de kertelés nélkül be kell látnia mindenkinek, ez itt nem Disneyland. Ha az áramlások dolgoznak, akkor kékben, harmincra merülni nem olyan játék, azt meg kell úszni, azaz tempózni kell hozzá. Ez pedig csak az eleje, akkor már csak fél tucat dologgal kell foglalkozni, hogy minden normális módon történjen. Így történt, hogy két csónakban, tizen futottunk neki. Már nem a matróz szeme alapján ugrottunk. Az első transporttal megnéztem, honnan fúj az áramlás, így áramlás eleln küzdeni feleslegesen nem kellett. Kiúsztunk a nyergen végig, közben csak egy napóleon úszott nekem, rendesen a szemembe nézve. Cápa, se más nagyvad nem mutatkozott, szinte tök üres volt a bluebox körülöttünk.

silky-group

 

A plató legvégén, harminckettőn fordultunk. Innen drifteltük végig a zátonyt, hogy még ha lehet, akkor a déli oldalon, a hajó alatt cápázzunk egyet. Útközben hatalmas kalászhal felhőbe futottunk. Ahogy hatoltunk be a halrajba, úgy lett egyre sűrűbb, sötétebb körülöttünk minden, kizárva afényt. Érthetetlen módon behúzódtak a fal mellé, mozdulatlanul tömörültek, már egymást sem láttuk szinte. Lassítottunk, elmerültünk a hallevesben, amiben pár óriás travelly járőrözött. Ezek azok a pillanatok egy merülés előjelét pozitívra váltják – a búvár légzése lelassul, az idő megáll, az agyba pedig bevésődik az észlelés lenyomata.

Percek múlva elérjük a hajót. kedvezőtlenek a fények, fehér, tejes homály kéklik kontraszt nélkül. mint egy lefagyott PC, halálos üressége. Egy sötét foltra fókuszálok, ami így cápaformát nyer. ketten vannak. Úsznak, alattunk pár méterrel, komótosan, de kört formálva. Aztán kezdődik a tánc. Nekiiramodik, púpoít kicsit, fentről fordul, egyenesen felém, gyorsít, éles szögben jön felém, sebesen, kezemben a kamera megremeg. azt nézem, hogy kézzel, vagy a fogantyúval verjem pofán, ahogy fejjel ront felém. Támadóhelyzet? Szembefordulok vele, billenek feléje, ahogy ő ívben kitér. nem gondolok semmire, csak arra, hogy ez elég élesen kontaktra megy, ha közelér, elsőnek ütök. Mikor már  azt hiszem, ez meg is fog történni, élesen kifordul a szituációból, hogy a többiek felé ússzon. kutyaként körbejárja egyesével őket, majd figyelmét a hajó felé fordítja. Figyelünk körbe, de a másik példány nem muattkozik. hát, ez így elég para. Cápámk a hajó alatt, befolyó, beeső inputok után ácsingózik. gyakorlatilag a felszínen a vízvonal körül cirkál. Nem bánjuk azt sem, hogy csöppet sem érdekeljük – így legalább stresszmentes a találkozó.

Az éjszakai merülés helyett búcsúparty, reggel 6-os búcsúmerüléssel. A hazaút hosszú, a búvárélményektől csordultig telt szív, nehéz, amit becipelünk az otthoni hétköznapokba. Ilyen egy hét az élet napos oldalán – ennyi volna az idei Abu Fendera krónika.


  • 0

Korallos labirintus

Útijelentés: 5 – bújócska – Malahi. Claudia. Két név, két hatalmas, orbitális merülés, amit megélni kell. Mindenhova, mindenfelől,  mindenképp eljutni. Délutánra a csapat kivétel nélkül alszik. akad, aki olvasást színlel, de a betűk nem fogynak a könyvekből. Öt óra út: Shalinat felé megyünk. Közeleg a túra vége, ahogy Elphinstone felé tartunk, de abból, hogy 60, 70 perceket merülünk, jók az esélyek egy biztos merülésre – lehetőleg cápával!

kristoflyuk


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok
Tréning: november 25.
Tauchturm: december 9.
Akció, december 15-ig: Északi Szafari: 2019. április 14-21

Barlangi bújócska

Blogtár