Rába party
Category : Blogroll , Uncategorized
Rügyfakadás a Rábán: életképek a víz felszínéről, Wekingek, hódok és Sanyi bá, előleg a vasárnapi evezésből. Durván, röviden, távirati stílusban. Amúgy meg előreállított állapotban ütött az óra, de erre persze egy fáradt polgár nem kel fel. Nyári időszámítás még kavarja az embert, a kertben eltöltött földmunkák lemerítenek, úgy, hogy fejbelövéssel ér fel az esti elterülés. Gyors vég. Lassú kezdet a reggel. Negyed óra késés, relatív pontosság: csikicsukival, kávéval-fröccsel fél 10-kor már a vízen siklunk. Három kenu, öt weking, én a solo kormányos a Mostoha fedélzetén. Egyesek Cemnetnek hívják a kis piros TC3-as fazonú túrakenut, ami jogos: mikor is kisipari hajógyártással saját hajóflottára termeltünk, megborult a gyártási technológia. Túl hideg volt a műgyanta vékony eldolgozásához és kötéséhez, így egy eladhatatlan, foltos, javítgatott és legfőképp nehéz monstrum jött létre. Dr. Frankenstein érezhettet így termtménye iránt, mint ahogy én zártam szívembe a kis Mostohát. Legtöbbször egyedül, utas nélkül, kiülve leghátulra kormányoztam lefelé a vízen, pont mint most. Öröm az evezés, a víz is vidáman csobog. Szikrázó napsugarak táncolnak a folyón, rügyező, zsenge zöldbe öltözött fák nyújtóznak a téli álomból ébredve. Harapnivaló, zamatot sejtető színhangulat, újhagyma húsát, friss zöldséget rágnék. Azért durva lenne, ha mondjuk egyfolytában rágnom kéne. Vajon mennyit kopik a fog – azaz mennyit kellene nőnie, ha mondjuk pont hódnak reinkarnálódik az ember? Elnézve a ceruzafaragás szerű rágásnyomot, ujjongva ünnepel a bennünk lakó természetbúvár. Cuki kis hódok élnek a Rábán! Aztán éppen csak, hogy elférünk a pert szélén, ahol (nocsak) egy hódrágta kidőlt fa zárja le keresztben a folyót.
Hódrágta fa fatörzs. Éles fogak nyomai.
Aztán evezgetve mit látunk? Mindkét parton kidőlt, rágott fák egyensúlyoznak az élet halál küszöbén. Gyönyörű, lombos, vastag fák törzse van barbár mód körberágva majdnem teljesen, mintha csak esztergapadon szúrná le a kész munkadarabot szakibácsi. A kész fa pedig dőlni fog, csak egy kis széllökés kell majd neki. egy biztos: a kis rüszü hódok (eszmei értékük 50.000 ficcs darabonként) rendes fakitermelést folytatnak. Mondjuk a teljes folyóhosszon. Ha a fák értékét és a túlszaporulat jeleit összevetjük, ideje lenne talán agyalni a hódprém hasznosításáról? Nos, eddig a gondolatig nem egész 5 kilométer megtétele után jutott el a nagy vizitúrázó állatbarát. Közben volt Weking bázison szalonna sütés, némi jóleső sürgölődés. Később fröccsölés Sanyi bánál. Vörösbor szódával nekem jobb mint a sör. Még Hofitól tanultam: ebből biztos marad bent valami… Az öreg gondozott parti menedékvára sajna már az utolsó etap kezdete a 15 kilométerből, amin két óra effektív evezgetés allatt ér végig az ember.
A vég pedig mi más is lehetne, mint az Árvíz presszó, műfaját tekintve kocsma Molnaszecsődön a híd lábánál. Míg a sofőrök autóhoz jutnak, a megfáradt túrázók összeszedésének ügyében, addig adott az elfoglaltság. Mindenki habitusa szerint input folyamatokkal töltheti az idejét és persze magát. A hazakeveredés ennek függvénye, de mi már ötkor otthon búcsúzkodtunk. Ami a skiccből kimaradt, az az evezés tudománya: előképzettség nem igényeltetik, a jó kormányost biztosítjuk.
