Harcsakaland csukával
Category : Blogroll , Itthoni víz , Karas diving blog , Uncategorized
Többször hallottuk, hogy harcsákról mesélnek a búvárok. Látni annál kevésbé sikerült még pontyon, sügéren, csukán és rákon kívül, miközben néhamég angolnát is kergettünk. A harcsa, az valami más – véltük eddig. Aztán idén, több merülés során is összefutottunk vele, mégpedig a csövekben, kedvenc tréninghelyünkön. Itt nyáron, még barátságos 20-22 fok hőmérséklet uralkodik 5 méteren, így a játszótérként funkcionáló csövet gyakran látogatják a búvárok. Hét közben, mikor kisebb a buborékeregetők száma, akkor sikerült nekünk is összefutni a szélesfejű bajszos nagy hallal.
Külön meglepő volt, hogy a cső alját mindenféle rákláb, olló és bizony kagylódarabok borítják, mintha valami víz alatti ütközet maradványai fölött gázolnánk át. Vagy mint egy primitív óriás barlangjában az étkezés nyomai árulkodnának a menüről. A félhomály mélyén pedig ott kuksol maga a ragadozó, a széles fejű, köpcös harcsa. Egyikünk a cső egyik felén elindul, ő a hajtó. Mi többiek a cső kijáratánál bújunk félre, lélegzet visszafojtva, félrehúuódva kívűl, miközben fél szemmel a belső oldalt figyeljük. A fényképező videó módba kapcsolva rögzít, ahogy megindul kifelé a homályzónából az a valami…
Izgalmas pillanatok, ahogy a nagy hal az ember arca felé úszik.
A kijáratnál kicsit megtorpan, észlelve a leskelődőket, majd felgyorsítva kitör a gyűrűből, hogy komótosan tovább ússzon. Megzavarták, de tanyájára visszatér, ha nyugodt lesz a helyzet. Hiszen ennél jobb helyet, keresve sem talál!
Csodás videó készült, bár a fényképek sokat nem adnak vissza. Ezt követően 15 méternél futottunk össze a tó egyik impozáns csukájával. Sőt, ez már fotogén módon megörökítésre is került! El kell mondani, hogy az édesvízi merülésnek is megvannak a szépségei – ugye barátaim?
