BDE – Cápázás

  • 0

BDE – Cápázás

Cápa! Egy idő után a mániámmá vált, hogy találkozásunkról markáns, minden igényt kielégítő emlékek birtokába kerüljek, természetesen húsba foglalt hegek nélkül. Már évek óta turkálhatunk a videómegosztókon szaporodó videók között, látva, hogy a találkozások mennyire közeliek lehetnek. Az elmúlt évek igazolták, hogy ezek a találkozások nem természetükből fakadóan közeliek és természetesek, a provokáció pedig drámává fajulhat.

night-longimanus

Így aztán a találkozások lehetőségét keresve, az elmúlt évek alatt számos alkalommal merültem Elphinston, Brothers és Deadelus vizein, számos alkalommal találkozva a cápákkal. A kék vizek predátorai azonban soha nem méltatták kamerámat igazán közeli szereplésükre, komótosan és megfontoltan ki-kitértek, hogy udvarias és ritka körökben elkerüljék a közeli szereplést. Én közeli képet  akartam, a képet kitöltő, objektívet súroló érdes cápabőr érintését kockáztatva. Izgalmas ráfordulást, agresszív közeledést, amiben nem az adrenalinlökés a cél. A kamerával történő vadászat szerencséje tehát megváratott, ami oda vezetett, hogy a cápás zátonyokat egyszerre, egymás után keressem fel, egy erre tervezett útvonalra befizetve. Ez a Brothers – Deadelus – Elphinstone szafari. Cápára fel! folyt…

“Read More”

  • 0

Nightdive commando

Éjszakai felderítő  merülés, ez lett volna a cél, másképp, némi feladattal fűszerezve. Az, hogy ez pont így alakult, de legkevésbé sem a tervek szerint, azt az élet hozta.

Első komplikációk: amikor megcsören a telefon és jön a neharagudj, nem érünk oda, másképp alakult. Mikor az utolsó cucc is az autób került, már csak ketten indultunk a bázisról. Nekünk mennünk kellett,mert Kemény Úr képviselt bennünk a tónál, aki mezítláb, búvárcuccal a hazatranszfer reményében bízott bennünk. Így maradtunk hárman a merülésre.Akkor, mikor legjobban dübörög a hőség és az ember elvermelné magát, mondjuk úgy 10 méter mélyre. Na búvárként ezt a lehetőséget nem is hagytuk volna függőben.

nightdive

Alig volt hét óra, mikor leparkoltunk. A porta arculata teljesen megváltozott, plusz pénztár pavilonok és számos fekete fehér biztonsági ember nyújtotta akadálypálya tette rázóssá a sima bejutást. Elsőre búvárcuccal mentünk neki a kordonnak. A fődákó (nagydarab, kopasz, megmondóember) modortalanul kitiltott jövő hétig minden búvártevékenységet a láthatóan induló Seefest ürügyén. Szerinte.

A merülés törlése nem opció. Ezt az egyet leszögeztük.

Második kör: bejutni a kempingbe. Nincs foglalásunk, tehát nem lehet.

Harmadik próba: más strand, bázis, mint merülési hely. negatív. Körbejártuk a tavat és a megfigyelés alapján nincs alkalamas szabad bejutás. Hacsak… (mindig van egy ilyen opció, de ezt nem publikálják a szakirodalomban, hiszen ezekből mindig lehet kalamajka)

A hacsak, este 10:22 volt, mikor vízbe értünk, csendben, puhán süllyedve el a sötét, sima tavon. Leírhatatlan érzés, az ismerős, ismeretlen izgalma. Ketten merültünk le, hogy a tavat hosszában végigúszva, végül is csakazértis a fesztivál területén jöjjünk kifelé – ami nekünk semmi értéket, élményt nem képviselt. (fura, egyre többször megy az ember szembe a tömeggel. Itt is, jönnek, fizetnek, kavarognak az emberek és költik a pénzt szükségtelen és felesleges módon – olyan dolgokra, amiket csak grimaszolva kerülgetünk majd kifelé.)

Nem mértük fel túl precízen a távolságot, sem a feladatot. Jelen esetben ez sok kockázattal nem járt, mindegy, hogy hol érünk partot, hiszen párhuzamosan haladunk majd vele, hosszú időn át. A ksi megszakításokkal megtett 77 perc merülési idő egyszerűen mézédes finom merülés volt. A langyos-hűs 4-9 méteres rétegekben úszva csukák, és hatalmas harcsák jelentették a mérföldköveket, a kisebb egységeket naphalak, sügerek és rákok képviselték. A legdurvább találkozás egy nagy vasstég alatt volt, ahol egy kapitális, morcos harcsa lakott. nem örült nekünk, az látszott a viselkedésén, de mi azért megnéztük.

Ahogy múlt az idő, lassan közelgett a tó vége és kezdtünk arra is gondolni, hogy találjuk meg Jasont a szállítót (akivé Kemény Úr vált a küldetés idejére). A Lorenz bázis előtt úsztunk ki, ahol jól esett egyet elnyújtózni. Bármilyen hihetetlen, a merülés annyira ideális volt, hogy maradt még száz bar minden palackban.

Jason ott volt. Sok ember, dodzsem és vásáros népek. Három securitis igyekezett felénk. A nyugdíjas korosztályt képviselték, udvariasan mosolyogtak szerelésünk láttán. “katonai búvárok” vigyorogtak. Mi is vigyorogtunk és fesztelenül kisétáltunk a parkolóhoz. Kivilágított zeneparádés szétszerelésre adódott alkalmunk. Az egészségügyi részelg mellett, akik azt hihették, hogy valószínűleg mi is a rendezvény biztosítói vagyunk.

 

 


  • 0

December 31 – brrr!

Év végi zárás – azaz utolsó merülés. Nem lehetett tovább húzni, a Karácsony elmúlt – Rota vírusnak hála át lett programozva vagy háromszor a családi időbeosztás. Szilveszter volt a legstabilabb, mindenkinek szóba jöhető lehetőség. Már akinek a száraz ruha ezt szóba hozza…

Nem voltunk egyedül. Osztrákok szokás szerint megtalálhatóak minden alkalom kapcsán, ha merülni kell. Ezért úgy igazítottuk a tervet, hogy a tó közepén, a bázisnál menjünk a vízbe. Előre felvettük a szkafandereket, molnárkocsira raktuk a palackokat és felidéztük a hideg vízes merülésről ildomos ismereteket, amik komplikálhatják a merülést. Főleg, hogy fagypont alatt voltunk, már a parkolóban beragadt egy oktopus. Tartalék reduktorból szervízelve – pipa, gyerünk be!

Napsütés, mínuszos levegő, 5 fokos vízhőfok. Grüner See kompatibilis állapot, elő a száraz kesztyűket! Lemerüléskor a csuklya alá szivárgó víz mint jeges satu, markolja a koponyát, vagy csak az összehúzódó erektől zsugorodó fejbőrünk szorítása okoz fájdalmat? Percek múltán helyreáll a komfort. A tó közepére úszunk. Tiszta a víz, 15-19 méteren bolyongunk. Fura hangulat, derengő félhomály, mintha egy mélytengeri búvárfilmbe teleportáltunk volna. Mintha… 150 méteres a mélység! Nyomasztó eufória!  …nem tudni miért, de mégis jó. Nem jönnek a szavak, csak az, hogy jó.

45 perc. Pont elég ahhoz, hogy a kezeink ledermedjenek. Ez éppen kezd problémás lenni, annak is, aki szárazban van, de aki neoprénben, annak kifejezetten élettelenek, erőtlenes és fájdalmasak az  újjai. Pont annyira, hogy a rádermedt ujjakról ne tudja a kesztyűt lefejteni saját dermedt ujjaival – ez a huszonkettes csapdája.

IMG_2512

Amilyen jó a merülés, olyan jó a visszatérés. Gyűszűnyi pezsgővel koccintunk az osztrák csapattal, az alkohol káforként tűnik el bennünk, azonnal a fejbe ér, majd olyan gyorsan, ahogy érkezett, el is száll a mámor. Összepakolunk, duruzsol a fűtés. Ilyenkor kezd visszatérni az élet az átfagyott végtagok elgémberedett ujjaiba. De azt is mondhatja a mezei búvár, hogy szokatlan hidegben , szokatlanul lehet fázni. Hogy ezt meg lehet szeretni, vagy csak meg kell tanulni elviselni? – valószínű ezen gondolkodott mindenki, ahogy a meleg autóban zötykölődtünk hazafelé, a szilveszter éjjel felé, a jövő évi merülések (meleg) vizeiről álmodozva.

 

 


  • 0

Hideg vízi merülések

A búváriskola fejezeteiben tárgyaljuk, milyen kötelmek is vonatkoznak a téli, avagy hideg vízi merülésekre. December 31-én szilveszteri merülére indulunk, ennek alkalmából kerül felidézésre egyik korábbi, első merülésünk, 2003-ból.

Bild 6 Eistauchen Icediving 25

A kép illusztráció, forrás: http://www.xray-mag.com/content/photo-ice-diving

Van-e olyan ember, aki szereti a hideget? Lehet-e a jég alatt fázni? Mennyire van ott hideg? Egyáltalán milyen ott lenn? Fogható-e valamihez, az ember nem járta birodalom varázsa? Van pár kérdés, amire mi kerestük a választ. Ez pedig a: Jég alatti merülés

Ha belegondolunk, a magunk vágta lékben eltűnve, a jég túlsó oldalán egy olyan dimenzióba juthatunk, ahol nem járt még ember! Értelemszerűen tömegtől sem kell tartanunk. Leselkednek azonban szép számmal egyéb veszélyek, hiszen a toplistán a jég alámerülés is szerepel a legveszélyesebb sporttevékenységek listáján! Ez már nem hobbymerülés: lazaság, figyelmetlenség életveszélyes helyzetet teremt, ahol a biztos segítség a vastag jégpáncél túlsó oldalán vár…

Mikor ónosszürke felhők a téli égen havat ígérnek, és nagy árnyékkal takarják a fagyott Földet, akkor van ideje a téli búvárkodásnak. Naptár szerint 2003. február kettőt írunk.

Embereink, hétköznapi értelemben normálisak, alapvetően azonban megszállott búvárok. Van egy pont, ahol már a téli hosszú napok és a merülés hiánya elfogadhatatlan, akkor az ember néhány téli ráfázás után lecseréli a vastag, nyirkos neopren ruhát egy komfortos szárazruhára, megspékeli egy téli fagymentes automatával, aztán kere még valakit, akivel lehet menni a víz alá… Egy vasárnap reggel már két ilyen fazon az A3-as -on robogott Bécsújhely felé. Fenyvesi Tomi meg jómagam. Mikor megérkeztünk a Neufelder Seehez, már jól ki voltunk melegedve, hiszen utazóruhának a vastag, kezes-lábas alsóruci volt rajtunk. A tóparti parkolóban az autóból való kiszállással eldőlt minden: hiába a süvítő szél, a havas téli díszletek és a korcsolyázó emberek, mi most oda lemerülünk a jég alá.

“Read More”


  • 0

Abu Fendera krónikák (1)

Maraton, avagy péntek este 10-kor munka letesz. Van ötlet, még a GOPRO-hoz a Diwing tartót össze kell kalapálni, lesz éjfél hazaérni. Szombaton családi kilövés 11-kor már, túl a távollét indokolta összes apró tennivalón, végre nagyszülőkhöz. Hosszú út mindenkinek, de jó ebéd a végén. Innen QSS-CHESTER különjárat Pestre, miközben beletúrok a kocsiba hajított búvármotyóba. Baljós előjel: a búvárruha nincs benne – hiszen még kiakasztva szárad a Búvárbarlangan. Intézkedést foganmasítok. Éjfél mára reptéren. Olajozott utastalálkozó, felszállás, tudatvesztésben töltött éjjeli repülés. Nagyon profi a személyzet mondom, arra építve, hogy talán ha fél órát voltam szilánkokra szakadt éber állapotokban – félig észnél.it-fandera

Vassárnap lett, reggel hat tíz. Buszra szállunk, elindulunk és már a reptér előtt égett gumiszag tudatja, a motortérben füstöl egy ékszíj. Gyors reagálás, a manager intézkedik, egy órán belül új buszon, eldőlve haladunk dél felé, Ez újabb négy óra és tényleg dél tájban ott vagyunk Port Ghalibban.

Kifutunk. Két és fél óra ringatódzás. Checkdive.  (3087/14/46) Újabb szervízjelenetek gazdagítják Murphy gyűjteményét: egy reduktorunk első lépcsője lerágta a menetét – életemben ilyent nem láttam. Egy i3 BCD szelepadagoló telibefújóvá lépett elő, szóval nem igen tudott a gazdája lemerülni. Gyors csere. Most már mehet a buli, tesztmerülés, technikai bemutató élesben Abu Dabab 2-3 déli oldal. Sunyi áramlás fordul a hajó alatt, az aktuális homokvihartól sárga fátyolon át pislákol a fény, így alkonyatmerülés hangulatban lebegünk. Kék a víz, valahogy mintha havazna, olyanok a fényviszonyok, abszurd mód karácsonyi hangulatot ad, a csillogó halrajok pompája: ünnepel a tenger. hírek szerint cápás idők járnak Elphinstonon, legalábbis 3 napj a hajónk korrekt cápashowba keveredett. Itt és most: tonhalak, Giant travelly, pillangóhalak, snappersulik és persze jó kis kemény korall kiállítás fogad bennünket.

Vacsora után javítjuk a felszereléseket, sisha, koccintás, majd korán, mindenki aludni tér. Hosszú út vezetett ide, Abu Fendera a cél – hosszú út áll előttünk. Így aztán tovább utazunk, miközben végre vízszintesben álmodhatunk az elkövetkező kalandokról.


Aktuális események:

Trydive: Április 1. Vulkán Fürdő
OWD-kezdő búvártanfolyamok
Búvárbörze: Április 7.
Tauchturm: Április 15.
Pünkösdi Adria: május 18-21
Kostrena: Június 8-10
St Johns: Július 1-8
Neufelder See
Feketenyék
Dahab: Szeptember 15-22
Szafari: Október

Barlangi bújócska

Blogtár