Cápaprojekt

Cápaprojekt

Évente 200 millió cápa esik emberi tevékenységnek áldozatául, miközben elvakult téveszmék képezik rettegés alapjait. A mélységtől való vérkomoly rettegés testet öltött alakjai ők, főleg miután a 80as évek mozija kasszasikerrel skatujázta be őket. Valószínű, hogy akkor is rettegni fogunk tőlük, mikor elfogadjuk azt a tényt, hogy több ember esik saját kutyájának áldozatául, hal meg golfpályán, vagy kókuszdiótalálat által pusztul. Sokak szerint ideje éppen a cápák védelmére (sharkprojekt) kelni, hiszen a közvélemény tudatlan a vadon élő fajok üzletszerű pusztítását illetően.

Tiszteletet parancsoló fajok, természetes közegükben, ahol megjelent az ember. No, a Kerasub sem marad ki, ugyanis április végén a Brothers szigetek fele vesszük utunkat, ami annál is érdekesebb, hogy ketrec nélkül, három méteres cápák között úszkálhat a búvár, testközelből tapasztalva ezeknek a csúcsragadozóknak a tökéletes fölényét. Nem árt, ha ilyenkor pár dologgal tisztában vagyunk:

Veszély: statisztika egész Afrika cápatámadásai 1863-tól napjainkig: 276 dokumentált esetből 71 halálos, ebből Vörös tenger, Egyiptom: 7 támadásból 1 végzetes, utolsó dokumentált eset: 2004 [forrás] (Természetesen nem minden támadás kerül regisztrálásra) Tény, hogy világszerte csökkenő statisztika tükrözi a cápapopulációk fogyását: 2000-ben 78 halálos áldozat volt, 2005-ben pedig 54, ebből csak 4 búvár.

Helyi mítoszok, legendák: a szirti cápák gyakran kitérnek a búvárok elől, míg a nagyobbak félelem nélkül közelednek, néha agresszív közelségbe kerülve. Több csoport hátrált meg egy-egy ilyen szituációba keveredve, de sértetlenül. Tény, hogy cápát látni vérpesdítő, izgalmas, életreszóló találkozás, amit a lelke mélyén a búvárok többsége keres, sőt, külön pénzt is hajlandó áldozni cápás kategóriájú merülésért.

Veszélyes fajok: többnyire a két méternél nagyobb testhosszúságú cápák jelentik a potenciális kockázatokat. Három faj esetében fordulnak elő visszatérő, ismételt támadások: nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias), tigris cápa (Galeocerdo cuvier) és bikacápa (Carcharhinus leucas). Mindegyik faj cosmopolitan, széles körben előforduló, komoly vegyes étrenddel rendelkező nagyétkű fajta, a teknős és halak természetes elemei a táplálkozásának. Két támadási stílus jellemző egyaránt: “bump and bite” és a “sneak” azaz harapj ki egy darabot, vagy a kígyó stílusú fellépés. (Az első eset a rárablás hirtelen támadásként, a második köröz, figyel, majd úgy támad)

Más hasonló fajok, azaz a nagy pörölycápa great hammerhead (Sphyrna mokarran), röviduszonyú mako cápa, shortfin mako (Isurus oxyrhynchus), az óceáni fehéruszonyú, oceanic whitetip (Carcharhinus longimanus), a Galapagos cápa, Galapagos (Carcharhinus galapagensis) és a közönséges szirticápa (mint pl. a Karib szirti cápa Caribbean reef shark, (Carcharhinus perezi) is összefüggésbe lett hozva hasonló támadásokkal. Kevés ismeretünk van olyan sértettekről akik “hit and run” (harapj vagy menekülj) típusú ritkán megfigyelt támadás áldozatai lennének, ami cápákra nem igazán jellemző. Floridai bizonyított esetek alapján, évi 20-30 cápaharapás okozói között elsődleges vádlottakként szerepel a feketeuszonyú, blacktip (Carcharhinus limbatus) [lehetségesen fonó cápa spinner (Carcharhinus brevipinna) és feketeorrú blacknose (Carcharhinus acronotus)].

Veszélyeztetett emberek: mindenképp azok, akik az említett fajokkal érintkezésbe kerülhetnek. Az esetek nagyrészében 20-35 év közötti szörfösök és hullámlovasok egy-egy cápa “spot” környékén, akik viselkedésüket tekintve (felborulva tempózik, figyelemfelkeltő impulzusokkal magára vonja a figyelmet) eleve magányos prédaként viselkednek.