Felszállás

Felszállás

Utazás előtti vesszőfutás, elkerülhetetlen, kár is küzdeni ellene, hiszen ha nem lenne, az azt jelentené, hogy nincs mitől búcsúzni, nincs mit lezárni, vagy folytatni majdan. Tehát sikerült aludni is az utolsó két napon hét órányit. Mondjuk ki sajátosan töltöttem az utolsó perceket, már amennyiben annak számít, ha reduktorjavítás után kel az ember útra, reggeli nélkül, el sem köszönve, majd beszerzi a legfontosabb kelléket a rég áhított víz alatti fényképezőt. Tehát Pesti transfer napja barátiasan telt, sikerrel lehiggadtam, aztán arccal mekka felé ébredtem másnap a repülőn, kicsivel később és magasabban. Az ellenséges ügynökök két gépet indítottak ugyanabban az időzónában, ha nem támad kétségem átszaladni A terminálból rögvest a B-be, azaz fordítva, akkor szégyenben meg otthon maradok.

így aztán repültem, érkeztem, ismerős terepre, bele a napos hurghadai életbe, ahol a napfény éles árnyékokat rajzol a sivatagi porba. Itt vagyok, folytatódik Vörös tengeri búvárpályafutásom – remélem, nemcsak saját örömömre. 🙂