Tirán

Tirán

Érdemtelenül hallgatásba burkolt túra – filmek vágatlanul hevernek, pedig kiváló csapattal, kiváló merülésekkel emlékezetbe vésett csodás szafari  bontakozott ki. Hurghada-Tirán szigetek céllal nem roncs alapú szafari áll mögöttünk. “Gianni” megér egy misét, hiszen története van annak, ahogy Mariann-Noémi kötétáncot jár, mikor a fehér csík a legnagyobb veszéllyel fenyeget. Némiképp osztott felállással, össze-vissza bújkálunk a roncsban. Bámulatosan szét lett kapva, én nem emlékeztem rá, hogy mindenhol ki-be-le-fel-tovább lehet haladni, úgyhogy mint kis múkus az odvas fában, össze-vissza jártuk a folyosókat, járatokat, a motortértől a kamrákig. nem sok titka maradt előttünk, az biztos!

Carnatic: roncs, persze, az antik fahajó, aminek a fedélzeti deszkái rég elporladtak, de a tengervilággal benőtt gerendái között alsófedélzetig lehet elmélyednia  raktérben. A hajó legbelsőbb sarkaiban borosüvegek darabkái vannak gondosan összerakva, mint feltárás képei az ide látogatónak. Csodás üveghal raj hullámzik a búvárok buborékjaitól szátválva, mivel mi vagyunk gyakorlatilag az egyetlen csapat, van időnk nézelődni. Az időnk lejáróban, a hajó felett ringatózunk, a bójához csónakunk van kikötve. Némiképp meglepő, hogy a zodikból kiugrik egy alak és kivetkőzik teljesen. Oké, hogy sztiptíz, de töke van! Ehh, nem ezt a műsort kerestük, így mivel a másik műsor alattunk van, a roncs felé fordulunk.

Gordon: új oldal, új élmények. A “műhód” felvétele mutatja, milyen kiterjedt a zátony maga. A vázlatok is jó képet festenek a zátonyról. Bevallom, a skiccet évek óta rosszul értelmeztem, mert az Amfiteátrummal jelölt zónát én más formációval azonosítottam. Elég volt most odatévedni és megértettem, hogy na ez az Amfiteátrum! Egy tökéletes nézőtér, egy árok, félkör íves nézőtérrel. Gorgóniákkal találkozva, a susnyást figyelve teknős után meresztjük a szemünket. Basszus, itt a kaja, hol a teknős? Éjjel találjuk meg, őkelme be van bújva a korall alá, alszik, csak a hátsója lóg kifelé. Van, aki sasráját lát reggel. Merülünk két drifteset, látunk szirticápát, pillangóhalakat reggel a kék mezőre vonulni, él a zátony és szeretem! Gordon szép, aki ismeri, tudja, hogy tűzkorallból gigamezőt láthat itt, ha akar. Három merülést megért…

Jackson. Két merülés. Pörölyből elégtelen, de ezen nem lepődik meg az, aki még soha nem látott itt olyant. Óriási hullámokban szednek össze minket, így másodszor kerüljük a nyílt, külső oldalt. Kelet felé (bal kézen a zátony) ússzuk a hajó-hajó merülést, benne egy teknős show, illetve mennyei, korallos merülés, gorgóniákkal és minden szín pompájával a dús korallvilágnak. Sajna, a másik oldal kimarad, pedig pillangó halaim, tutti ott vannak a kékben, miután elragadna az áramlás és express a túlsó oldalra érnénk…

Woodhaus: persze, van egy Kanyon. Na, nem olyan, mint a Thomas reef, de azért egy beszakadt, áthidalós, kopasz bujácskás-mámoros mélypont, amit ha olyan messze ugrik az ember, mint mi tettük, akkor húsz méteren integet csak lemondóan. Igaz, alapból ott, sűrített levegővel csak a bajt keresi az egyszerű búvár, nem is való ide lemenni.

Thomas kimarad, irány Thistlegorm. Erről a kultikus roncsról már minden szépet láttam, korábban, olyan dolgokat is, amiket már nem lehet. Állapot romlik, olyan mint egy bombanő, aki elmúlt 80 – fényképen jól mutat. Két hajó képviseli a búvárságot, ami szerencse, hiszen szezonban akár 15 hajó ontotta a búvárokat, olyan volt, mint egy zsúfolt pályaudvar a különböző irányba tranzitáló utasokkal. Most viszont, birtokba vehettük a terepet…

Dunraven, Beacon Rock. Érintjük a roncsot, besurranunk a felfordult héj alá, át a gőzgépen, végig a raktéren, ki a hézagos palánkon a gerendaközön. Át a kormánylapátnál, ki a sziklás oldalra. Szeretem ezt a korallfalat, változatos, tagolt, elképesztő formákkal és kompozíciókkal. Sajnos a zátony teteje az időjárás csapásai miatt erodált részeket is mutat, az egész nekem mégis kedves. A roncs szintén az idősb bombanő kategóriája. De hogy roncsról szépet is valljak, irány Shaag Rock!

Itt tudtam meg, hogy milyen az express. Drift A-ból B-be! Amikor az ember a vízbe érkezik, azt veszi észre, hogy ugrik feléje a roncs. Nincs igazi mélység, a hajótest pár méterrel a  felszín alatt van, a hullámok így hintáztatják a búvárt, majdnem ijesztő, ahogy közeleg a korallos felszíne, majd távolodik, hogy újra közeledjen… Bizarr hinta, de gyönyörű… Elképesztő méretű asztalkorallok telepedtek meg a felszínen és halakból korabeli bősége köszönt vissza  zátonyoknak, mintha csak archív felvételt néznék vissza.

Aztán van teknős show. Tonhalraj. És a sok hal, sügérből, doktorhalakból olyan mennyiség, amit ritkán lát manapság az ember. Mondjuk ki: kell pár év, hogy a Vörös tenger feléledjen, újra benépesedjen, mert az eberek itt is leszüretelték a termést, többet is, mint amit a vizek teremnek…

Ras Mohammed, akkor Shark Yolanda reef, Anemona City, de lenne még pár spot, ha csak ide szerveznénk szafarit. Alvóhely híján nem lehet, persze itt lenne a kikötőöböl, hogy Sharmban nem is kéne partra szállni, de nem szokás… Pedig megérné…

Szóval méltán áll a legjobb helyek listáján, hiszen a területre eső látványok és élmények sűrűsége igazán kifejezhetetlen. Minden mélység, minden merülés más kaland! Még snorkellel is vezettem itt látogatókat, ami szintén leírhatatlan, de kötelező is lenne mindenkinek! Újabb képekkel lettem gazdagabb, pedig számos oldalról láttam már a helyet. Hármat merültünk itt, ami magáért beszél…

Giftun. Police Station, cél a barlang. Nos, ez megint olyan, hogy vagy meggy, vagy cseresznye! Ha nem sikerül, akkor is jó a merülés. Az áramlat sebessége azt jelezte, hogy itt nem igen kell a hasadékra gyúrni. De az elmúlt jó pár merülésből, mindegyik adott valami extrát, így lett ez most is. Önálló kis elit csoportként harmincon “nitroxoltunk” azaz ami belefér elven drifteltünk a cél felé. Cél pedig a gorgóniás fal, vagy a puszta repülés a kékben. Háromszor úszott el egy kis pöröly mellettünk,  megint volt aki sasráját látott, de volt gigászi harcimuréna is…

snitt

Ugyanez a muréna volt éjjel, aki szembeúszott. Nem ijedt meg a lámpától, sőt, beleállt a fénybe, éreztem, hogy fontolgatja a támadást. Nem szoktam parázni, de vissza kellett vonulnom előle, mert nagyon nyújtogatta felénk a nyakát. ( Ember, hiszen csupa nyak a muréna!) Meg csupa fog! Két soros szája van, pont, mint az Alienben, szóval rückverzbe kellett kapcsolni! Volt már murénás szembekerülésem, link – de ez most más volt. Itt, kinézett egy harapás…

Persze wing azoknak, akik lemondanak az utolsó merülésről. Négyen megtettük, mert a fullos Giftun után, mit lehetne még átélni?

Isteni csapat, eszményi túra. ez volt a Kerasub Tirán túra 16-ban. Feltöltődtem, hónapokra, ha lehet ezt így mondani!

És nem utolsósorban: videó, ahogy Nagy Sanyi kamerájával látta!