Tirán

  • 0

Tirán

Érdemtelenül hallgatásba burkolt túra – filmek vágatlanul hevernek, pedig kiváló csapattal, kiváló merülésekkel emlékezetbe vésett csodás szafari  bontakozott ki. Hurghada-Tirán szigetek céllal nem roncs alapú szafari áll mögöttünk. “Gianni” megér egy misét, hiszen története van annak, ahogy Mariann-Noémi kötétáncot jár, mikor a fehér csík a legnagyobb veszéllyel fenyeget. Némiképp osztott felállással, össze-vissza bújkálunk a roncsban. Bámulatosan szét lett kapva, én nem emlékeztem rá, hogy mindenhol ki-be-le-fel-tovább lehet haladni, úgyhogy mint kis múkus az odvas fában, össze-vissza jártuk a folyosókat, járatokat, a motortértől a kamrákig. nem sok titka maradt előttünk, az biztos!

thistlegorm-2d

 

“Read More”

  • 0

Fenevadak között

Grüner See hétvége – folytatásOLYMPUS DIGITAL CAMERA

Én csak egy rojtos búvárruhás, foltozott uszonyú oktató vagyok, két óceánt kóstoltam, pár tengert megnéztem, de cápaetetésen még nem vettem részt. Most nyílt alkalmam közelről megtapasztalni, hogy a táplálék mennyire elsődleges inger a vadállatok számára, azaz milyen is a “beetetés” mint viselkedés módosító faktor. Nemcsak a halak, de a búvárok is extázisba esnek!

A Grüner See látogatásával kötöttük egybe a Grübl See merülését, amit közelsége indokolt. Sívidék lévén, síszállás adódott, hogy meghúzzuk magunkat, meglepetésünkre roppant korrekt magyar vendéglátók karjaiba futottunk.

 

Félpanzióval és barátsággal fogadtak. Értékelés: visszajövünk! – és nem csak egyszer egy évben, hanem a környéket betéve ismerő vezető ajánlásai alapján, van itt keresnivalónk ha túrázni, vagy éppen síelni is támad kedvünk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bár gyalog is elérhető a tó, mi autóval faroltunk be elé, ahol tucatnyian parkoltak már. Összeszedve a búvár kártyákat, aláírtuk a nyialtkozatokat, fizettük a napi díjat és jött a briefing. Maga a főnökasszony – Sabina a veterán tourleader – profin, humorral és szabatosan ismertette az objektumot. Nem lőném le a poénokat, amikkel berendezték a helyet. Meglepő ötlet egy víztároló medrét búvárkodásra kialakítani, sőt, alpesi akváriumnak továbbálmodni még nagyobb kreativitásról árulkodik. Kellemes kis bisztró jelenti a vállalkozás fészkét, ami jól fel van szerelve búváriskolának is. A vízbemenetelt móló könnyíti meg, a tóban pedig koi pontyok, pisztrángok, lazacok nyüzsögnek, más 13 halfaj mellett. A fő műsor, a gyakorlóstég, ahol a kindertojás mint etetőanyag adagoló játssza a fő szerepet. Ahogy a halak megpillantják a sárga kapszulát, leereszkedik a vörös fátol, amin át csak a sárga kapszula létezik. Abból pedig egy fontos dolog származik: kaja és evés!

Már, ha a búvár megáll csak a stégen, akkor is a halak érintényi közelségbe jönnek, félelem nélkül siklanak el a búvárok mellett – között, hogy egy kört megtéve újra közelítsenek. Élő etető gép a búvár, semmi más szerepe nincs, szimbiózisba épült életforma. Erre mondom, hogy ugyanaz a magatartásfaktor figyelhető meg, mint mikor cápaetetős videón lát az ember. Beavatkozás a természetbe – ami ebben az esetben egy izolált, rezervátumi forma, nagyobb, gúlobális hatás és veszély nélkül, mint az élő, határtalan tengeri helyszínen elkövetett cápaetetés. Utóbbi is attrakció és bár mint gyarló búvár ott lennék az első sorban, de mint gondolkodó ember el is ítélem. A vadon élő állatokat ne etessük, még akkor se, ha az hattyú a csónakázó tavon! Vívódások nélkül bontom a kapszulát: mit nekem, vadon élők! A hatás átütő erejű, ahogy pillanatok alatt felnassolják a kis etetőanyag drazsékat. Az események felpörögnek, olyan tolongás folyik a kaja körül, hogy a búvár sem ússza meg, hogy a kesztyűjébe ne harapjanak! Aztán a kaja utáni élet kerékvágásába szépen visszazökken minden, ritkul a raj, lelassul a mozgás. Frenetikus!

A tó persze más kalandot is tartogat, pl. kincskeresésre a legkiválóbb, sok-sok mókás, vízbe nem szokványos díszletbe futhatunk bele. Pl. ha megtaláljuk, bazi nagy handzsárral kardozhatjuk le egymást, vagy úszhatunk át alagúton, miközben minden féle meglepő figura elénk kerülhet. Már csak egy panoptikum hiányzik, villanhat belénk!

Aztán újra halakat etettünk és még így is frenetikus volt…

Cuccok száradnak, mi meg ülünk a teraszon, kinézünk a síliftre, benéz a panoráma. Gyömbéres csodalevest eszünk, meg chilisbabot. Szép az élet, főleg, napsütésben! – a haletetés pedig még így, egy óra után is frenetikus!


  • 0

Bunker

Minden időben, avagy ha zárt térben készülsz merülni, nem számít az évszak. Várpalotára kellett mennünk, hogy megnézzük azt, amiről csak kósza híreket hallottunk. Ez pedig nem más, mint egy óvóhely, 16 méter mélyen a víz alatt.

Kulcsos ember enged be a nagy, elterülő udvarra. Fehér, apró murva csikorog a gumik alatt, ahogy a konvoj begördül, majd ki balra, ki jobbra grasszol. Magam sem tudom, hovy irányulunk, míg meg nem látom az egykori épületből maradt, háromszögletű kis bódét. Olyan, mint egy kicsi metrólejáró, vagy egy borospince lejáró. Olyan, mintha egy lépcsőházból csak a pincébe vezető lépcső maradt volna fent. Ide csoportosulunk. Vezetőkre és újoncokra oszlik a társaság. Utóbbiak azok, akik még nem, vagy máshol szerzett tapasztalatokkal vágnak neki a helyszínnek. Rutinosan szerel mindenki, dupla palackok kelnek életre a wingeken, karabinerek csattanank, száraz ruha cippzárak záródnak. Eligazítás, menet.bunker_map.jpg

Van valami extrém abban, amikor az ember egy vízbe vesző lépcsőn trappol lefelé. Mikor a víz nyakig ér, akkor a boltív elkpesztően közeli. Ahogy előre tekintesz, a vízfelszínen megtörik a boltozat. Ez a kezdet és a vég találkozása. Utolsó kontroll és a víz alá merülök, követve a vezetőt. Mögöttem még ketten. Szépen, sorba fűzve.

bunker4.jpgÉrdekes érzés, ahogy bezáródik a felszín, a víz alatti folyosó lefelé vezet. A térkép alapján számítok a fordulóra, az ajtónyílásokra és a mesterséges tér, mesterséges elemeire. Ember alkotta, elvarázsolt dimenzió. Ahogy a levegős atmoszféra kiszorult innen, a víznek adva helyet, úgy költözött be ide valami borzongatóan idegen ridegség, valami élettelen, sűrű dimenzió. Pont olyan, amiben a búvár hasra vetődve, a talaj fölött lebegve imbolyog. Ez az út, maga a felfedezés. Valami olyan tartomány, ahol igazán véve semmi, de semmi keresnivalója nincs az ember fiának. Itt mintha nem lenne idő, esemény, semmi, sehová nem tart. Az csak a fenti világban van, ahonnan most mi is kiszakadtunk egy időre.

Haladunk. Egymás után. Vigyázva, nehogy uszonyaink felkavarják a padlót borító, láthatatlan üledéket. A lámpák fénye bolyong a folyosón, árnyakat rajzolva kutat előre. Hátra is kell nézni. Minden hátraforduláskor a mögöttem lévő fény körívet rajzol. Zénó jelzi, hogy OK – jövök. Így járjuk be a folyosókat, az óvóhely lényegét, a kisebb helyiségekbe csak bevilágítva.  Mélység 16-17 méter.  Levegő rendben. Idő 38 perc. Az a para, hogy tudom-e, hol vagyok. Ha ki kellene jutni, merre indulnék? Persze tudom, de megborzongok azon, hogy a labirintusban rekedhetnék. Ekkor jön szembe a következő csoport. nem is olyan nagy a hely, mikor egymás alatt-felett kell elférni. A kimerevedett tér szinte hirtelen válik opálossá. Rengeteg lebegő szemcsén hasít keresztül lámpánk fénysugara. Ilyen az, amikor a zárt térben kezdenek összekavarodni a dolgok. Csökken a látótáv, romlik a vízminőség. Aki ilyenre adja a fejét, fel kell, hogy készüljön arra, hogy egy pillanat alatt borul rá a sötét, miközben semmi nem változik. Akkor ott a terv, a vezetőkötél és persze az egyetlen, kivezető út…

Itt volt az idő. Folyamatosan haladtunk, míg az ismerős felfelé vezető lépcsőhöz értünk végre. A lámpák kört írnak le. A csapat együtt. Lépcsőzünk, közeledünk a felszínhez. 5 méter. 3 perc. Majd jön a gravitáció, ahogy az ember elhagyja a hűs vizet. Izmok feszülnek, tömeget emelnek, tartanak meg. A dupla palack súlya alatt a heveder a vállakba vág. Megérkeztünk egy nehézségektől szép, zajló világba, ahol a levegőt szagok, ízek hatják át, a szél simogat és meleg napsugarak keltik életre a színeket.

bunker3.jpg

Azt hiszem, nézőpontot kell néha cserélni, hogy a szépséget megannyi formájában meg tudjuk élni. Fenn és lenn, egyaránt. Van valami elvont szépség abban is, ahogy a palackok lekerülnek és az ember kibújik a szkafanderből. A csöpögő kellékek a megtett út valódiságát idézik. Réveteg örömmel pislogunk. Nem lehet megfogalmazni az érzést, amivel egy ilyen merülés jár. Megismételni? Megkíséreljük még – biztosan.

 


  • 0

Szervezkedés


longmix_diving_2.jpgJelenleg van egy hírlevélmodulunk, hogy direkt Emailben elérjünk mindenkit. Ez a modul küldi ki az adatbázisba kerülteknek a hírlevelet, amit szeretnénk legalább havonta megtenni. (lsd. feliratkozás, gyakori problémák) Ezen kívül létrehoztunk a Facebookon egy Kerasub Divers csoportot, ahova fel kell iratkozni, és aott tudunk egymással chatelgetni. Ha frissül az oldalunk, az új tartalomról, az aktuális merülésekről ott értesítünk benneteket.

Akkor nézzük a terveket: év eleje van, íróasztal mögött töltjük az időt és éppen egy éves programtervet állítunk össze. Három fő vonala van tevékenységünknek.

– Freedive, sport és uszonyos úszás

– Rekreációs búvárkodás


– Technikai búvárkodás és expedíciós csapat

Ez utóbbi jól hangzik, de mit is takar? Magam továbbra ia azt vallom, hogy a merülni kell és mivel a lehetőségek révén nem trópusi vizek vesznek körül, kell az a  száraz ruha. A száraz ruhához legjobban egy iker palack kapcsolódik, technikai wing és akkor már képesek vagyunk eljutni az Adria minden zugába, barlangok mélyére, ha megismerkedünk az barlangi merülés alapjaival és eljutunk a trimix használatáig. Innen pedig csak egy következő állomás az újralégző, ami személyes nagy álmom.

Mélység? Semmi rekordkísérlet, de okkal, céllal 100 méterig álmodok, miközben tudjuk, hogy 30-50 méter között végtelen sok felfedezni való vár még roncsok és barlangok formájában , vagy csak mélybe vesző falak formájában a környék hegyei alatt, vagy akár trópusi vizek mélyein.

“Read More”

  • 0

Ágota: Malajzia úti- és búvárblog

Egy elmaradást pótolva adnám közre az alábbi beszámolót, amire számosokom is van: a blog olyan, hogy magam sem írhatnék jobbat egy út után. A szerző maga is Kerasub Diver, azaz tanítvány, akit többen ismernek már előző túráról. Sipadan általunk is preferált álom-úticél, amiről az író egyiptomi túránkon személyesen is szívesen mesél. Addig azonban itt a cikk és sok-sok fotó. 

agota_5688.jpg

Búvárkodás Sipadan szigetén

Mit tesz az ember lánya, ha már merült úgy 45-t? Hát persze hogy elutazik Sipadanra. Kételyekkel, félelmekkel: kevés merülés szám, nagy levegőfogyasztás, rettegés a cápáktól, áramlástól, borneoi lázadások teszik fel az újabb kérdőjelet (március elején nem messze Sipadan térségétől a fülöp-szigeteki Sulu szultán fegyvereseit a maláj légierő bevetésével állítják meg majd onnan patthelyzet). Mire hallgassak, mit kövessek? Aztán eljön a döntés pillanata. Mennem kell. Selmeczi Daniékkal, a Red Sea Boats csapatával tartok én is (a víz alatti fotók természetesen Dani munkái)

Egypt air-rel Bangkokon át érkezünk meg Kuala Lumpurba. Mondom érkezünk meg. Mert volt pillanat, amikor a megérkezésben nem voltam biztos és ez a pillanat olyan 10 ezer méter magasan volt. Nagy utazók azt mondták: csak a szokásos turbulencia…de én tudom, hogy zuhant a gép. nem sokat, csak egy kicsit. épp annyit, amennyiért már érdemes róla említést tenni. Szóval izgalom volt már rögtön az út elején. Aztán a reptéri szállás Kuala Lumpurban mosolyra fakaszt mindenkit, főleg hogy csak franciaágy és közös takaró van és mindezen mértes férfitestek osztozhatnak. A szoba nem nagy állíthatja több tripadvisor bejegyzés, ami egész pontosan azt jelenti, hogy olyan pici, hogy mindössze kétlépésnyi. Ajtót kinyitod, már az ágyra érkezel, onnan pedig rögtön a fürdőbe. Táskák éppen hogy beférnek. De a célnak kevés dolog felel meg ennyire, mint ez a picinyke szoba. Alhatunk a kora reggeli repülés előtt. Belföldi járattal megyünk tovább Borneora. Tawauban 3 órás repülőút után vár minket a mikrobusz, ahova gyorsan bepakolják a csomagokat. elgondolkozok a sok csomag láttán: tele fotósokkal a csapat. Mekkora érték kerülhetett be az autóba? Nem sikerült az út végéig sem megszámolni, mennyi gép volt velünk. Ami biztos, úgy 6-10 váz, hozzá nem kevés obi, 4 géphez víz alatt tok, külső vakuk, egy video házzal, lámpákkal…lehet osztani-szorozni. A búvárcucc már csak kerekítési tényező. Merülés számokban sem szűkölködik a csapat. Röpködnek az ezres számok, húzom be a nyakam rendesen, az aggályaim meg tovább erősödnek….

 

“Read More”

Aktuális események:

Kezdő búvártanfolyam
május 11-től

Tréning: március 2. OWD
Tréning: március 3. OWD
– FREEDIVE tanfolyam –
Tauchturm: március 23.
Bulibajnokság: március 30.
Szafari: április 14-21
Szafari: november 17-24

Barlangi bújócska

Blogtár