Próbálkozások
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Csak vigyorogtam, a helyzethez illően, amikor ugye próbálnak hülyének nézni. Ez a Coltri lerakatban történt, ahonnan már két töltőcsonkot elhoztam a kompresszorhoz, ami persze nem passzol a meglévő rendszerhez. Gond zéro, tovább kell építeni négyessé. Egy nagyon megbízható arab szakemberrel próbáltam kommunikálni. Persze tudjuk, hogy sok ilyen van, úgyhogy a kétségbeesésbe kergettem mosolyogva pár jól irányzott kérdéssel. Aztán jött a dörzsölt kis olasz góré. Na, ő nézett madárnak, de azért lekommunikáltuk a kalandot: 207 EUR. És alkudhatok felfelé. Mi is lett volna, ha nem lenne meg a cucc egy része otthon? Semmi kapkodás; ennyiért nem kell.
Második olasz melo. Ülök a stúdióban, nézi a legfrissebb munkám a szakember. Próbáltam pozitive hatni rá, beszéltem én szépen hozzá, de csak úgy érezem magam, mint kisdiák a szakvizsgán, ahol a tanár a csapat száz százalékát elkaszálja. De azért volt esélyem rá, hogy valami projekt címén foglalkozunk majd ezzel a víz alatti vizualitás témával. Pár elterelő kérdés-felelek után sóhajt, hogy nincs meló, kevés a kamera, más vágás kell, más fény. Nem elég jó. – mondja. Amivel persze szíven üt. Folytatja kíméletlenül: Ha szafarira külön ezért, nagyon-nagyon drágán profit kell küldeni, promo – referencia minőség létrehozására, ahhoz ez bizony kevés. Nem mondott újat, de úgymond becsapta előttem az ajtót. Most akkor hogy leszek végül profi egyszer? Igazán?!
Önképezhetem magam megint csak. Holnapután érkezik kamerám. Remélem épségben ér vissza Marsa Alamból. Akkor bizony kezdhetem a munkát végre. De nem rossz a szabadság: kitaláltam a strandra, keríttettem a beachboy-jal egy nyugágyat, és átadtam magam a napozásnak és a pancsolásnak. Két óra múlva már nagyon pittyegett a benapozásmérőm, menekültem az árnyékba. A trópusi nap nem tréfa, nem akartam aszalódni én. Úgyhogy igyekeztem haza, hogy Aloe Verával locsoljam a képemet, mert már feszült rajta a bőr. Majd máskor nem délben megyek úszkálni…
Hurghada új kikötője elég cool lett. Ha nem este érek oda, még fotózni is érdemes lett volna. Annyira mesterségesen rendezettnek tűnik, ha valaki két utcával arrébbról jön, hogy meg sem mer állni. A búvárboltos fickó jó fej volt a DIVESTOPban, de a Papa’sban a sör háromszoros áron már nem ízlett. Két srác tüzeskedett a placcon, ment az akrobatika. A helyi arab fickó az korrekt szaltókat ugrált, bemutatott két kunsztot, amire azt mondom, hogy reménytelenül sok idő alatt se érném fel hiába tréningezek. Nézni jó volt. A katapultot is, egyszer majd benevezek, ha eléggé utálom magamat. Nos, erre nincs okom egyelőre.
