Kis ember nagy fotók
Category : Blogroll , Karas diving blog , Papua Paradise , Uncategorized
A búvárfotózás porondján az amatőr kattogtatóktól a profi tengeralattjáróvá épített technikát hajtókig rengeteg fellépő akad. Az értéket azonban a született minőség adja. Meg a képek születésének módja. A technika persze fontos faktor, a téma úgyszintén, ahogy maga a búvár is. Sok embert láttam fotózni, láttam a végtermékeket. Kevésre mondtam, hogy hűha! Ha igen, akkor annak mindig csúnya vége lett: fogtam a saját aktuális fotóalbumomat miközben még mesterem képinek színvonala vibrált a retinámon, na mit tettem? Nyomkodtam vadul a delete gombot! Az ilyen ámokfutó vérengzések kép-gigabájtok digitális bezúzásáig fajulnak. Az ember egyszerűen utálja, ha nem jó a kép, szigorúbban töröl. Meg talán okosodik is – főleg ha van kitől. Utolsó ilyen típusú találkozásom alanya Sangut Santoso.
Kis balinéz emberke, rettenet tapasztalattal és igazi búvár értékekkel. Szerény és minden tudó egyszerre, aki nem beszél se fölöslegesen, se nem köntörfalaz, ha szenvedélyéről a fotózásról kérdezik. Egyszerűen fanatikus a fickó, ennek él. Mit mondjak: a képei beszélnek.
Másrészt Sangut az a fazon, aki teljes tisztelettel fotózza a témát. Nem fekszik rá, nem töri le, nem rakosgat, pálcával rendez, odaszögez, stb. stílus híve. Láttam fotózni és elkerekedett a szemem. Igen, túl sok negatív példát láttam, akár profitól is. De emberünk lebeg, lélegzet visszatartva, fél kézzel kapaszkodik ha kell, mindenesetre nem pusztít maga körül. Nem tör, nem ér hozzá semmihez. Shortiban merül, néha odakap, ahova csípett a lágykorall, vakarózik egy pillanatig, aztán újra fókuszál. A téma, a kompozíció és a kép túltesz annak profi alkotásán. Jó példát mutat minden fotósnak, aki háborgatja a vizek lakóit.
Magam is másképp állok a kérdéshez, pironkodom néha, ha valamihez hozzáérek. Sajnos többet, mint szeretném, úgyhogy bűnös vagyok. Másrészt nem vétek otromba szándékos viselkedésemmel a fotós etikett ellen. Mi is az? Mondjuk a normák, amiket a megóvás meg a téma tisztelte megkövetel minden jóérzésű búvártól – megjegyzem amúgy is.
Mindenki egy dologra tud legjobban egyszerre koncentrálni. A fotózás egy ilyen dolog, a merülés egy másik, a nitrogén mámorító elegye meg újabb adalék. Így aztán az általánosan látott viselkedés úri fotósoktól – ami ugye nem túl faintos:
– ráfekszik, rálép, rátérdel. ugye fő a fix pozció jegyében
– testhelyzetét kapálózva, csapkodva biztosítja. Tör, zúz, üledéket kavar vele.
– a kamerát belenyomja a témába, azaz rombolónak használja a téma közeli környezete ellen
– átrendez, odébbrak, terel, rögzít azaz manipulálja a témát
– nem tud fotózni, nem ismeri a technikát, selejtet alkot mindezek tetejében
Mondjuk ki: a cél nem szentesíti az eszközt, sem a módszert. A módszer alapja a tudás. Az eszköz, amit hajt az ismerettel rendelkező tehetség, az meg igen is meghatározó faktor. Valahol megszabja a kereteket. Ezek a keretek azonban nem nyílvánvalóak. Maga Sangut nyitotta fel a szemem, hiszen ő egy Canon G9 kis kompakttal kezdte jópár igen durva képet alkotva. Nekem G10 forog a kezemben. Az agyamban meg a helyes technika: lebegés, türelem, biztos kéz, szem, fény és kamerakezelés. Valahogy ennyi kell a jó képhez, amit pénzért nem lehet megvenni. Csak az extra lencséket, szűrőket, lámpákat meg kutya füléket. Ha valaki ráharap és tuttit akar alkotni, az akár 6000 EUR építési költségért saját kamerakomplexumot tologathat.
Egy a lényeg. Nem szertetem nézni, ha valaki a fényképező karjaival egyengeti a témát, vagy odébb tolja vele. az sem tutti, hogy miután fotózás elvégeztetett, egy pörgőrúgással vagy iszapfelrúgással be és leteríti a témát. Nagyon csúnya dolog kérem! Ezek után bevallom, nem vagyok mindig túl kegyes a környezethez, de én észre is veszem, ha így alakul. És restellem is. Igyekszem Sangut stílusban, jó képeket alkotni. Elismerésem a tehetség és a munka előtt. Azok a képek nem kapkodás termékei, hanem profi munkák. Azt hiszem láttam újat megint. A tovább lépés most mondom, hogy sokba fog kerülni, mert ami kell nekem, azt pénzért adják. Azért köszi Sangut a tippeket.
Megszállottak minőségi fotós oldala: Underwater Photography
Ugyanott szavazhattok a srácra: Sangut Santoso
6 Comments
vemi
2010-02-20 at 4:30 amA “kis ember” nagyon meghatódott, amikor mondtam neki, h felkerült a halhatatlanság falára…és ettől nagyobb is lett az arca… :), minekután úgy döntöttem, h nem fordítom le neki az irományt, csak elmondom a lényeget szóban…pffff 😀
Viccet félretéve, egyszer azt mondta a barátainknak, h neki a kamera a felesége…ehmmm…szted????
De tény, h ha az ember egyszer megtalálja azt az elfoglaltságot, amiben örömét leli, és ahol kiélheti kreativitását, akkor az idő megszűnik létezni…nah, a fotózás mindenképpen ilyen.
A vízalatti fotózás pedig teljes embert kíván…minden elismerésem az övé…néha rosszul is érzem magam, mikor 1-1 újonan elkészült képet elemezve azt kell neki mondanom, h nem az igazi, mert tudom, h mennyi munka van mögötte.
De ha ez megnyugtat, akkor Sangut is vadul nyomkodja a DEL gombot…mert a fotózáshoz maximalistának kell lenni, nem elégedhetsz meg az átlag, szokványos teljesítménnyel…újat kell mutatni, mert a vízalatti objektum ugyanaz, de nem mindegy, h milyen a keret és mit mond a kép.
Jah, és az a tény, h a G7-tel (nem G9 – a szerk.) is ütős képeket készített nem bizonyít mást, mint amit oly sokszor hallok tőle, h “the gun has no importance but the man behind the gun” (nem a fegyver a lényeges, hanem aki mögötte áll – a szerk.)
Szóval, kamera fel, jöhetnek az új képek!
Karas
2010-02-20 at 12:04 pmPersze. De azért nehéz felvenni a versenyt. Egyelőre csak a netre illusztrációnak, meg a kis saját fotóalbumomba merem nevezni a képeimet. Ha a gép nem is egy mesterlövész profi fegyvere, azért az ember mögötte még fejlődhet. Minden esetre a Kis Sangut egy jó példakép, még nagy arccal is…
senior Kovacs
2010-02-20 at 3:14 pmJók a fotók de nem láttunk új képeket.Tegyél föl több képet.
Lődy Annamária
2010-02-21 at 6:47 am…én már meg sem merek szólalni! /De mint tudjuk nekem ez nehezen megy:)/
Az történt ugyanis, hogy kedves családom egyik lelkes- szintén búvár -részétől az idén Karácsonyra egy kezdőknek gyártott víz alatti kamerát kaptam.
Bele sem merek gondolni látván a kicsi-ámde nagyra növeszthető arcú ember fotóit, hogy mi lesz a mostani túrán, amikor belecsapok: Egy életem-egy halálom én ezt /is/ kipróbálom!
Ezt is Papua tette velem. Mert olyan élénken élnek bennem még mindig képek, amit a belső fotóm készített egy-egy merülés során, hogy nagyon sajnálnám, ha elveszne.
Illetve, hogy olyan nagyon szép amit ott láthat az ember.
Az is felötlött bennem egyrészt olvasva a írásodat Karas és a kommenteket, valamint átélve a szinte fotósokkal való merüléseket ott a Paradicsomban, hogy ez a tevékenység, a minél tökéletesebb képre való koncentrálás- avagy a heves vadászat a ritkaságokra /Mandarin/ nem vesz el a pillanatnyi ÉLMÉNY összességétől?
Miben különbözik az élménygyűjtő a képgyűjtőtől?
Sangut képei valóban művésziek, gratulálok neki!
Az én szakmámban van egy közhely: egy kévéfolt a nyakkendőn nagyon emberivé, szerethetővé teszi a másik embert.
Ésmég: én is nagyon hiányolom a nagyobb számú paradicsomi VIDEOT !!! és képet.
Puszi nektek!
Karas
2010-02-21 at 4:45 pmDrága Annamari! A kamera az egy csúnya szerkezet, elvonja a figyelmet a merülésről. De ez által más élményt ad, sikert: mindenki megalkuszik a saját képeinek minőségével, amik valljuk be durván messze vannak a rutinos vagy akár profi, jól fotózott kompozícióktól.
Tudnék adni pár tanácsot, de inkább csak Alexej nevű orosz cimborámtól idéznék:
“végy egy ásvány vizes üveget, tedd le a medence aljára és próbáld meg úgy isten igazából a lényegét lefotózni. Próbálj ki minden beállítást, verziót és megvilágítást.”
Egy biztos, ez nem hülyeség. Az összes problémával találkozol. Ne sodord el a témát, hogy lebegj, hogy támaszkodj úgy, hogy minél kevesebb kárt okozz magad körül, no meg hogy megismerd a géped és magad képességeit illetve hogy hol is tartasz. Ez persze nyílt vízben még élesebb…
Szerintem egy-két ilyen ártalmat tesztmerülés nem is elég. Kell hozzá valaki segítő, aki felnyitja a szemedet. Ez idő és gyakorlás. Ennek híján csak kalimpáló, korallbréker, tucatképgyáros a szegény ember. A legjobban utált kérdés ez volt nekem az elején a képeim nézegető kollégától: Karesz, hol vannak a színek?
Tehát jajj annak, aki fotózásba kezd, legtöbbször pedig jajj a tenger világának is. Úgyhogy csak okosan, fokozatosan, kellő komolysággal kérem a fotózáshoz állni, nem könnyű az. Más merülést igényel.
vemi
2010-02-24 at 4:57 amA szigorúan pontozó, ál-szakértő zsűri kolléga meg van elégedve a javuló eredényekkel… 🙂
Azonban, igaz, ami igaz, először fotózni kell megtanulni és a kamera minden kis gombját, funkcióját megtanulni, addig ne is menj víz alá. A helyes merülésről és technikáról csak ezután lehet beszélni…hah…vagy ezeket mind egy időben kellene elsajátítani? Lehetetlen.
Mondom ezt én, akinek az első vízalatti fotós élménye olyan mély negatív nyomot hagyott, h alig merek a vízalatti tokomra nézni…mintha sose lett volna gép a kezemben…szóval egyelőre nyitott szemmel merülök, és mások csodás képeiben gyönyörködöm.
Annamari, csüggedésre semmi ok, az emlegetett segítők hada fog örömmel asszisztálni, h megörökítsd az élményeidet, és azt, ahogyan te látod a víz alatti világot. 🙂