Category Archives: Blogroll

  • 0

Kőbánya – Go-Pro futam

Hajnali indulás, azaz félálmos ámokfutam Pest felé. A navigáció se tudja, hova kell menni, így némi kerengőzés és rávezetés kellett, hogy behajtsak a telepre. A nagy vaskapu azonnal záródik mögöttem és hirtelen olyan feeling csap át rajtam, mintha időben és térben egy teljesen más dimenzióba kerültem volna. Olyasmi sejtelem ez, minta az idő, a fizikai törvények és léptékek abszolute más szabályok szerint működnének, embertől független közömbös erők szabta kozmikus rend szerint. Lehet, hogy a szürke, jellegtelen, lejáró, a mélységet sejtő ásító nagy kapu sötétje, vagy az onnan kiáramló hűvös levegő érintése keltette illúzió mindez, de szerintem a felszín alatt igazán van valami…

vlcsnap_2013_07_31_10h46m25s164.png

Nem játszunk, behajtunk a nagy kapun át. Bármilyen mesterséges, és emberi, ahogy autót hajtunk egy kőalagútban, az a Stephen Kinges csendes frász azért ott gubbaszt az anyósülésen.

Az idő számomra teljesen másképpműködik, így számos ok adódik, amiért lemaradok a csapatról, hogy egy kereszteződésben kiszállva kóvályoghassak az autó körül. Nézem a jeleket a falakon, a járatokban eltűnő fényeket, a padlóra rajzolt guminyomokat. Valami 7 kiloméernyi járatban el lehetne itt bóklászni egy darabig. Ilyesmi labirintusról már olvastam Thébával kapcsolatban, úgyhogy még mielőtt előbotorkál valami fenevad a sötétből, követem a friss, nedves rajzolatok alkotta csapást. Éktelen nagy CsATTANÁS!- ahogy valami nagy durranással vágódik a kocsinak. Acéldenevér??? – helyett egy damilon lógó anyát gázolok el. Megfeszült a zsinór, majd a rugalmas szálon kilőtt anya hangosan visszatérve csapódik a gépen, buta csapda a sötét folyosón, botlózsinór autóknak? – Egy biztos, intő jel, hogy lehet itt bármi meglepetés, bár lehet, hogy ez járatos mérési kellék errefelé? Passz, hajtok tovább óvatosan most már.

Érkezvén lemaradok a bejárásról és a sörélesztők élete című performanszról. Az öreg Dreher tudta, hogy a régi kőbánya hűvösét mire használja! – sorakoznak is a régi tartályok, amikből igazából a leülepedett élesztő soha nem lett teljesen kitelepítve, így aztán azok csak ott erjesztették a sört évtizedek békéjében. Tökéletes reinkarnáció a következő nyugisabb életre – hagzik el Zénótól a sóhaj.

Hogy ma miket rejt a járatrendszer, az nem derülhet ki jobban számomra, mert öltözni kell. Száraz ruha annak, aki a 12-13 fokos vízhez vásárolt be.  – Láttam én már nagyon kemény búvárokat, mondja Robi, miközben Foga és Kitti neoprénbe öltöznek. Itt senki nem izzad meg ma, körvonalazódik ki előttünk: a víz hideg lesz. hőseink pedig kemények. Stage palack, lámpák, no meg a sisakon a kölcsön GO-PRO. Az akciókamera.

vlcsnap_2013_07_31_10h43m18s32.pngvlcsnap_2013_07_31_10h42m39s73.pngvlcsnap_2013_07_31_10h44m04s20.pngvlcsnap_2013_07_31_10h44m51s6.png

 

Házigazdánk felkapcsolja a beépített alapvilágítást, így kivilágított merülőtér fogad. Magyar Nemo33 – másképp. Perverzebb énem azonnal jelentkezik egy freedive menetre. A normális, aktuális változatom rövid ellenőrzés és két szusszanás után elmerül a hűvösben és hasmánt csúszik le a lépcsőn. Embervájta kőfolyosókon merülünk.

Térkép a fejemben, tudom, hogy merre, mit merülünk. Hosszú egyenes járaton propellerezünk végig, a végén ott egy kút, fejjel előre lendülünk át egy átjárón, zúgunk lefele jó pár métert, csak hogy megtudjuk, zuhanó túlsúlyt lebegésbe hozni  összetett dolog. Visszafele ugyanezen a széles, egyenes járat sejtelmes halogén kék fény szőtte árnyai között haladunk. Elképesztő érzés, valami olyan, ami meghatározza azt az embert, akik ezért lemászik a föld mélyére, ellentétben attól, aki ezt semmiképp nem tenné meg. Ketten eveznek előttem, jó nézni a távolságokat és a lámpájuk fényét, hogy teljesebb kép táruljon a szemem elé, mint nekik külön-külön. Látok vízmosásokat, ahol a repedéseken beáramló forrásvíz hordalékai púposodnak. Látok lámpabúrákat,  régi villanykörtéket, ceruzajeleket, szerszámok nyomait a falakon. Látok korlátot, rozoga pallózatot a mélység felett. Néhol oldaljáratok, fülkék nyílnak. Már ott is vagyunk, ahol indultunk, majd egy nagy-nagy medence tárul a szemünk elé. A neoprénes csapat még itt kereng. Kitti és Foga igazán kemény búvárok, hogy neoprénben ilyen jól bírják. Szép látvány, elnézzük őket, majd 28 méterig zuhanunk, csigalépcsőn jövünk fel, és magunk is lebegünk a nagy, kivilágított csarnokban.vlcsnap_2013_07_31_10h47m16s152.png

Impresszív – szavakkal leírni bajos lenne. Érezzük, itt a vége, majdnem egy óra repült el, de már mi is emelkedünk a felszínre.

Gyorsan átöltözünk, valahogy nincs tétova mozdulat. A járat sok meleget leszívott belőlünk, amit a levegő hidege is tudatosít. Sietünk kifelé, a napsütéses melegre, ahol jobban esik a beszéd. Bár szavaknál többet, csak a képek mondhatnak. Go-Pro, szemével, hamarosan pár mozgókép következik.

A napfény nélküli világ, a tömör árnyak birodalma ma átadta a meghívóját. A barlangi merülések most kezdődnek…


  • 0

Dupla jeges

Agybamászó a média, mikor első, másodfokokról szajkóz, általánosít vadul tolva az ember fejébe a jégzivatart, a tornádót, meg más rémségeket, csak hogy mindenki maradjon otthon szépen. Aztán a természetnek erről fogalma sincsen, hiszen lehet zápor itt, napsütés amitt, érkezhet menetrend szerint a fagyosszentek hidegéből, de globális otthonmarasztaló idő nem lehet. Ezt mi búvárok tudjuk jól, főleg egy ilyen vasárnap után, mint ami tegnapra esett.

Volt okunk indulni, toboroztunk is hozzá számos érdeklődőt és kalandkereső társat. Ha most nem megyünk, akkor kimaradunk abból a szenzációból, amit Grüner See néven ismerünk, időszakos és alkalmi látvány, amikor az olvadó gleccserektől megemelkedett üvegtiszta víz ellepi a sétáló utakat, a padokat, a hidat és persze a virágos réteket, körbeölelve a fákat is.

P1080879.JPG

Valakik megtervezték az időjárás előrejelzést, valószínűsítve egyet. A kedvezőtlen általánosítás aztán készpénzként került a fejekbe, felülírva mindent. Így a jelentkezők szépen egymásután lemondtak a kirándulásról. Mindenki, kivéve Zénót és jómagam. Bevallom, lett volna okunk visszalépni az esti születésnapi partira, a lustaságra, a ki nem aludt dolgos hétköznapokra gondolva, vagy akár épp az elmulasztott kötelességekbe gabalyodva legyinteni egy zivataros kimenetelű, vacogós szürke merülésnek. De valahogy nem tudtam elhinni, hogy kihagyható, hogy ne kéne elmenni. Nagyon határozottan akartam a túrát és kész. Kiránduló idő lesz – mondtam vállatvonva a kételkedőknek.

Hogy ki mit ért kiránduló időn, rossz időn, vagy előrejelzésen, az megint egy dolog. Egy biztos így utólag: az időjárásra nem lehetett panasz, gyönyörű tavaszi idő lengedezett, így aztán lelkesen zakatolt  a szívünk úton Tragöss felé merülésünk reggelén. Merülni persze bármilyen idő jó, hiszen a búvárruha véd és eltakar, de azért napfényes tóparton más a hangulat.

Megadatott – árulom el a lényegre térve. Olyan, de olyan szívmelengetően csodás idő volt, hogy azt hittem, meseországban járunk. A völgyben hűvös szellő fújt végig időről időre, jelezve, hogy felhőket hajtunk az égen – mikor a Nap süt akkor is. Így aztán a fények sűrűn változtak, hol egyik, hol másik hegyoldal fürdött a verőfényben, hol egyik hegycsúcs tükröződött a tó tükrében, hol a másik bukkant elő a szél borzolta víz kisimulásakor. Maga a tó is váltogatta a színét, zöldesből kékes árnyalatba fordulva. 8 méter 80 centis vízállás ígérte az élményt, amiért jöttünk.grunersee_dive_kerasub.jpg

Trollkodásnak tűnhet a merülés pár részlete, mert igencsak elhagytuk a papírformát. Hibaként említeném a fel nem töltött akksikat a vizuális technikákhoz, a teli memóriakártyát, az induláskor technokol rapiddal befoltozott száraz ruhás kesztyűmet (just in time – egyébként bevált!) és persze a fizikai és szellemi 100% hiányát. Már dél is elmúlt hát, mire sikerült a vízbe menni, ahol szokás szerint a szél összehordta a lebegő szennyet. Mocsár feelingben gázoltunk a vízbe, amit a kollégák reggel óta kavarnak, így az első benyomás szerint pocsék látótávra számíthattunk. Az időjáráson túl ez volt a mai nap második nagy ajándéka: ahogy a híd felé közeledtünk, úgy tisztult ki minden. A napsugarak táncoltva törtek át a fák ágain, a tó vizén szaladó hullámok mágikus mintákban szaladtak szét a víz alatti rét harsány zöldjén. Ráadásul megtörtént a harmadik csoda: csak Zénó és én voltam jelen az előadáson, semmi tumultus, semmi búvár kavalkád.

Csodás volt. Cseppet sem érdekelt, hogy a kamerák hamar feladták. A pillanat  bevésődött, oda, ahol már előre meg volt a helye, hogy bármikor felidézhessem. Mi többet is lehetne megemlíteni: a képek magukért beszélnek. A tanulság levonható: az időjárás nem egyértelműen definiálható valami, ellentétben azzal a ténnyel, hogy milyen könnyen is mondunk le a természet szépségéről.


grunersee_kerasub3.jpg grunersee_kerasub2.jpg grunersee_kerasub4.jpg grunersee-kerasub5_1.jpg grunersee_kerasub.jpg

 

Ezek után nem csoda, hogy kétszer merültünk, ugye?


  • 0

Fényes merülés

Télben, meleg vízben merülni, ráadásul itthon, igazán fejedelmi dolog. Esetünkben karácsonyi, mert december 23-a reggelén lendültünk neki a Tata felé vezető útnak – három autóval is. A havazással tetőzve már igazi országimázs-menet volt közlekedni: a hótoló és sószóró nem járta úton csak 11 körül találkoztunk az első munkagépekkel.

Mint a vándormadarak, úgy gyülekeztünk az útszélen, igaz egy fűtött pizzériában, ahogy búvárhoz illik. Innen startoltunk a Fényes tóhoz úgy dél körül. Húzzunk bele! – idő van – tapogatni kevés.

IMGA0042.JPGIMGA0043.JPGIMGA0049.JPGIMGA0051.JPGIMGA0054.JPG

Összeszerelni a készüléket, havazásban, az megpendíti a száncsengőket. Ritkán merül fel bennem a gondolat, hogy búvárkodni extrém sport lenne, de most nem volt ellenérvem. A hó csak hullt, fehér lepel vonta be a gőzölgő tavat, csend volt és téli nyugalom, amit a szaunás kommuna fürdőzői sem zavartak. Idilli: én is szívesen szaunázgatnék itt telente!

“Read More”

  • 0

Visszatetszés

Category : Blogroll , Uncategorized

Pazarló nemzet vagyunk-e, avagy tapasztalatok a felsőoktatásból.

Mindig is óvakodtam a bírálatoktól és az ítélkezésről, hiszem, hogy a vélemény formálható és a tapasztalatokon múlik. Persze, a véleményt formálja a média ahogy egyik oldalról hallom a szegény diákok nehéz tanulási körülményeit, a diploma megszerzésének ára top napi téma. Egyet tudok: nekem nincs, mert huszonegynehány évvel ezelőtt sokat kellett érte tanulni. Minden változott: kivéve azt, hogy egy csomó diplomára nincs szükség, nem segít a megélhetésben, a munkához jutásban és erkölcsi elismerést sem ad. Ha pedig kicsit betekintünk egy egyetem falai mögé, akkor nos… látjuk, hogy kicsit megváltoztak a diploma feltételei. Még a kormány gondolatmenetét is értem, hogy a felsőoktatás ne arról szóljon, hogy bárki, bármennyi időt elsétálgathat igazolt alibiként, majd diplomával távozik külföldre. Márpedig ezen a téren egy pazarló nemzet vagyunk. De mennyire, erről győztek meg engem is a napokban, maguk a diákok!

“Read More”

  • 0

Off

Category : Blogroll , Uncategorized

Na, a vasárnapnak lőttek. Jó korán kisasolva az ablakon, a jégdarás háztetőkre csak annyit mondhattam: lesz még idén télen 20 fok, majd megyünk akkor merülni. Így aztán vissza vackoltam magam az ágyba és telefonon jól lekommunikáltuk a tényt: hogy ilyen ronda szélviharos zimankóban nem megyünk a víz alá. Ez egy száraz, matinés, téli vasárnap lett. Hétfő reggelre pedig leesett a hó…


Barlangi bújócska

Blogtár