Category Archives: Uncategorized

KRK 2

Megregulázott mezőny merül le velem. Cres, alagút és sziklafal. Hódolat a mélységnek, a természetnek, a tenger végtelen szépségének. A barlangos üregben a sárga és vörös színek pompás tarka kavalkádja ámít, odakinn vízalatti sziklaormok. Gyönyörűséges merülőhely, tényleg egyik kedvencem.

Második menet: barlang, New Cave. Érdekes sziklaorom megkerülésével kezdődik egy víz alatti aláhajlás, amely összeszűkölő hasadékkal végződik. Cakkos, üreges, fej felett záródó kiszöggelések késztetnek meghátrálásra, kiemelkedünk a helyenként gomolygó ködből melyet az előttünk megforduló búvárok keltettek. Nyilván mi is hozzátettünk valamit. Kicsinykét tovább haladva a barlang hatalmas szája ásít. Elnyel a sötétség. Először csak minket, majd lámpáink fénye is semmivé foszlik a kissé zavaros sötétségben. Többnyire a fal mellett haladva, máskor az aljazatot fürkészve araszolunk óvatosan előre. Pompás dolog lámpa nélkül ez, gondolom és próbálok idegenvezetni a kamera lámpáival világítva az utánam jövőknek. Kiderült, nem nagy a siker, lemaradásukkal csak tovább csökkent a számukra látható élmény mennyiség. Eszter másik oldalt jön, öröm nézni, olyan higgadt lebegéssel figyelget, mintha kötélpályán függene. Tágas, nagy üreg ez, ahol találunk is egy vén csőférget, amúgy felkavart a környezet – ez jut az utolsó csoportnak, meg a zavartalan szemlélődés. Már kifele haladunk, amikor felkelti érdeklődésemet egy mennyezeti fülke. Eszterrel megszemléljük, gomolyogva édesvíz keveredik a sóssal buburékjaink által, alig látunk valamit a tiszta homályon át. Túl az ámuldozáson, egyszer csak elérjük a kijáratot, ahol kísérőinkhez csatlakozunk. Innen indulunk vissza.

Rendelési idő a fülészeten

Két nap, pár merülés. Cuccmosás és vacsora. Ez a rövid verzió. A hosszabb verziót nem tudom szavakkal leírni. Fundive, haverok, buli, meg jó kaják. És jöhetne a stáblista meg a köszönetnyilvánítás. Meg egy jó videó. Nem?

6 kicsi búvár

Pünkösdi túra, avagy horrorisztikus checkdive, káosz és kapkolódás, elvesződő búvárok… Tanmesének sem ajánlott megtörtént eset

Az alapötlet a múlt évben született: Pünkösdre cseréltük a május 1-et, ahogy gyémántkemény edzettségünket kikezdték a trópusi pancsolások. Már nem kívánjuk nagy derűvel a testet rázó kihűlést, megkékült szájat, vacogó fogakat. Ennek jegyében, haladó team védjeggyel, kalandmerüléses fundive menetre indultunk a törzsállománnyal. Ahogy közeledett az időpont, úgy apadt a létszám, majd megállapodott a maroknyi méretnél. Ez búvárcuccokkal felpakolva is csak két autó méret, egy kicsi, meg egy nagy. A Hiace raktere közel sem volt tele, de túrabuszként újra jól működött.

Milyen a tengerpart? Még mindig sós a levegő, friss, fűszeres illattal kevert, sétára csábít, szemet vonzza a kék horizont, le kell ülni egy parti étteremben és enni. Mint búvár elnyomom a bűntudatomat és tengerivel pakolt rizottót eszem, mások grillezett kalamárit.

Cinkes OWD

Ülünk Ivannal a teraszon, tele szájjal vigyorog, mint mindig. – Volt itt egy szlovén oktató, az 14-et merült egy nap alatt! – mondja cinkesen. Nem veszem fel a kesztyűt, de belegondolok: én reggel fél 10-kor beöltöztem, este negyed hétkor meg levetettem a ruhámat, mennyit merültem én akkor? Csak azért, hogy minden tanuló megkapta a gyakorlati oktatás napi adagját, még akkor is, ha épp segéderők nélkül kellett a kétszeri bővített gyakorlást kiviteleznem. Van ez így, vállalás, bevállalás, meg Murphy. Mert az öreg pesszimista harcos most is bekavart: ez már pénteki érkezésünkkor világos volt.

TT

Nem kell ragozni, a pár fotó sejtet valamit, amúgy meg elég sokan is voltunk hozzá, hogy ne maradjon titok. Lényegében nem a szabad merülésről szólt a foglalkozás, hanem sok újonc készülékes próbával merült le a 10 méterre, és élvezkedett a langyos medencében. Nem úgy jómagam. Az arcüregeim jobb oldalról félelmetes blokkba kerültek, egyfolytában fújtam, egyenlítési nehézségekbe ütközve. Recsegett, ropogott minden egyenlítés, vagy szörcsögött, ahogy a blokkoló váladékokat a nyomásviszonyok tologatták oda-vissza. Mikor brutálisan holtpontba kerültem a kiegyenlítés témakörében, levettem a maszkomat és kis vizet szippantottam az orromba. Ugyan nem sós, tiszta tengervíz, de ez is segíthet!  Erőteljesen fújkáltam, maszk nélkül trombitáltam az tenyerembe. (sikerült!!!-didal néma ujjongása a víz alatt) Pompás ez, végre fújt az orrom, egyenlített a fülem. Látni véltem mekkora amőbákat szabadítok rá a medencére! Végre a könnyű egyenlítés ismerős, komfortos folyamata visszatért.

Hamar elszállt ez a két órácska, amíg birtokolhattuk a vizeket. Nekem a végén jutott még pár perc szólózás. Maszk,uszony nélkül, egy fecskében vetettem bele magam a vízbe. Könnyű, szabad süllyedés volt, ahogy süllyedtem, mesés egyszerűséggel történő egyenlítés kísérte azt a pár tempót, amivel el is értem az alját. Most kezdődött volna, ezen a szinten, így… eltöltött a békesség, a lélegzetvétel nélküli teljesség statikus világa. Játékosan kibillentem az igézetből, talpam a medence aljához ért és elrúgtam magam felfelé…

Klassz volt. Hamarosan igazi mélyvízben. 6 hét múlva szafari!!!!!!! Egy oktatót ez tart életben.

Meseország

Majdnemmerülés. Mintha egy poros mesekönyvbe lapoztam volna csak bele. Ismerős szörnyek, árnyak bukkannak elő, idézik a helyeket ahol jártál már, valóságban vagy képzeletben. Megtett utazások sejlenek elő, vagy olyanok, amiket évtizedekkel ezelőtt mások tettek meg. Nem csak a könyv lett poros, megfakultak a jelmezek, por lepte be a mézeskalács házat, rojtos a köpönyeg és elöregedtek az utat szegélyező fák. Mégis meséket idéz minden.

Ezzel valószínű nem sikerült leírnom azt a hangulatot, amit az egykori Tata Fényesfürdő hordoz – mert hogy ott jártam, életemben először. Mindaz, amit hallottam, az történelem. A 60-as években kezdődő magyar búvárkodás pár fejezete íródott itt. Tata a tavak városa. Meleg, 22 fokos, bő források ontják a vizeket, amik nemcsak tavakat képeznek, hanem egykor a Dunáig terjedő lápvilágot hoztak létre. Ma ebből az ingoványos, forrásokat ölelő természeti csodából kevéske maradt, de egy része pont a Fürdő területén ered.

Tehát kiszállunk a kocsiból és beüt a “meseország” feeling. Az egykor tertmészetből kihasított placcon állnak a régi CK bungallók, egykori vállalati üdülők, táborhelyi alkalmatosságok. (Úristen, hova lett az a vállalati kultúra, amikor a cégek pihenési helyeket kínáltak a melósaiknak???) Sajnos az idő nem állt meg, öregedő, kopott festék fakón, pattogva mesél arról, hogy a gazda mással van elfoglalva, vagy talán nincs is. Ahova Techbúvár barátom kísér, az más érzéseket ébreszt: a bázis. Kis faházikó, otthonos, árnyas hely 5-6 búvárnak.

A műholdas térkép fölé hajolunk és próbálom átlátni a foltok alkotta valós terep mibenlétét. Ez a Láperdő, ez a Körtés tó, ez itt csatorna, ez meg teljesen elzárt, védett terület, itt minden eredeti ingovány, itt van a Katonai tó, itt is vannak források, itt szűzforrás van (???) itt meg ez a kicsi a Feneketlen tó – mutogat Gábor. Így megtudtam a lényeget. Dehát nézzük a valóságot, fókuszáljunk csak rá a világra rendesen!

Maga a búvár medence ad otthont számos forrásnak, percenkét köbméterekben tör fel a  víz a homokos aljzaton. Az egykori szénbányászat következménye képpen elapadtak a természetes források, mára azonban kezd az egyensúly kialakulni, visszatérnek a vizek eredeti medrükbe. Látványra egy körbebetonozott, ódon strandmedence, amiből most emelik ki az agyagot. Azt az agyagot, amit az apadáskor hordtak bele, hogy a medence funkció megmaradjon. Ma már ez az agyagréteg a feltörni akaró vizeket zárta el. A kotrás eredménye látszik: szinte forr a felszín, szénsavas buborékok emelkednek, buzog a víztükör az intenzív utánpótlástól. A tó vize télen-nyáron 22 fok, hozama percenként 22 000 literre tehető most, úgyhogy ellátja a város körüli tavak egy részét, míg mások saját forrásokból tápláltak.

Továbbhaladva a láperdő felé, ér az igazi meglepetés. Itt kezdődik az a rész, ahol az ember átlépi a küszöböt. A túloldalon nappal tündérrózsa virágzik, kacsák, mocsári teknősök birtokolják a kristálytiszta óriás akváriumot, amiben fentről égerfák nézik tükörképüket, lent pedig hatalmas, sose látott vízinövények kínálnak labirintust a lenti létformáknak.

A fantázia határtalan birodalma pont itt kezdődik, lidércek, manók különleges világa suttog az éjszakába.

Megidézett ez a hely és tudom, vissza kell térni ide. Búvárszemmel a víztől lobogó, fortyogó homokban lehet itt oktatást tartani, néhány palack erejéig, aztán meg kémlelni minél többet a páratlan természet gyöngyszemét.

Nyilván mindenki belevaracskolna a láperdő hívogató vizébe minden búvár. Nos, ha mindenki ezt tehetné, akkor paradox módon senki sem tehetné. Hetek, hónapok alatt eltűnne az, amit mostani formájában kínál. Tehát így kell rá vigyázni, így kell megcsodálni. Ez az egyetlen lehetőség. Oda kell mennünk. Fokozottan védett terület. Egyedülálló. Kiemelten ajánlott látnivaló mindenkinek, aki kirándul, szereti a természetet, esetleg, ha búvár. (Video búvárszemmel: bluedeepclub, marlin, saját film… majd lesz az is.)

A hely tehát alkalmas a merülésre, ráadásul egész évben, ami mellett , különleges vonzerővel is bír. Nálam bejön!