TT
Category : Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
Nem kell ragozni, a pár fotó sejtet valamit, amúgy meg elég sokan is voltunk hozzá, hogy ne maradjon titok. Lényegében nem a szabad merülésről szólt a foglalkozás, hanem sok újonc készülékes próbával merült le a 10 méterre, és élvezkedett a langyos medencében. Nem úgy jómagam. Az arcüregeim jobb oldalról félelmetes blokkba kerültek, egyfolytában fújtam, egyenlítési nehézségekbe ütközve. Recsegett, ropogott minden egyenlítés, vagy szörcsögött, ahogy a blokkoló váladékokat a nyomásviszonyok tologatták oda-vissza. Mikor brutálisan holtpontba kerültem a kiegyenlítés témakörében, levettem a maszkomat és kis vizet szippantottam az orromba. Ugyan nem sós, tiszta tengervíz, de ez is segíthet! Erőteljesen fújkáltam, maszk nélkül trombitáltam az tenyerembe. (sikerült!!!-didal néma ujjongása a víz alatt) Pompás ez, végre fújt az orrom, egyenlített a fülem. Látni véltem mekkora amőbákat szabadítok rá a medencére! Végre a könnyű egyenlítés ismerős, komfortos folyamata visszatért.
Hamar elszállt ez a két órácska, amíg birtokolhattuk a vizeket. Nekem a végén jutott még pár perc szólózás. Maszk,uszony nélkül, egy fecskében vetettem bele magam a vízbe. Könnyű, szabad süllyedés volt, ahogy süllyedtem, mesés egyszerűséggel történő egyenlítés kísérte azt a pár tempót, amivel el is értem az alját. Most kezdődött volna, ezen a szinten, így… eltöltött a békesség, a lélegzetvétel nélküli teljesség statikus világa. Játékosan kibillentem az igézetből, talpam a medence aljához ért és elrúgtam magam felfelé…
Klassz volt. Hamarosan igazi mélyvízben. 6 hét múlva szafari!!!!!!! Egy oktatót ez tart életben.
