IE

  • 0

IE

PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel.  Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.

Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…

Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.

Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.

“Read More”

  • 0

Bumeráng

Kicsit hírzárlatba merült a blog. Elragadtak az események, kicsit kirepültem Sharmból, ráadásul olyan ügyben, amire azt mondtam eddig mindig, hogy képtelenség. Dahabban vagyok, pont úgy, mint tavaly. De a szitu teljesen más: hivatásos PADI pályára mozdultam.

Döbbenet, mi? Nos, a nagyvilágban ez a négy betű jelenti a megfelelést, ez a szervezet biztosítja a tananyagokat és a marketinget persze. A nagyvilág definíción az Európán kívüli területek értendőek, amelyekből még mindig sok szerepel a célpontok listáján. Mindegy: már most szükségem van rá Sharmban, ha a cégnél oktatni akarok. Azért egyet bevallok: fájt a döntés…

Megjött a magyar Course Direktor (továbbiakban CD, vagy  Bali), megjött az osztálytársam (Mari) is az éjjeli géppel. Sharmban gyülekeztünk a kecómon. Egy kövér reggeli után busszal mozdultunk Dahab fele: ugyanaz a keccsölés minden checkponton, mint legutóbb is: két órát késünk. Igaz, nincs honnan, mi vagyunk a kurzus, maga az IDC. Egyenesen a Hiltonba megyünk, ott a Sinai Divers, a kiképző központ. Bejelentkezünk, kapunk tantermet, szekrényt és délben már megy a műsor. Gratulálunk, önök  a PADI-t választották! Előre katonák!

Este behajítjuk a batyunk a Lighthousba. Bumeráng effekt – állandó pont, ahova visszakanyarodom. Sok minden nem kell: pár jó magyar szó, kis internet, kaja, meg szállás. Utóbbi miatt nekiszaladunk a parti sornak, három helyet végigalkudunk, mire kikristályosodik: Fighting Kenguroo a befutó, elég jelképes összegért. Alapszabály szerint nem fizetünk előre, csak a végén – hátha nem lesz maradásunk, ha akad zavaró körülmény, ami eltérít az eredeti tervtől. De nem zavarta az éjjeli álmot a szúnyog sem. Meg fog felelni a következő 11 éjjelre.


Barlangi bújócska

Blogtár