Harcsakaland csukával

  • 0

Harcsakaland csukával



Többször hallottuk, hogy harcsákról mesélnek a búvárok. Látni annál kevésbé sikerült még pontyon, sügéren, csukán és rákon kívül, miközben néhamég angolnát is kergettünk. A harcsa, az valami más – véltük eddig. Aztán idén, több merülés során is összefutottunk vele, mégpedig a csövekben, kedvenc tréninghelyünkön. Itt nyáron, még barátságos 20-22 fok hőmérséklet uralkodik 5 méteren, így a játszótérként funkcionáló csövet gyakran látogatják a búvárok. Hét közben, mikor kisebb a buborékeregetők száma, akkor sikerült nekünk is összefutni a szélesfejű bajszos nagy hallal.

Külön meglepő volt, hogy a cső alját mindenféle rákláb, olló és bizony kagylódarabok borítják, mintha valami víz alatti ütközet maradványai fölött gázolnánk át. Vagy mint egy primitív óriás barlangjában az étkezés nyomai árulkodnának a menüről. A félhomály mélyén pedig ott kuksol maga a ragadozó, a széles fejű, köpcös harcsa. Egyikünk a cső egyik felén elindul, ő a hajtó. Mi többiek a cső kijáratánál bújunk félre, lélegzet visszafojtva, félrehúuódva kívűl, miközben fél szemmel a belső oldalt figyeljük. A fényképező videó módba kapcsolva rögzít, ahogy megindul kifelé a homályzónából az a valami…

harcsa-kerasub

Izgalmas pillanatok, ahogy a nagy hal az ember arca felé úszik.

A kijáratnál kicsit megtorpan, észlelve a leskelődőket, majd felgyorsítva kitör a gyűrűből, hogy komótosan tovább ússzon. Megzavarták, de tanyájára visszatér, ha nyugodt lesz a helyzet. Hiszen ennél jobb helyet, keresve sem talál!

Csodás videó készült, bár a fényképek sokat nem adnak vissza. Ezt követően 15 méternél futottunk össze a tó egyik impozáns csukájával. Sőt, ez már fotogén módon megörökítésre is került! El kell mondani, hogy az édesvízi merülésnek is megvannak a szépségei – ugye barátaim?

csuka-kerasub


  • 0

Délutáni műszak

Aratás előtti gutaütős hőség. Utóbbit éreztem, ahogy tompa bágyadtságba süppedtem, az előbbiről meg a szakemberek beszélgettek az autóban, ahogy húztunk északra, Neufelder See irányába. Mindig szomjas hangulatban limonádéztunk az 1%-os sörből amíg az elfelejtett utánvéd megérkezett. Így is időben voltunk ahhoz, hogy megtorpanjunk a jegypénztár előtt. Nos, nyári hónap lévén, a kassa este hétkor zár. A belépők árát újabb Radler-be fektettük, oltva a szomjúságot miközben a tóvendéglő teraszán meg is tartottuk a briefinget.

Kívántuk a merülést, az biztos. Jó volt belegázolni a vízbe, elmerülni szusszanva a zöldes, hűs homályba. Teljes kiskör volt a cél, azaz a déli mólótól elúszni a bázisig, érintve szinte az összes stéget, csónakot és vezető kötelet.

Nyilatkoztam, melyben elítéltem a neoprén kesztyűk használatát kemény férfiaktól. Magam jó példával elöljárva – otthon is hagytam az ötujjasokat – merültem, míg a kényes arisztokrata urak kesztyűs kézzel. Nagyon jó volt a víz 14 méterig, ahol kezdett a felszíni kellemetes jellegéből veszíteni. Haladtunk.

A bázis előtti stégeknél a régi búvárharang sajnos le lett borítva és a csónaknak is csak a nyomait láttuk. Persze nagy ívben elkerültük a mélyebb zónát, hiszen fények nélkül nagyon komor volt ott lenn a habgulat, Olyan fagyos forma.

Beletelt vagy 53 percbe a kör, jó is volt nagyon. Rákok, csukák, sügerek. Azért legközelebb szeretném, ha nem én tájolnék, hanem valaki más praktizálna helyettem.


Barlangi bújócska

Blogtár