Kéket húzni

Kéket húzni

Útijelentés 4 – Abu Fendera krónikák – labirintus merülés után a csapat majdnem a kékbe tűnik, de aztán kövér cápákat lát. Elparadicsomozzuk a végét és odébb állunk.

Parádés Dangerous merülés, bohóchalak és bújkálás. Aztán Gota Soraya – kis sütemény. körbeúszni ezt is, fickós dolog lenne. azonban az 50+ jelek a vázlaton, meg az áramlás megléte indokolja a zodiakos menetet. Számítok az erős áramlásra, ugrunk a zátony előtt. Talán túl messze. Túl sokat koncentrálok, miközben a csónakból hanyatt buckázok. Figyelek a csapatra, kamerára, mindenre – miközben elvesztem a zátony irányát. elindulok a kék irányba – csak az van minden felé, egyformán kék és fényes. két percen belül eszmélek, hogy baj van, zátony nélkül maradunk, ha nem kerül elő a helyes kék iránya . Fogáék szerencsére maradtak köztünk és a beugrási koordinátán, így csak hozzájuk kellett társulni és velük tartani. Égő, vagy sem, de járhat így az ember, ha mellé néz. Jó lecke ez, mindenkinek.

Cápabarlang, azaz inkább terasz. Gyönyörű drift, három kövér szirti cápával, egyszerre. ezek ikrek lehetek, vagy csak mind elérte a kifejlett maximális méretet? Brutál, szívdobogtató és nirogéndús élmény. Drop off, computer jelez: fel, fel cimbora, idők vannak! A hajó közvetlen mellékében akad pár víz alatti bebúvós csarnok, aláhajlás árnyékával, üveghalak dús fűzéreivel. Itt békés és látványos levezetése történhet a nitrogénnek.

Paradise reef. Adhatnánk neki a leharcolt, a haldokló, vagy a letarolt nevet. Valamikor ez a hely egyike volt a dús élőhelyeknek, számos alvó üreggela  szirti cápáknak – emlékszem, mi is lélegzet visszafogva térdeltünk perceket egy mellett. Ma őrzi az adottságai nagyszerűségét, de éppen rossz a látótávolság és az ellenfényben is a valósnál halottabnak néz ki. Próbálok egy új útvonalat, a külső víz felé fordulva, élő fantasztikus formájú sziklaalakzatok korallszarvai között kanyarogva. Messziről kerül minket egy nitrogénteknős (az olyan, amit csak a vezető lát, meg aki ott kibicel legelől). Egy kis pufferhal tép meg egy másikat. Ez most vagy papás-mamás, vagy valami bandaháború. Belefutunk egy hatalmas tövises rájába. A zátony túlsó csücskéhez érünk, innen jobbkéz szabály, visszairányba. érdekes öblök, a korall teteje színes és élő. itt van még mit nézni azért. a levegők elfogytak, ezért a hajónál a csapat egy kivétellel távozik. Furdal a szakmai elégedetlenség, hogy nem jutott idő a barlangra, csak pár jó perc kellett volna. Aztán kérdezték, hogy mit kavartam a szélén, mire a válasz az: cápa, sasrája, teknős és a jó látótáv reményében fürkészkedtünk arrafelé. aki itt volt, látta, hogy utóbbira is nagy szükség volt. ej, ej, mi lett veled Paradise reef!