Kösz Dávid!
Category : Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
A túljelentkezés hiánya nem vetett komoly árnyékot az indulásra. Pedig dermedéspont alá került a hőmérséklet. Idill fehér kabátba bújtak a kopasz fák, ahogy a gomolygó köd rájuk fagyott, elmélaztam rajt, hogy most lehet, hogy sajnál pár ember a hétvégéért? Tudom Anya, sapka sál! – ha már merülni megy az ember november végén. Magam sem mérlegeltem sokat, hogy ez most milyen is, a lényeg, ha a most akarunk vizsgázni, akkor most megyünk. Alap feltétel volt, hogy rossz idő legyen, akár eső, orkán, vagy szélvihar. Úgyhogy így előre is: Köszi Dávid az időpontért.
Az autó orrát azért délre fordítottuk, ami eltervelt jó ötlet volt, midőn az alagút túloldalán a szürke téli táj helyett verőfényes látvány kiáltott a napszemüvegért. A hőmérő az nem igen eszmélt, mutatott a műszerfalon két fokot, úgyhogy hátbeveregetés következett: köszi Dávid! – de jó is hogy most jövünk!
Na már most, ha valaki egy olyan érában kezd búvárkodni, amikor mindent maga teremt elő a semmiről indulva, hogy lejusson a mélybe… Mikor nincs mivel, nincs hol merülni… Nos, én még tudom, mikor, hol, hogyan kezdtem, örökre belém ívódott a vágy, hogy víz alá kerüljek. Dalolt a szívem, mikor befutottunk a bázisra. Kitavaszodott hirtelen, lekerültek a kabátok, mi meg ott álltunk a tengert bámulva, megbűvölve, a merülés előtti izgalomtól kitágult pupillákkal. Most, az Adrián. Nem a trópusokon, nem is Egyiptomban, sem nem más paradicsomban. Csupán alig öt órányira délre még szombat délelőtt – reggeli indulással.
November vége. A víz 14 fok, a levegő olyan 16-18 lehet, hogy a pincér rövid újjú ingben gályázik a teraszon. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen fecskék, szépen készülődök több vidám brigád. Harsány olaszok, csendes szlovének, újralégzős űrhajósok vagy duplapalackos technikai tagozat cipeli a stagepalackokat. Zajlik az élet a bázison, merülni jól lehet – tudja mindenki. Ajándék az idő – köszi Dávid csakazértis.
Igazából ennyi a mondanivaló, egyben az indok, hogy jövőre fix programnak vesszük a novemberi Adriát. Szupereket merültünk, 25 méterig nem volt hőhatár, de ott volt a sok hal az elkerített részen. Előkerült a kövér csillagvizsgáló hal, ami nagyon idegbeteg lehet a sok búvártól. (Érdemes fotó nem sikerült, mert minden közeledési kísérletre menekülésre fogta.) Mindössze két friss vizsgás tanuló igazolja, hogy mindez így történt. Én öreg vagyok már annyira, hogy száraz ruhába öltözzem, míg ők neoprénben tolták. A legkisebb jelét nem mutatták, hogy fagynának, amire négy merülés adott volna lehetőséget. A legjobb dolog azonban a meleg zuhany volt, merülés után a vetközéshez, illetve merülés előtt a beöltözéshez durva segítség! Az biztos, hogy kihoztuk a hétvégéből a legjobbat. Most csak egy dolgon tűnődöm: mennyire komolyan gondolták a srácok, hogy lejöjjünk jövő hétvégén is?