Sorong a bűnös város

  • 0

Sorong a bűnös város

sorong_quarter.jpgElső légikikötő és behajózó támaszpont a szigettől másfél-két órányira. Ami itt Nyugat Papua, az egyben Kelet Indonézia, távol mindentől mégis közel. Közhely, nagyon szocreál, azaz a hely egy tipikus összedobott település. Újkori, tervezetlen, tucat Indonéz városkép: főutca, kavargó forgalom, betonépületek, egymásba érő házak, a közösségnek és kultúrának két kis helyi plaza ad teret.

A tengerpart elhanyagolt, beömlő szemetes csatornák, folyó torkolatok nyújtanak lehangoló látványt. Pléhtetős cölöpházak a parton, beljebb helyenként takaros épületek sorakoznak. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért ez Indonézia legdrágább része, hiszen nincs itt semmi, ami gazdagságra utalna. . Miért kerül itt egy lepukkant 70es éveket idéző hotelszoba 25 dolcsiba? Jobb szoba jobb áron alapon 35 dolcsi máshol, ám hiányoznak a Balin megszokott vendéghelyek és persze árak.

christmas_mothers.jpg

Ha már itt vagyok és várnom kell a repülőre, körbeszaladok. Ettől kicsit másképp látom a dolgot: mint egyetlen kóválygó fehér ember kisebb feltűnést keltek minden felé, vigyorognak, integetnek hémister!-eznek gyerektől a nagymamáig. Nagy Télapó fesztivál van, erre felé korábban tartják, tele a város krampusszal, meg piros sapkás gyerekkel.

Szemlátomást nem egy turista célpont Sorong city, én sem találtam érdemlegest. Ámde a város megszolgálja a bűnös nevet, hiszen ez a környékbeliek kicsapongásainak helyszíne. Jönnek a szigetekről „vásárolni” a legények, lehet, hogy emiatt magasak a szoba árak? Tény, hogy a legősibb szakma űzői, az éjszaka pillangói ott vannak a diszkóknál meg a szakosodott karaoki bárokban, amik így komplexebb szórakozást ígérnek a fizetőképes keresletnek. Hát nekem egy rövid betekintés elég is volt ebbe a világba. Sorongból nézve a távoli Európa tündöklően tiszta és rendezett: amihez képest nem lett kedvenc városom.


  • 0

Papua Paradise

Trópuson farmerben utazni nem különc dolog. A helyiek is pörögnek benne. Egyébként tök fölösleges cucc, de az akklimatizáció része: szívós kitartással jól beleizzad az ember, aztán kész, át is állt az éghajlatra. Egyébként meg momentán az egyetlen hosszú és transzkontinentális utazó hosszú nadrágom, ami nehéz és nagy holmi ahhoz, hogy útipoggyász legyen. Tehát Sorongban a leszállás, az a párás hőséggel való agresszív találkozásról emlékezetes. A főnökkel találkozni simább volt, személyesen fogadott és tájékoztatott az alapfelállásról. Korrekt azaz rendben – mondtam, akkor felülnék a ringispilre. Végül is azért csaptam a lovak közé, utazva majd öt napot, nem? A sorongi mólón kicsit vártunk a dagályra, de ez a három óra, meg a két órás kalandhajókázás meg sem kottyant. A célegyenesben dobogó szívvel nézem a mólót, a partot, a szigetet, ahova érkezünk. Durván imponáló.

colopok.jpg

Orang baru, azaz új ember. Én. Náluk az előny, ők tudják ki vagyok, de én mire fogom őket megismerni? Mutatkozhatok be egy szigetnyi embernek – akik figyelik minden lépésemet? Na jó, minden csoda három napig tart, majd megunják. Egy dolgom van: belerázódni, megismerni a dolgokat, majd pedig csinálni, vezetni a programot, mikor jönnek a vendégek. A mostani csapat magyar, csapódom hozzájuk, ami nem nehéz: Jani cimborám a vezér, akivel tavaly ilyenkor szafariztunk. Kicsi a világ, még ha sokat is lehet utazni benne.

Elszállásolódom, a sziget túlfelére kerülök, ahol elő kell vennem a jobbik alvókám: ugyanaz a ház túlfelén laknak a helyi erők vagy négyen, a parton pedig döngicsél a kompresszor, meg ott laknak az építő melósok. Az alapzajszintet a hullámok és szomszédaim frekvenciapaletája teszi teljessé. Egyébként csocsi a szoba, majdnem vízparti. Pontosan vízen álló, én meg vízen háló.


Barlangi bújócska

Blogtár