Osztály vigyázz
Category : Blogroll , Uncategorized
Azt mondtuk, közeleg a nyár. Pár tanonc nem csinál nyarat, de azért a készülődés jelzésértékű, hogy a programok, amiket kitűztünk (amiket még majd tunningolok) azaz a merülés, az jelent valami vonzerőt. Most csak a medence parton sorakoztunk még, túlontúl komótosan is. A felszereléshez szoktatás olyasmi, mint a belovagolás? Annyiban biztos, hogy a mi alanyaink sem szoktak a hámhoz, a felszerelés nyújtotta “komforthoz” – így aztán, hogy bemutassák a scuba egyszeregyet, az bizony nem volt kis kihívás. Nekik sem. Egyet azonban komolyan gondolok: a víz, a vízben való mozgás, lebegés, úszás az a legjobb rávezető módszer, olyan, ami után a készülék használata semmi kis gyerekjáték, a tanfolyamon elhangzó instrukciók csak meghökkentő adalékok. Éppen kalapálom összefele a szakirodalomból az edzéstervet, mert kezd olyan stádiumba érni az edzésmunka, hogy valami alapra kell helyzni az úszogatást. A víz alatt úszás jó. Olyan,mintha kicsiket merülnék. Szeretem. Jobb búvár leszek tőle.
Tehát lehet most tél, ordítóan nagy a távolság a merülhető tengerektől, hosszú a várakozás a következő utazásig, de jó érezni, hogy búvár vagyok. Még itthon az uszodában is, elég, ha uszonyt húzok a lábamra.
Gyakran kérdezik tőlem: “mit keresel itthon?” vagy, hogy “mikor indulsz és merre? ” Most erre mit lehet mondani, de úgy őszintén? Azt, hogy ha meghallgatom a híreket és eljut az értelmemhez az, ami zajlik körülöttem, akkor elvesztem a magabiztosságomat és úticél után nyúlok az interneten át. Akkor pedig nem lesz több osztály vigyázz, de erről jobb nem is beszélni. Csinálja mindenki amihez ért, tegye a legjobbat amit tud, aztán jobb is lesz. Menni könnyű és mindig van hova. Ezért is szép dolog ez a búvárkodás, nem? Hát még a síelés…