Meghosszabbított Ttanic kiállítás
Category : mai média , Uncategorized
Titanic. Egyetlen szó, amely fogalommá vált. Hatalmas, pompás, büszke, impozáns, az emberi alkotóerő és kétes nagyratörés egyik példája. A hajó, amely első útján jéghegynek ütközve elsüllyedt, sorsokat, életeket pecsételve meg. Életeket. Végzeteket. Ennek a bemutatására vállalkozik a kiállítás.
Belépéskor ott virít kezemben a jegy, rajta nevem: William Crowford Mr. Érezzem magam a Titanic utasaként, sorsom, mely idevezérelt pár sorban a beszállókártyán. Utazok hát végig a kiállításon, a hajó építésétől kezdve utitársaim sorsainak, hagyatékainak ismertetőit olvasgatva. Vitrinek, preparált, idő és sórágta mardványai egykori életek filléres kellékeinek. Cserepek. Hajóelemek. Képek. És sok-sok írott mozaikdarab. Ezerötszáznyi élet, sors és titkok, a katasztrófa által szétszóródott, konzervált maradvány.
Van idő összeesküvéselméletet gyártani. Hiszen sztrájkok miatt véletlen kerültek sokan a társaság más hajóiról a Titanic fedélzetére. Több kikötőből hajózták be a sok embert, no meg postai küldeményt, egyre hirdetve a Titanicot, mint legnagyobb és legkorszerűbb hajót.
Például képzeljük el a harmadosztály akkori normáihoz képest a Titanic volt a légfényűzőbb: négyágyas, cca. 8 négyzetméteres kabinokban utazhattak az utasok, ugyanakkor 700 emberre két fürdőkád is esett, ami bőségesen elég volt, hiszen az emberek hetente egyszer éltek a fürdősi lehetőséggel. Többé kevésbé.
Van alkalom összehasonlítani az árakat: a jegy ára annyi, mintha repülővel mennék Amerikába. A sör meg annyi, mintha 200 Forint lenne. Igaz, az első osztály felett 2 luxuslakosztályon, saját fedélzeti sétálóval harminc millernek megfelelő pénzért is lehetett utazni.