Európa medencecsodái

Európa medencecsodái

Éppen most beszéltem egy komoly búvár barátommal, aki visszalépett a mesterbúvár kurzusról. Nos, rövid szabadkozásképp megemlítette, hogy próbaképp elkövetett 1000 méteres úszása magasan túlszárnyalta a szintidő környékét, ill. két év kihagyás után nem fogja megfeszíteni magát a felmérő teszteken. Tehát marad haladó búvár, jóllehet túl van vagy 150 merülésen már. Lehetne 3000 merüléses oktató is, akit pont egy 50 merüléses mentőbúvár húz ki a csávából, ami szerint a merülésszám nem mindig tükrözi az aktuális teljesítőképességet, levegőfogyasztást, vagy merülésbiztonságot.

Megrohan a nosztalgia egy jó kis jég alatti merülés után, de errefelé nem sokan nyúlhatnak be a komódba leakasztani egy száraz ruhát. Emlékszem arra is, hogy freediveoltunk a jég alatt, léktől lékig.

Hiszem, hogy kevésbé extrémeknek sem lehet bírni sokáig uszonyozás meg levegővisszatartogatás nélkül, így polgári kényelemmel élve marad a medencés tréning.Nos, kinek mennyire jön be, vagy támad igénye, azért bemutatnék ezennel pár nagyon érdekes zárttéri merülőhelyet, objektumot, amitől biztosan elámultok.

A kondíción túl remélhetőleg szórakozást is nyújtanak a tréningek, igény is lehet a szabadidő értelmes, csoportos eltöltésére. Erre csomó példa bukkan fel, ami meghökkentő is a medencés tréningvilág kategóriájában. (Pl. apnea, víz alatti hockey, víz alatti rögby, vagy csapat összetartó tréningek.) Körülményeket tekintve pedig íme pár beszédes példa arra, hogy mik vannak Európában a kattant búvárok kiszolgálására.

Ausztria, Bécs: többnyire a készülékes búvárok számára található itt tréning, Merülőtorony, (Tauchturm) ami egész meghökkentőnek tűnik, a maga méreteivel: 3 emelet magas épületbe ágyazott 10,5 méter mély medence, 60.000 liter vízzel, 5×4 méteres alapterülettel. Vízhőfokról nem szól a fáma, de van szauna is medencetérre nyíló, úgyhogy valószínűleg fagyási tünetekkel nem tér haza senki. Gyerekeknek, illetve kezdőknek azért van egy 1,2 méteres medence is, úgyhogy fokozatosan rántják az embert a mélyvízbe.

Hogy mibe is kerül egy ilyen akvárium? 1.6 Millió EUR cca. 1997es építési költségekkel kalkulálva. A cég persze oktat, forgalmaz, búvárkodik minden szinten, sikertörténet az egész. Szintén egy példa, hogy szép-szép: de megvalósíthatósági szinten kis hazánkban el sem tudok képzelni egy ilyen intézményt. Illetve igen, csak nincs se mosni való pénzem, se sponzorom. 🙂

Igaz, hogy itt is vannak freediver tréningek, de másik fülest is kaptunk, szintén Ausztriából, a helyszín ezúttal Gráz mellett Seiersberg. Itt is van kismedence, de a fő attrakció a merülő kút, ami tényleg egy 5 méter átmérőjű 10,8 méter mély merülőhely. Szép, órabérben fizethető tréningehely, amely remélem felkelti pár olvasóm figyelmét, így aztán valamelyik este fel is kerekedhetünk egy jó kis tréningre. Hogy itt mire gondolok? Elsősorban freedive kondícionálásra ideális, de készülékkel mind az egyenlítést, mind a kisúlyozást lehet gyakorolni. Emlékszem katonakoromból, hogy egy ilyen alkalmatosságban az ember lelke ugyncsak elkezd szorongani, a párhuzamos, mélybe vesző falak no meg a víznyomás tehát pszichés edzésnek sem utolsó.

Gyönyörű, utcáról benézhető búvárórákat tartanak az Esslingiek, nekik 9×6 méteres medencében sikerül tobzódniuk, 9 méterig süllyedve vagy 280.000 liter vízben. Na, ez unalmas lehet, lapozzunk tovább, egy igényességben nagyon megnyerő objektumra. Ez kérem olyan benyomást tesz, hogy a képgalériánál csak lestem, mintha mesefilmet néznék.

Ezek a Müncheniek csináltak egy szabadidőcentrumot, ahol a fő iparág a búvársport, emellé telepítettek fitnesscentrumot meg igencsak klassz ücsörgőket, ahol gondolom nem a málnaszörp a sláger toroköblítő. Hogy ez ipari búvárközpont, az tiszta sor, nézegetve a helyet meg is tetszik amitől az a gondolatom támad, hogy hamarosan fővárosunkban is lesz ilyen komplexum, hiszen nem egyéb, csak pénz kérdése, aztán lesz kereslet is az üzemeltetésre.

Máshol is találhatunk példákat, pl. a hollandok is jól állnak: Arnheim, nagy mednce, 18 méteres merülőtoronnyal és egy korszerű komplexummal nevez a mezőnyben.

Újra németek: Rheinbach meg tovább tágítja eddigi széles látókörünket a szabadidős műbúvárkodási lehetúségekből: 14,90 EUR-ért egy két órás gyorsmerülést is tehetünk a 10 méter mély, alagutas, barlangos dekorációk között.

A keret pedig 5*-os welness center, saunavilág-hálózat része… Lehet, hogy ha nem akarnék trópusi vizekben napfürdőzni, akkor a TB-támogatásom majd ilyen tréningekre költöm öreg koromban? Nézzünk inkább valami szigorúbb konstrukciót.

Berlin kutatási és polgárvédelmi tréningközpontja megint meghökkentőnek tűnhet. Az impozáns Siegfried-John-Haus egy 12 méteres acéltoronyot rejt, 31 m³ vízzel, amely mintegy 6 búvár befogadására képes. Van szintén 6 fő részére nyomáskamra oxigén csatlakozással, illetve lehet más keverékhez, akár trimixhez is jutni. A nagy durranás persze csak ezután jön: 150 méternek megfelelő tesztnyomást képesek szimulálni.

Persze vannak itt über lehetőségek is, amiktől azért behidal egy átlag, földhözszáradt békatalpú. Duisburgban a németek egy gáztárolót alakítottak át komplett merülőhellyé. A medence adott volt, építettek bele alagutat, autó és hajóroncsokat, két nagy búvárharangot, oktató stégeket, műnövényt és műhalat, aztán jött az öszönvíz és befedte az aljzatot.

Mekkora hely kellett ehhez? Nos Gasométer néven egy hatalmas, 45 méter átmérőjű, 13 méteres műtó jött létre, 21.000 m³ édesvízzel, aminek biza 40 méter körüli látótávolsága sok itthoni medencét kenterbe vág. Nos, hogy ez mennyire giccs, vagy igazi attrakció azon elgondolkodhat egy Gyékényeshez, vagy Doroghoz edződött hazai búvár. Neufelder See is jó ellenpélda lehet arra, hogy kis összefogással azért élményszámba menő kültéri merülőhelyek is kialakíthatóak, töredék ráfordítással, mint a Gasométer maga.

Nemo 33, Belgium. Felkerekedni érdemes annak, aki csodát akar látni. Az eddigiek függvényében nem is bírom elképzelni, hogy meniyvel lehet nagyobbat pancsolni ebben a vízben. Persze, ez nem egy egyszerű hobby, vagy rekreációs medence. Hyperbaric psychological (túlnyomásos élettan) laboratórium, búvár kutatások, fejlesztések, műszaki tervezés, tesztmedence, óceonográfiai és biológiai kutatások céljából üzemeltetett álom. A képek szédítőek, hiszen bár egyetlen hatalmas, 2.500 m3 medencéről van szó 3(ez két olympiai méretű úszómedence teljes vízmennyiségét benyeli) azért több részre tagolódik geometriailag:

Vízhőfok 30 Celsius, a környezet teljesen kultúrált, ezért a merülésért már most nem sajnálnám a 20 EUR összeget, csak hát el kéne jutnom Brüsszelbe. Ha tud valaki egy fuvart, akkor máris szóljon, mehetünk, mert ez is ott van valahol az egy életem, egy halálom kategóriában.

NAUI oktatóként persze direkt csábításként ér a NBL, (Neutral Bouyancy Lab) ami nem egy PADI specialitás ezúttal. Ez nem más, mint maga az egyik legtisztább, legjobban őrzött és legtöbbet használt kutató és tréningmedence, immár Amerikában. Houston – amiről sokaknak a NASA, azaz az űrkutatás juthat az eszébe. Nos ez a medence hivatott az asztro, azaz aquanauták skafanderes kiképzésére, ahol mezei búvárok asszisztálnak szorgos hangyaként a tréniningen. Az itt mérhető dimenziók megint gigásziak: 202X102X40 feet, mintegy 6.2 millio gallon vízzel. Ez veri a Gasometert, ami konkrétan hasonló méretű. Nos, itt a díszletek nyerőek: műhold panelek, űrállomás modulok és millió speciális szerszám foglalja le az ide bemerülőt. (Aki nem véletlenül ugye NAUI búvár 🙂 Itt kapják meg a speciális körülményekből a leckét, hiszen űrsétához hasonló viszonyokat teremt a medence. Lebegés – súlytalanság, ahol itt még lehet hibázni, de az űrben már eg yleejtet szerszám, egy rosszul rögzítette csatlakozás végzetes és javíthatatlan lehet. Szerintem cetcápával úszni is jó lehet, de technikailag szerintem egy takarítónő is elájulna, ha ide beengednék. Valószínű, hogy a következő invitálást sem áll módomban elfogadni, hacsak nem konkrét állásajánlat.

Összefoglalóul ideje sóhajtani egyet, elmerengve a számokon, különösen az évszámokon: a legtöbb medence a kilencvenes évek terméke, a mai napig működik, olyan szférában, ahol a kihasználás, valamint a finanszírozás megoldott. Ez lehet polgári, civil, állami, illetve akár tudományosan biztosított. Ma, magyarországon még nem érett meg a helyzet igazán, hogy túllépjünk a jelen keretein. De a helyzet nem rossz: vannak sportuszodáink, van itt-ott toronyugró medence, katonai titoktartás alatt meséltek 8 méteres merülőtoronyról, no meg van Lipótmezőn nyomáskamránk is. Szerintem ha lesznek csoportok, akik igénylik a tréninget, a társaságot, az állandó merüléseket, akkor előbb utóbb nálunk is lehet hasonló objektum. A tenniakarás, finanszírozási kérdések pedig csak eztán következnek a sorban. Magam is sok buborékot elfogok még fújkálni, de közben reménykedem, hiszem, hogy lesz még nekünk is vizi csodánk. Persze az, hogy megyek az uszodába, maga is csodás lehet.