Kicsit part

Kicsit part

Megy a Beachboy a Saharában, hóna alatt egy szörfdeszkával. Csak megy, rendületlenül, egyik dűnét a másik után hagyja el, mígnem nagy sokára a szomjúságtól és kimerültségtől összerogyva elterül. „Kicsit part!” suttogja mosolyogva.

Az evolúció terméke a homo fanatikus, aminek egyik alfaja ugye a búvár. Nos, biztos állítom, hogy ismereteim a szörfös fajjal gyarapodtak, akinek a genetikai kódját elemezve felfedeztem azonosságokat. A saját kódomban. Valószínű a Kuta Beach partjain ordítva megtörő hullámok is kellettek ehhez az elsöprő fejleményhez, no meg Dani személyében érkező útmutatások. Aki a víz igézetében él, az könnyen bekattan, mikor a falként tornyosuló, összeomló hullámok vad játékát figyeli, no meg az azokban bolhaként kapaszkodó deszkás alakok küzdelmét. Az ember csak attól szívdobogást kap, hogy ha valamelyik szörfös felszállva a rohanó hullámra egyensúlyozva robog, míg mögötte kimagaslik és életre kelő vad zuhataggá váló vízfal igyekszik utolérni, hogy maga alá gyűrje.

A tutaj méretű kezdő deszkával birkózva támadtuk be a fehér tajtékokat, amik a nagy hullámok kifulladó lendületéből kúsztak a part felé. Beszűkült a világ, csak egy cél maradt: felkapaszkodni és utazni a hullámokon!

Az ügyetlenkedésen túl a kegyes víz megtanított a szakítóáramlatok természetére. Más dolog olvasni róla, megint más dolog belekerülni és megtapasztalni. Az ember legjobban a saját példájából tanul, néha kicsit bajba kell keveredni.

Hasaltam a deszkán, a kezdő helytől jókora távolságra, mikor realizáltam a valóságot: nem arra haladok, amerre szerettem volna. Az evezés hatására sem nagyon sikerült látványos eredményt elérni, egy centit nem haladtam a parton füttyögve integető vízimentő felé. Azt tudtam, hogy drukkol nekem, izgatottabb volt, mint én magam, bár a szívem már az erőlködéstől dobogott, ahogy próbáltam meglovagolva a hullámokat, közeledni a part felé. Persze, ez ebben az állapotban kevésbé volt sikeres, percek teltek el, mire jócskán kifulladva sikerült a mentőember elé állnom, aki elkönyvelt egy újabb megmentett testet. Felhívta a figyelmem a halálfejes piros zászlókra, amik egyértelműen a veszélyes zóna határait jelölik, amibe ügyesen beléptem. A veszélyes zóna pedig a parti áramlásokból kialakuló híres tölcsér, vagy szakítóáramlatok zónáját jelöli, ami főleg az úszóknak jelenthet leküzdhetetlen erőpróbát. Megértettem, mi történt, mire kell figyelnem: nem csak a zászlókra, hanem az érzékeimre, amikkel a vízmozgásokat észlelnem kell. (Olvass el többet a szakítóáramlásról!)

Repültek az órák, a szörfdeszkán robogva eltöltött pillanatok elindították a fertőzést. A szervezetben kialakult a vágy, a lélek és a test egyaránt szomjazza az újfajta kihívást, amit a hullámlovaglás testesít meg. Már soha többet nem tudom közömbösen nézni a megtörő, nagy fehér vízfalat: Megcsapott a hullámok szele!