Motobike és Waterpalace

  • 0

Motobike és Waterpalace

avagy , szent forrás, no meg 1800 lépcsőfok a túrák jegyében. moto.jpgSzámos lehetőség közül csak pár pillanatot említenék, amiben részünk volt, no meg ahol jártunk.

Ugyanis Bali látnivalókat, hétköznapi izgalmakat is kínál. Elképzelhetetleneket. Mint mikor az ember motorra pattan a balos forgalomban, ami valljuk be, a hazai biztosítóipar rémálma. A közlekedés eléggé zsúfolt, az utak lassúak és szűkek, a géppark elavult, mindenütt robogók és túlteher alatt küzdő teherautók, a sofőrök pedig sajátos vezetési irányzat versenyzői. Mindez pedig fordítva, baloldalra helyezve csak fokozza az izgalmakat. Most azzal ne gyertek, hogy Karas, Te nem is tudsz motorozni! Nem is, kétszer próbáltam otthon, de már az elején, állóhelyből eldobtam a vasat. Nem igazán voltak jó körülmények az oktatáshoz, maradjunk ennyiben.

budha.JPGbest.JPGA biciklizéssel nincs gond, az, meg hogy itt a négyévesek is motorral mennek a szomszéd boltba az ütős érv amellett, hogy én is meg tudok lovagolni egy ilyen automata váltós kétkerekűt.

5 holly spring – nevű táblácska jelezte az első kirándulásunk célját, amit húsz perc motorozással értünk el a Bungle völgyében kissé feljebb kapaszkodva. Leraktuk a motort és elindultunk az ösvényen. rice.JPGbaliroad.jpgRizsföldeken, teraszokon keltünk át, helyenként tocsogva a vízben, vagy patakokon át szökkelve. Viskók, bungalók, kérődző tehenek, kapirgáló baromfik mindenütt, terhet cipelő parasztok, sárkányt eregető gyerekek köszönnek ránk vigyorogva. A források kínálta víz savanyú, már-már citromos ízű. Mikor a negyediket kortyoljuk, akkor már méltatlankodok, hogy ez is ugyanolyan ízű, ahogy a savanyú íz szélesre húzza a szám. Pislogunk aggódva a gyülekező felhők felé, miközben bóklászunk a domboldalon, bambuszok, banán és kókuszpálmák, papayák és mindenféle növények között. Bár felkészültünk egy bőrig ázásos-seggen lecsúszós visszaútra, szárazon megússzuk a kirándulást.

tirtagangga.jpgtirtagangga2.jpgEasy Rider 2 – avagy második motoros körút. Cél Tirtagangga vízipalota, Virgin Beach, no meg a parti út visszafele. Átkelünk a hegyen, immár sokadszor látom a szerpentint, a rizsteraszokat, de először torpanunk meg a majmoknál. A kis szentélyekbe hordott áldozati étkeket fosztogatva élnek, nem is rosszul. Jól táplált, nyugodt derűvel pécézik a megálló turistákat, aztán némelyikre vicsorogva rá is ijesztenek, ha látnak valami megszerezni valót.

monkeydaddy.JPGA Vízipalota pompás, egyszerűen elképzelhetetlen nyugalmat sugároz a bőséges növényzet ölelte csobogók és medencék világával. Egy belső elkerített rész külön belépő fejében fürdési lehetőséget kínál, mivel lagúnában elkövetett sós fürdőzésre hangoltunk, hát kihagyjuk. A kert maradásra csábít, gondolkodásra, tűnődésre, főleg, ha az ember a domboldalról egészen a tengerig nézve merül a távolságba. Időtlen faóriások lombtömege borul az épületekre, a meredélyen. Gyönyörű hely, nem arra termett, hogy pár fényképezőkattintással végigrohanjunk rajta.

Virgin Beach – avagy egy kék lagúna. Na nem igazi, csak egy szép öböl, fehér homokkal és hullámokkal, amiért még belépőt is kell fizetni. Strand, nyújtózóhely, tömegek nélküli nyugalom. A dagályhullámok időnként ilyesztően felmagasodnak, a hullámfürdőzést kínálva. Olyan erővel temet maga alá egy izmosabb zuhatag, hogy háromszor meghengerget a homokba nyomba, miközben a maszkom elegánsan elstartol az arcomtól. Majdnem megijedtem, úgy beleszédültem! A kedvenc arcravalómat csak fél óra múlva találom meg egy gyanútlan fürdőzőnél. A tenger elvette, de visszaadta, ez a lecke arról, hogy egy pillanatra sem kell megfeledkezni a kellő tiszteletről.

green.JPG

pano.JPG

Ujung, Water Palace. Az 1963-as földrengés nagyrészt elpusztította, de elég jól újjáépítették. Mi meg csak megyünk tovább, a parti úton Amed felé. Kapaszkodunk a hegyre, falvakon robogunk keresztül, úton-útfélen gyerekek rohannak elénk integetve hellót kiabálva. Jó érzés. Nulla forgalom, kis utak, felfedezés minden kanyar. Szép út, helyenként panorámával, néha fürdőző gyerekekkel, a patakban mos(d)ó asszonyokkal, no meg mindenütt alvajáró kutyákkal. Nincs idő kiélvezni minden pillanatot: éjszakai merülés van még tervezve a mai napra.

intheverhasbuffet.JPG

verhasbuffet.JPGLempujan Autós parkolómegszállás után jön az 1800 lépcsőfok. Az úton egy helyen Viki szerint bunkók a majmok. Ezt a véleményt megpróbálták agresszíven megtorolni, úgyhogy barátnőnk a rávetődő makit kénytelen volt arconnyomni reflexből. A felhőkben úszó gerincvonaltól könnyebb lett az út, dús, párát izzadó növényzet ölelte a páratlan panorámát. Templom, pihenő, visszafordulás. Csak napok múlva is sajgó lábikránk jelezte, hogy bölcsen tettük, hogy nem a háromezres Agung túrának vágtunk neki…

A túrák képeiről lesz fotógaléria… Hamarosan.


About Author

Karas

Alapító tag és búvároktató, számos tengeren és merülésen túl, a Kerasub frontján.

Leave a Reply

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár