Sharmi indulónap

Sharmi indulónap

Reggeli melós járat. Ismét uniformis. Jól esik a hosszú ruha, még a kapucnis polárt is felhúzom. A december hidege (14 Celsius) megérint reggel hétkor.

Sinai Blues, nos, maga a hibernált pörgés. Minden megáll a levegőben, nincs rohanás, tolongás. Senki nem kölcsönöz uszonyt, a korallreef zárva.

A strandon, ahányszor odanézek, épp melltartót cserél egy bögyös. Egy óra alatt kétszer.

Megint egy nap az irodában…

Belelapozok a cég nagykönyvébe… nos, üresek a lapok. Nem igen volt/van program az elmúlt két hétben. Kettesével dolgoznak a kollégák, volt pár Dahab kör. Nézem a cucclistát: hat búvár van bejelentkezve. Még pár ponton informálódom, felveszem a fizumat, bevárom a menedzsert. Órák kérdése, míg rám ér.
Orgazmikus nagy élmény vele valamit beszélni, az a sajtreszelos verzio. Vegul körvonalazzuk a helyzetemet – hogy világos legyen. Ismét saját keresletet kell generálnom, rákészülés tizenkét nap. December vége lesz a karácsonyi teltház. Mint csóró melós vállalom a robotot, megvárom az új évet is, csak aztán húzom haza. Az pont mához egy hónap és otthon leszek. További terveket betáplálom a programajánlóba, csak végig kell gondolnom.

Egyelőre a helyzet változatlan Sharmban.  Cápamesés várakozás. No meg hűs decemberi holtszezon.