Shugarat
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Doczy professzorral még Dahabban, hajós merüléseken követtük el, de az IDC forgatagában kimaradt a beszámoló folyamból. Érdemtelenül! Történt, hogy PADI speciality címekért szálltam a ringbe, így egy hármas merülési sorozatot küldtünk meg. Első hely langyos, második Gabr el Bint: nincs áramlás, hullámzás, szóval langyos. Harmadik: valami kimondhatatlanul érthetetlen hely. Gondoltam nem fog ez se felhevíteni.
Ekkorra arabus vezetőnk rendesen kiakadt egy tojásfejű némettől és teljesen kísérő üzemmódba átállt vezető lett. Szóval mindenki azt csinálhat, amit akar… Ez nekünk jó volt, bár azért örültem volna, ha értesülök a nap fontosabb eseményeiről előre. Mint például hogy ideje merülni.
Naná, hogy sumák csendben mindenki félkész. Én nem is láttam, hogy valaki, valakiket briefingelt volna, szóval langyos innen-arra stílusú merülés lesz, egyel több. Látnivalók nem részletezve. Cool. Kell ez nekem? – szólít a lustaság valahol belülről. Persze – vágom rá.
Fél perc alatt összekészülünk, a hajó ráfarol a reefre, ugrunk a csapattal. Lemerülünk Balival. Csóválom a fejem, de nem fáj kicsit sem attól amit látok: a csapat szétesve nagy csatárláncban araszol tizenötön, vezetőjük öt méteren lebeg, nem igen jelzi mit is kell követni személyében. Martin a freediver fotós nem szólót merül: a Tina nevű búvárlányt fotózza egy asztalkorall alatt hemperegve, nem lélegez, csak kétpercenként. Tojásfej szerteszét a horizont peremén hasítja a kéket, néz bele a világba bambán. Kíváncsi lennék, hogy hogy oldaná meg, ha pl. nem kapna levegőt mondjuk oxidtól eldugult reduktorából. Eltelik vagy nyolc perc amit egy homokos platót követve töltünk el a leírt idill keretek között. Balival tanácstalanul középúton lebegünk: harmadik merülés, cél húsz méter, de semmi ürügy lesüllyedni. Alibi hely, plusz egy mercsi – írom be a naplóba előre.
Na, ekkor rajzolódik ki egy nagy nagy rianás: a homokos lejtőt egy óriási hasadék vágja el. A látvány döbbenetes, ahogy a szakadék kéken a mélységbe ásít bele, hosszan vezet a nyíltvíz felé és tűnik el valahol a távolban.
UUUhhhuu! Izgi, egész pezsdítő a látvány, sebességbe kapcsoljuk magunk, lelkesen vitorlázunk bele a kanyon függőleges falai közé, hullunk csak alá, vagy húszig. Bali jelez: legyen a terv harminc. Mámorosan bámulunk. Gyönyörű a kanyon, mesebeli víz alatti dimenzió. A felső csücsök padlója ott egy huszas lehet, innen kifelé bámulva mélyül,jóval túl a harmincon és hosszan nyúlik el kifelé. Mámor, mámor, gyönyörű a látvány! Egy nagy fekete bokros korall állja az utunkat, itt függőlegesen kell kerülni. Elérjük a negyvenet. Felettünk a csapat bámészkodik. Mindenki el van foglalva magával, Asraf közömbös. Most morcos lennék, ha rázná az öklét.
Aprók vagyunk, egy hatalmas gyönyörűség közepén. Megáll a pillanat, bevésődik az érzés, mi pedig továbbúszunk. Balra térve óriás legyezőkorall rajzolódik ki. Néhány. Aztán még jópár. Aztán egy sereg. Mindenhol hatalmas gorgónia borítja a falat. Hihetetlen látvány, igézőbb, mint Ghozláni, hiszen itt egyösszefüggő erdő mellett lebegünk. Nem akar véget érni… Komputeremre nézek, huszonhatig emelkedem. Még itt is erdő borítja a falat. Jókorát úszunk, mire elfogynak. Ugyan újra homokos lejtő mellett úszunk, látunk eelgardent, asztalkorallokat, de a kanyon és a korallerdő hatása alatt maradunk. Sandítunk a többiekre, akik valahol jelen vannak azért. Drift tovább.
Felszín, tea kézben, szó a szájon: – Te Bali, Te ezt tudtad? Mert én nem.
Hümmögünk csak és roppant mód elégedettek vagyunk. Ide vissza kell jönni. Fogadalom szavak nélkül: ez a hely néhány merülést még megkíván. Hogy is hívják? Meg kéne jegyezni, hogy Shugarat.
