Shark Yolandától az epilógusig

  • 1

Shark Yolandától az epilógusig

Reggelre Shark Yolandán ugrunk. Bármikor, bárhogy, örök kedvenc ezúttal normál terv, express a külső oldalon. elsuhanó élet, túl gyors tempóban, nem marad a retinákon, csak egy érzés utólag,  hogy ez igen! (előzmény: 3/2)

Robogunk is Tiranra, a Jackson nyugati oldalon megnézzük a kertet a kis vízben, majd kicsúszunk az élen, kis zászlós halak megtekintésére. Lazán csúszunk bele az áramlásba, hogy szárnyra kelljünk. Drift a javából, hol a falra akar felnyomni, aztán átfordul egy ponton és húz lefelé, hogy adrenalinos igyekezettel felfelé tempózzunk. Sebes vonat, ami hírtelen állóvízbe érkezik. Itt komótos teknős falatozik mindenkinek feltárva gusztusos étkezésének technikáját. Továbbmegyünk, jön a pingpong. Oda-vissza áramlások között rekedünk. Idő a bójalövésre, az előadás egy orsóleejtős performance, ami az előadónak 40 bar levegőjébe kerül azon a kis mélységen… Gyakorlat edzi a kezdőt!

Gordon drift

Fogható az áramlás. Délután lévén kopnak el a  napi hajók, műszak végére jár. A verőfényes délután csábít a merülésre, így motorosból csúszunk bele a vízbe az áramlásfelező táján. Negyed óra a koralltömbök között, enyhe áramlásban keresztbe-szembe úszogatva érjük el a letörést és szállunk fel az expressre. Drift veszi kezdetét, kérjük utasainkat figyeljék a kéket, maradjanak a zátony mentén! Jó repülést kívánunk! Volt sasrája, teknős szemből, tonhal és makréla. Csak gyorsult az áramlás, mire kiértünk a keleti élre, sőt, be is vettük a kanyart nagy ívben. mivel feljebb értünk, a mi rétegünk hírtelen megtorpant, ami érdekes volt, hiszen felnézve a zátony mentén egy felszínen kapálózó csoport húzott el mellettünk, megelőzve, de alattunk is érkezett egy brigád a Sinai Blues színeiben. Kicsit bójáztunk és felbukkantunk. Híre hamva sem volt a taxinak, hajótól messze kerültünk és amúgy is kifelé és tovább vitt az áramlás. Elhagyott érzésünkön enyhített, hogy a Blues-os csoport csónakja megkérdezte kik vagyunk, honnan jöttünk és elmentek hírt adni rólunk az anyahajónak. Húsz perc múlva  hajón ültünk és megtudtuk, hogy a többiek is így jártak, sőt egy kamugyanús lemonshark bemondás is elhangzott felelőtlenül.

“Read More”

  • 0

Shaab el Ergtől a Dunravenig

Shaab el Erg felé vesszük az irányt, hullámmenet, majd fejvakarás a továbbiakat illetően. Probléma a széljárás, de mennyire is, azt mutatja, hogy beszorulunk és az éjszakai, majd a második reggel is itt ér bennünket, tehát tripla merülés lesz. Ez a Shaab el Erg trilógia. (előzmény, blog bejegyzés 3/1)

A dolgokon nem segít, hogy nem látni a napot, szürke az ég is, melegnek nyoma sincs. Delfinek mutatkoznak ingerlésképpen. Éjszakain bejött egy fekete pöttyös, hatalmas tövises rája, fenségesen pózolt. Reggel lazán körbedrifteltük a kis zátonyt, kerülve a delfineket. Egy hatalmas napóleonhal köszönt a hajó előtt, fején torz, beteg dudort egyensúlyozva bizarr látványként. A reggeli közöny tompa fényei csillogtak szemében, ahogy tűrte, hogy az összes búvár belefilmezzen a fejébe.

“Read More”

  • 0

Shugarat

Doczy professzorral még Dahabban, hajós merüléseken követtük el, de az IDC forgatagában kimaradt a beszámoló folyamból. Érdemtelenül! Történt, hogy PADI speciality címekért szálltam a ringbe, így egy hármas merülési sorozatot küldtünk meg. Első hely langyos, második Gabr el Bint: nincs áramlás, hullámzás, szóval langyos. Harmadik: valami kimondhatatlanul érthetetlen hely. Gondoltam nem fog ez se felhevíteni.

gazala_6.jpg

Ekkorra arabus vezetőnk rendesen kiakadt egy tojásfejű némettől és teljesen kísérő üzemmódba átállt vezető lett. Szóval  mindenki azt csinálhat, amit akar… Ez nekünk jó volt, bár azért örültem volna, ha értesülök a nap fontosabb eseményeiről előre. Mint például hogy ideje merülni.

“Read More”

  • 4

Extrem version

Minden jóravaló magyar láthatott már áramlást, elég csak a hídra kikönyökölni zöldár idején. A víz viszi a farönköket, mégpedig sebesen, közben meg kavarog a víz, buzgárok, örvények, meg egyéb népi rémségek keltenek pánikot a vízbe ugrás gondolatára. Csúnya ügy, aminek az ember nem az úszástudása alapján fordít hátat: a józan ész elég hozzá.

Nos, Ikuanin állunk ismételten, ugrás előtt. A csillagok szerint zord áramlás van. Fodrok utaltak erre a víz felszínen. Ezért jöttünk, meg hogy köszöntsük a halakat.

Három párba besorolva csobbanunk: három búvárvezető három vendégre – ugye milyen komolyan állunk a feladathoz? Első észlelés: van áramlás, nincs áramlás. ?! Buborékfelhő hullik szét: turbulencia jeleit mutatják. Amikor a légbuborék nem száll egyenesen felfelé, hanem csak gomolyog, mintha valami láthatatlan, óriás koktélkeverő kanál megforgatná és kevergetné. Búvárként átélve hol szembe kap egy egy fuvallat, hol meg oldalról. Fel-le is billent. Na, ilyenkor ébred fel az ember a merengésből, kezd koncentrálni a jelekre, merre is kell tartani. Lefele nem jó: bizonyos mélységnél mosógép effekt léphet fel, mintha a mélység szippantana lefelé, elhúzva, tépve a biztos reeftől, oly könnyedén, mint ahogy szélvihar kap fel tollpihét. Felfelé tartva nincs nagyobb gond: max áthajít a reefen, ahogy azt a múltkor megtapasztaltuk. A kérdés az, ki hogyan reagál a helyzetre, uralja azt és az idegeit persze.

“Read More”

  • 0

Ikuani

Pápua nyelven zátonyt jelent. Minden magyarázat, jelző, becenév nélkül “a” merülőhely neve, hajóval alig húsz percre a bázistól. Itt több ugró pozíció is van, például a Baru Tahun Reef, illetve a másik oldalon a Bao Ikuani, de ehhez a csoporthoz sorolnám még a Paradise Reef már emlegetett csodáit is.

Csak decemberben kezdtük merülni, de ha valami kis fűszeres, extra merülésre van szükség, akkor mindig első eshetőségként mérlegelem, ki tudunk-e ide futni. Mivel rég írtam helyről, azért bemutatnám – ha már ez az egyik ritka és kedvenc merülőhelyem. Ritka, mert nem gyakran merüljük, ritka mert más mint a többi.

Ikuani térsége egy nagy fehér folt, maga egy vízválasztó, hosszú zátony. A vonulat teteje 8-12 méter mélyen húzódik, északi oldala meredekebben és biztosan fut a mélység felé, nyíltvíz hangulatot sugall. Ezen az oldalon a zátonyon átbukó áramlás hozza létre azt a driftet, amivel ÉK felé lehet száguldani. Nem a koralljaról híres, bár a déli vonulata mentén rengeteg koralltömb kínálja a keménykorall formációk változatos szépségét. Ellentétes, déli áramláskor ez a lankásabb, tagolt déli oldal vonzza a halakat – sajnos a látótávolság kisebb ilyenkor. Ha fordul az áramlás, lassan teszi, ilyenkor nem érezhető az, hogy kis mélységnél a víz néha durva erővel akarja magával ragadni a búvárt. Ez az átbukó áramlás nem gond, ha az ember megkapaszkodik a reefen lobogni és figyelni. Van mit!

Ha nincs áramlás, nincs cápa! – ez pedig cápanézős hely. No meg halakkal táncolós. A merülés második felére érünk be általában abba a zónába, ahol a feltűnnek a főszereplők: bemelegítésnek zászlós halak, a nyílt kék víz felől pedig sokkal több diszkoszhal rajzolódik ki, mint a koralloknál. Van tonhal, torpedótestű predátorok, makrélák, cirkáló travely, mindenki hajtja az apró halakat. Fortyog a víz a doktorhalak rajaitól, kis kék íjhalak verődnek légiókba, barakuda rajok húznak el kötelékben a nagy hallevesben. A cápashow pedig bármikor kezdődhet. Hol egy-egy blacktip reefshark húz el, de akad szürke szirti, fehér foltos is, ha pedig akad, akkor fel-le cirkál. Kavalkád! – az ember kapkodja a fejét, sodródik elakadó lélegzettel. Nem kell 15 méternél mélyebbre menni, nem kell úszni. Ott kell lenni és beszippantani a pillanatot, az élet megannyi rezdülését, ami örvénylően pulzál és vibrál ebben a hatalmas tömegben. Dobban a víz, ahogy halrajok egyszerre rebbennek, ahogy a cápa elrugaszkodik: mintha a tenger pulzusát érezné az ember.

Mikor már azt hinni, nem lehet jobb, akkor fordul elő, hogy beleerősítenek a cápák. Mintha követnék a búvárokat. Egyszerre többet is látni néha ilyenkor, de hát a merülés végére értünk, bója a felszínen, búvárok pedig 5 méter mélyen. Safety stop természetesen, általában a nagy kékben. Persze, hogy mindenki skubizik körbe, van-e cápa a közelben. Ugyan búvár nincs az étrenden, de ezek a majd két méteres agresszorok elég fenyegetést jelentenek a legoptimistább vendégnek is. Feltűnően hamar elhagyjuk a vizet. Ez egy tipikus merülés itt.

Amúgy nyíltvíz lévén ki kell várni a megfelelő szép időt és a legjobb áramlási viszonyokat. Általában a délutáni időpont a kedvezőbb a merülésre. Most éppen álló víznél ugrottuk kétszer, két délutai időpontban. Jó alkalom volt a déli oldal felfedezésére, ahol nagyon jó koralltömbök között, majdhogy vörös tenger feelingem lett. Na de annyi de annyi hal cirkált, hogy én nem is néztem a korallokat. Cápa mutatóba volt, rögtön kettő hatalmas kövér szürke szirti is, de ma nem szerepeltek. Irgalmatlan méretű sárga farkú barakudák húztak el a fejem felett – még csak nem is köszöntek. Mosolyuk minden volt csak bíztató nem: azok a sorban kiálló tűhegyes fogak még nekem is fenyegetéssel bírtak. Az egész merülés alatt nagy zöld doktorhalak kavarogtak körülöttünk, néha alig láttuk egymást. Állítólag ez a híres Raja Ampat halleves, amiért érdemes ide jönni. Én kajálom.

Tény, hogy megkésve, fél ötkor, gyér fényben és a zöldes, maszatos vízbe ugrottunk. Áramlás és cápák nélkül. De a hely hozta az élményt. Mondani sem kell, azon agyalok, mikor térünk vissza legközelebb a kívánt ideális feltételek között merülve.


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár