Nyugalom
Category : Blogroll , Uncategorized
Orvosilag eltiltva a sporttól, pihenésre ítél a saját korpuszom. Sajnos az utóbbi cikkek nem a merülésről szólnak, hanem arról, hogy miért is nem búvárkodom, tervezem, pezsgek. Egyszerű: nem tudok!!
Ugyan felvázoltam a problémát az előző cikkben, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Újabb vizsgálatok, újabb haladék. Két hónapon belül vegy kiderül a tényleges diagnózis, vagy pedig anélkül meggyógyulok, a naiv tudatlanságban, hogy mi is volt a kórság. Lassan tudnék róla egy regényt írni, de az az igazság, nem is szívesen beszélek már erről.
Egyet szeretnék, már az alapozó szakaszba lenni, hogy a pangó, lefogyott izmokat végre használjam, végre erősítsem. Hogy végre teljes életet élhessek és ne legyen lehetetlen az, hogy futásnak eredjek. Hogy gyógyszer és fájdalalom nélkül élhessem napjaim.
Most vasárnap segédlettel megpróbálunk egy uszodai tréninget. Magam csak kísérőként tudok részt venni, ami tudom, hogy így is eléggé igénybe fog venni. Piszkosul elhagytak a lábaim, uszonyt egy darabig nem húzhatok rájuk. Remélem ez hamarosan megváltozik. Türelemből, nyugalomból így két hónap után már kevés van. Van akarat, elszántság és a mindennapi harc. Átmenetileg. Mert egy dologban egyet értenek az orvosok: meg fogok gyógyulni. Én is így tudom.
