Szerelembarlang

Szerelembarlang

Kezdete és végpontja a kirándulásnak. Búvárszemmel. Előtte, szárazföldi poros ruházatban végigharcoltuk az útépítéses magyar szakaszt Rédicsig, aztán Csákvárnál rá az autópályára, hogy előzgethessük a viharfellegeket. Az alagút egyik felén esik az eső, a másikon napsütés. Mindenki tudja, aki az Adriára indul. Ott a napos órák száma meghaladja a magyar rekordot, szóval én sosem parázom az idő miatt. Még akkor sem, ha úgy alakul, hogy az alagút tengeres oldalán van a varacskos idő.

Krk szigetre a retur belépő egyszeri 30 kunes. Fellegek lógnak a levegőben. Horvát cimborák megvárták a szezont az útépítéssel, le is lassul a forgalom. Sokat javult az elmúlt évekhez a szigeten az utak állapota, de így is lassú, már az autópályáról lehajtva konvojban mennek az autók. Nem fogok jönni főszezonban.

Becsúszunk a Buborék főhadiszállásra, locsogó eső, Andreja, majd Géza és némi szívmelengető fogad. Mire oldódik a torkunkon az alkoholgőzös lecsapódás, meg is kapjuk a szállásunkat. Helyből, korrekten, barátian, semmi járulék. Szemtelenül jó áron egy hatos apartman, hatalmas nappalival és terasszal, bő panorámával.

Behajózva a borús péntek reggel borzongató, nem fakaszt merülési kedvet. A tengerkék Adria hideget sugároz – mióta tudom, hogy ez ergonómikus színhatás, muszály borzonganom. Igyekszem a Nap felé kacsingatni inkább, az melegítsen. Az első merülés hideglelős. Persze, mert pajszer csávó, egyrészes hetes neoprénben merül, kettes mellénnyel a ruha alatt. Ez borús időben kevés kérem. Mert csak 13 fok van odalenn, harmincon túl, ahol a fal és a hasadékok között bugyogunk…

Egykor kisüt a Nap, szétüti a felhőzetet a verőfény. – Akartok mélyet merülni? – kérdi Geza. Nos, mély merülés után mély merülés – tartja a mediterrán búvár. Így aztán a kedvező hajós viszonyoknak hála, irány Selzine, a Cres egyik legszebb sziklaorma. Jörg cimborám jár afejemben, megelevenednek a régi KRK emlékek… Kedvenc helyem, nem vitás.

Bezuhanunk a mélybe. Persze, hogy párásodik a kamera. Megmondtam már magamnak százszor, hogy az antifog tasakokat nem kell otthon hagyni! Úgy kell az ilyennek. De a hely az fotózás nélkül is élvezhető. Negyvenen kiüti a mámor a hideglelést, beleveszik a tekintet a lila gorgóniák sötét erdejébe. Kicsit áramlik a víz, lehet visszafele driftelni emelkedés közben. Rátekeredünk a sziklákra, slalomozunk kicsit, kitöröljük a dekót, amit lent  a komputerek beígértek. Jah, a 13 fok megijesztette őket is.

Izosztár. Az, mi?! Legyen gyanús az az ember, aki izostáros műanyag sportitalt kínálgat – de nem iszik belőle. A titokra délután derült fény: ízes barackpálinka lötyögött a flakonban. Jó délután volt, megtartottuk az országgyűlést ami a politikát illeti. Este pedig a város legjobb éttemében lakomáztunk, ahol elvileg helyi nőkkel lehet ismerkedni. Ezt mesélték, ebből a kaja azért megvalósult.

Nos, a szombat az hajnalban a halpiacon kezdődött. Lehet venni halászhajóról sneciket, meg pár más halat is. Fél laikusként sikerült halogatni a vételt, míg a legények a hűtókocsi rakásba fogtak. A halászok élete kemény sport. Belefáradva a nézésbe az órára is jutott pillantás. Irány a halbolt inkább, 4,5 kg vegyes hal az estére beszerezve. A vadász szerint belezni kell azonnal. Nos, a teraszon gyorsan ki is fordítottuk a halakat. Pár heringet nyersen lesuttyantottam, mint Eef professzorom a hollandus tanította. A hal hús ehető nyersen. Gasztronómiai tény.

Merülés, maratoni hajózás Cres felé, Uvala Zelici, sziklaboltív, két átjáróval, extrás külső fallal. Ugyan elevezgettünk vagy 25 percet az üregnél, de a falat is meg kellett merülni. Rossz merülési profil, de a fal levonzott minket harminc alá így is. Ami jó volt, nem gabalyodtunk más csapatokba, végig önállóan mehettünk. Géza bá jó helyre hozott minket, jár az elismerés. Ez után a törpés öblöt merüljük. Van itt is csupaszkopoltyús. Levezető, stresszoldó merülés. A törpe elbújt.

Szombat esti gáz-grillezés. Háziúr frankón előkészítette a vaslapos sütőhelyet. Azt hiszem, valami szakmai titokról nem értesültem. Úgy derül ki, hogy minden lehetséges formban, hőfokon és kombinációban a halacska bőre odaég. Kicsit égési sérült halak kerülnek a tányérokra, de mesés ízekben. Csámcsogó hordaként faljuk fel, amit bírunk. A heringek jönnek be nekem a legjobban. Roston párolt hagymával. Isteni csemege! A csapat női tagozata (Adrienn) észrevétlenül takarít és az alkotókről leveszi a romtalanítás gondját. Teljes a jóérzés, jólakottság, elégedettség. Csak fáradtság ne lenne…

Nagy nap. Csapatépítés, az intro napja. Krusija öbölben veselkedünk neki. Több hajóval vonulunk fel a helyszínre, több hullámban merülve. Az alkoholtilalommal népszerűtlenek vagyunk, de a vízben igyekszünk szépíteni. Nos, hárman vezényeljük a csapatot. Megtörténik a hihetetlen. Új dolgot tapasztalok. Emberem majd lesüllyed bár kicsit könnyű ugyan, de le tudunk merülni. A baj csak az, hogy önállóan forog a tengelye körül. Olyan, mint egy motor forgórésze, mint valami csapágyazott istennyila, engem is magával forgat. Burleszk a  javából, ahogy együtt bukfencezünk! Ez valami tehetetlenségi erő a köbön, ahogy függőlegesbe billen, onnan pedig véletlenszerű irányban bármerre elfordul. Persze, még integetni is elfelejt, hogy egyenlítési gond van-e, semmi adatforgalom. Harmadik kísérletre sem hiszem el mi van. Végül felbukunk a felszínre, letapogatom az együttest. Nincs rajta ólomöv, minden súly a jacketben (12 kg) az xl-es emberen meg egy vadonás új 777 mm-es xxxl-es ruha. Súlypontja meghatározhatatlan. Tennék rá ólmot, kivennék a jacketből, de itt szakmai vélemény eltérés forog fenn, mialatt ember kitér az újabb kísértés elől. Nagyon sajnálom. Kártételként egy repetázót bevállalok.

Aki intrózott a többit tudja. A mit ne csináljunk a vízben felszólítások hasznosak, ha azokat figyelembe veszik. Például az újonc integet, hogy emelkedjünk fel. A felszínen fixáljuk a pozíciót, kikerül a reduktor a szájból. Ok!? – OK!

Te, ha minden OK, akkor miért jöttünk fel? – kérdezi naiv oktató.
– Elfáradtam! Ki szeretném fújni magam.

Mert az emberek úsznak. Teljes erőből, irgalmatlan technikával rúgják a vizet, úgy neki vanank feszülve, mintha egy kondigépbe szorultak volna százas széria közben. Te irgalmas bohóchal! Hát nem elmondtuk, hogy a vizet max simogatjuk, erőlködni egyáltalán nem kell! Elmondom újra.

Kisvártatva újonc mutogat a felszín felé. Fixáljuk a pozíciót, kikerül a reduktor a szájból. Ok!? – OK!

Te, ha minden OK, akkor miért jöttünk fel? – kérdezi ismét a naiv oktató.
– Úgy elfáradtam!!! – lihegi emberem…

És tudjátok mit? Ha ráadásul jó irányba úszna a páciens, nem mondjuk görcsösen felfelé, akkor mi, vezetők sem fáradnánk el annyira. Na de ilyen társastánc – szoktuk mondani. Esetünkben a lány kevés, sok viszont a megtermett, erővel bíró férfiember. Sokkal fárasztóbbak.

Ezek után szerelembarlang. Titkos hasadék, belül egy öböl, ami nyilván sok fogantatásban játszott döntő szerepet. Kis fürdéssel, bodysörffel zárjuk a hajókás napot, Obelix mixel öblítve. Hazafelé fordítjuk a hajó orrát.

18:20-kor a kikötőnél még egy lyukas mogyoróban sem fogadnék a hazainduásra. Éhesen, fáradtan, kocsi pakolatlan. Felfaljuk a maradék halakat, pakolunk és csodásan 19 órakor úton vagyunk haza fele. Csak mert a Pünkösdi hétfőn Bükfürdőn tartunk medencés bemutatót. Sűrű az élet néha.