Belerázódások
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
| Az elmúlt napok továbbképzésnek is elmennek, bújom a térképeket, meg vadászom a merülőhelyeket. Az, hogy Hurghadán nem kapok korrekt merülési térképeket, az kicsit váratlan fejlemény, és CD-t is úgy kell kajtatni a városban. Persze, mindenre nincs idő azt hiszem, listát fogok írni az intéznivalókról:) |  |
| . Maga a merülés jól megy, nincs vele gondom, mehetne a fotózás és videózás is. Mondjuk tegnap day-off (szünnap) keretei között dolgoztam megint otthoni videos projekteken, de sajna a meló elkészültével töröltem minden melót a gépről. Rendesen, kopaszra, végérvényesen. Kicsit mereven forogtak a szemeim, de 4 órás munka a kukában nem a világ… Erre kollegina mondja, hogy egész nap delfinekkel úsztak.Teccik tudni, rendesen, kitartóan, lerázhatatlanul, ami mondjuk még mindig titkolt napi célja egy magamfajta sómarta arcnak is. . |
| Aki melózik, nem hibázhat. Én csak merülök, ami meló, és magában hordozza a hiba lehetőségét. Gota Abu Ramada – ugorjunk driftet gondoltam. Könnyű meló egy szó szerint 2000 merüléses fotós videós párost összefogni 10 merüléses emberekkel? Nos, erre adtam a fejemet, és mindent kafán elő i skészítettem – a kapitány dudált, és a vigyázzban álló csoport jelre ugrott. Szabályosan merültünk. És a kiugrási pont 10 perccel előbbi koralltorony volt – amire a víz alatt derült fény, eső után köpönyeg, ezt hozzátoldottuk. Aztán úgy fél óra után rájöttem, kicsit nagyra szabtam a körívet, amivel a sasráját kerestük. Végül is 3-ból 2x megvolt ezzel a kihagyással. Aztán az oktopusomat kiadtam vontatásra, és mondjuk padló minimummal, de elértük a hajót. Összegezve, nagy körbe mentünk, kicentizett levegővel, ez az én verziómban hiba. Szép mercsi volt! – veregették meg a vállamat, ami fontos, ha vendég mondja. .  . Azért délután egy 71 perces (ámbár 10 méteres) merüléssel púpoztuk, és jobb lett a kedvem. De azt hiszem, kicsit még kedélyzetileg zokni vagyok. De holnap már újra kisüt a Nap – ahogy énekli a kedvenc baráti zenekarom az At once Hero :). Köznapok? Annyian vagyunk itt kinn magyarok, hogy az hihetetlen! Összefutok az utcán régi arcokkal (vagy 60 éves face: Csukás L.) aztán földim Elvira, meg más megélhetési búvárismerősök más zászlók alatt húznak el mellettünk a tengeren. Aztán a staff housban meg a lépcsőn jön szembe idegvez kollega Sharmból, aki a fölöttünki lakásban lakozik. És akkor az új alakokról nem is beszéltem, de hát még nem is ismerem őket. Szóval, vagyunk páran, és a szabály fokozottan érvényes: Vigyázat, magyarok mindenhol vannak! .Előfordul, hogy a főúton a 4U (foryou) nevű helyen ülünk, ez helyszíne a fogadóráknak, irodai beszélgetéseknek, egyszóval mindennek. Meló után sisha, meg tea, esetleg pizza, és aztán az élet megy hazafelé, pihenősre. Többnyire ez a felállás, amit nevezhetünnk néha irányított szabadidőnek is. . |
1 Comment
Cr@sh
2006-11-02 at 11:25 pmHajrá Karas! <- Ezt üzeni Kati! (célozva a delfinekre) 😉