Táncos, fotós mulatság!

Az imerkedésbe bevontam Jurijt, Litván freelancer haverunkat, aki egyébként fizimiskára és fejre pont mintha Old Shatterhand lépett volna ki Karl May regényéből.Jó fickó, hallgatag, de csak mint a profik. Amit mond, az igaz, és hasznos. Mellesleg egy bazi nagy fenyképezővel rohangál, illetve merül. Jah, kell a pínz, és ma kevesen szándékoznak baksist adni. De azért a merülésvezető mindent megtesz, csak jókat kelljen merülni… Az első merülés Fanadir, spanyol táncos és rózsalakó skrimpeket fotóztam ragyásig, variálva mindent, amit lehetett a gépemen. És mindezt nem tudatosan, hanem hülyegyerekesen – gondolva, egyszer majd csak bejön a használható beállítás!

.
A helyi teknős már látószögön kívül volt, gondoltam bekerítem, de átcsúszott az ellenőrzött vonalon. Délután már kiértékelve a képeket, befrissítve a kamera manuáljából az idevágó ismeretekkel, kissé tudatosabban használtam a gépet. Laza merültetés volt, díszkíséret szolgáltatással, amiből korai hazaérkezés lett. Valamit tök jól csináltunk, de nem jöttem rá mit. Alig volt időm kitölteni a papírokat, mert már küldtem is haza az embereket a hotelekbe. Én meg kíváncsi kisgyerekként loholtam haza, hadd lássam a képeket, mit tud a kamera. … Ideje még jobban megismernem a gépet.

.
Amikor nem üt ki a nitrogén, vagy nincs valami helyi gyűlés, akkor nyugodt esték keretében lehetőségem van netezni.Ezzel élek is, olyan heti 2-3 alkalommal. Éppen tegnap olvastam a Crash féle beszámolót kis csoportos utunkról. Háát, szerényen, vagy sem, nem írtam róla, de nagyon jó kis buli volt.
.

.
Nyugi, lesznek még jobb képek is…