Hideg vízi merülések
Category : Ausztria , Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
A búváriskola fejezeteiben tárgyaljuk, milyen kötelmek is vonatkoznak a téli, avagy hideg vízi merülésekre. December 31-én szilveszteri merülére indulunk, ennek alkalmából kerül felidézésre egyik korábbi, első merülésünk, 2003-ból.
A kép illusztráció, forrás: http://www.xray-mag.com/content/photo-ice-diving
Van-e olyan ember, aki szereti a hideget? Lehet-e a jég alatt fázni? Mennyire van ott hideg? Egyáltalán milyen ott lenn? Fogható-e valamihez, az ember nem járta birodalom varázsa? Van pár kérdés, amire mi kerestük a választ. Ez pedig a: Jég alatti merülés
Ha belegondolunk, a magunk vágta lékben eltűnve, a jég túlsó oldalán egy olyan dimenzióba juthatunk, ahol nem járt még ember! Értelemszerűen tömegtől sem kell tartanunk. Leselkednek azonban szép számmal egyéb veszélyek, hiszen a toplistán a jég alámerülés is szerepel a legveszélyesebb sporttevékenységek listáján! Ez már nem hobbymerülés: lazaság, figyelmetlenség életveszélyes helyzetet teremt, ahol a biztos segítség a vastag jégpáncél túlsó oldalán vár…
Mikor ónosszürke felhők a téli égen havat ígérnek, és nagy árnyékkal takarják a fagyott Földet, akkor van ideje a téli búvárkodásnak. Naptár szerint 2003. február kettőt írunk.
Embereink, hétköznapi értelemben normálisak, alapvetően azonban megszállott búvárok. Van egy pont, ahol már a téli hosszú napok és a merülés hiánya elfogadhatatlan, akkor az ember néhány téli ráfázás után lecseréli a vastag, nyirkos neopren ruhát egy komfortos szárazruhára, megspékeli egy téli fagymentes automatával, aztán kere még valakit, akivel lehet menni a víz alá… Egy vasárnap reggel már két ilyen fazon az A3-as -on robogott Bécsújhely felé. Fenyvesi Tomi meg jómagam. Mikor megérkeztünk a Neufelder Seehez, már jól ki voltunk melegedve, hiszen utazóruhának a vastag, kezes-lábas alsóruci volt rajtunk. A tóparti parkolóban az autóból való kiszállással eldőlt minden: hiába a süvítő szél, a havas téli díszletek és a korcsolyázó emberek, mi most oda lemerülünk a jég alá.
Úgy döntöttünk, hogy az autónál öltözünk be. Ez a kis közjáték nem volt egyszerű. Mire mindkettőnkön a helyére kerültek a felszerelések, és a szárazruhához mért mammutdózisú ólomsúlyok, arra kissé kimerültünk. Ezt a merülőhelyig megtett 250 méter jócskán fokozta. A csónakházon túl, a kis stégnél lepakolás. Balta aktivizálás után mindent betöltenek a repeszként ugráló jégszilánkok. Ekkor már kisebb közönség veszi körbe agyonfelszerelvényezett együttesünk. Mivel a jég a móló mellett vékonyka az állandó búvárbehatolások miatt, nagyon nem sikerül megizzadni. Ezt inkább az újbóli felszerelésfelvételezés és utolsó előkészületek által érjük el. Immár több órás erőfeszítést tettünk meg a bepakolástól számítva, amíg benn állunk végre már derékig a vízben! Automatával a szájban lemerül, kötélzet rendez, orsó kibiztosít levegőket kienged, merül…
… levegő ömlik! Finoman köpi a légzőautomata a levegőt, azaz viszakozz! Visszatérés a lékbe, az automatát lenn tart a víz alatt, és a meg nem szűnő levegőömlést a palack elzárásával megfékezzük. Az ember nem akar hinni a tényeknek! Hogyan fagyhatott le, egy fagymentes második lépcső! A mínusz 4 fokos parti hőmérséklet, a belső szelepház fémalkatrészeit lehűtötte. Az alkatrészek felületére fagyott jég meg képes az automata mechanikáját némiképp bénítani. A szerkezeti átgondolás után megindul a kialvasztás: lóbál az 1 fokos vízben, öblítgetve a belső részeket, és a kilégzett meleg levegőt is belefújva… némi szitok, fenyegetés és morgás kíséretében! Kb. két percnyi időveszteség után minden OK!
Mivel társam nálam is türelmetlenebb, mély sóhajtással rácsatlakozok a kötelére karabíneremmel, és én is a jég alá csúszom. A hideg lassan elterpeszkedik az arcomon, de megszokom. A pulzusom csökken és légzésem is kezd normalizálódni. A jég alatti világ azonban egész abnormál. Hátam a jégnek vetve, húzom magam előre, figyelek körbe, iszom a fényhatás keltette rideg hangulatot. Ez a hideg csend világa. A víz sűrű, tömény és karcos. A lélegzetvétel is dermesztő. A jégpáncél alulról tükörsima, amely anyaga buborékokat, jégszilánkokat, havat tart magába fagyva. A fagy alkotása alulról szemlélve, átvilágítva hihetetlen hangulatot teremt. Ebben a kis személyes eufóriában kúszom előre, társam után, és érzem, ahogy a légzőautomata szépen folyamatos adagolásra vált. Lassan, szünet nélkül folydogál belőle a levegő. A rutinra hallgatva végigfut rajtam egy kockázatelemzési gondolatsor, megnézem a levegőkészletem, felállítok egy-két biztonsági szempontot, azaz nem vagyok még hajlandó visszafordulni! Alig fél perc tellt el, túlesünk Tomival az első “okézáson”, és elengedjük magunk. Érdekes figurákat tesz lehetővé a fagyott vízfelszín, az alatta rekedt levegőbuborékokkal. Fejjel lefelé ácsorogva, leugorva a mélybe, majd visszaesve a jégpáncélra – persze felfelé! Fordított világ, hejj! Nyomolunk kicsit beljebb, mert jó lenne végre lejjebbcsűrni, valami víztömegbe lebegni a talaj, és a jégboltozat között! Az automata ezt még több levegővel nyugtázza. Úgy tűnik, kezd rövidülni az eltölthető idő. Tudom, bármikor visszafordulhatunk, de mégis a maradást választom. Mikor harmadszor is összeakadunk lenn egy kacsintásra, akkor kénytelen vagyok jelezni a problémát. Gyakorlatilag ömlik a levegő, és 110 bar a nyomás! Ideje visszafordulni, mert innen a helyzet bármikor komolyra fordulhat! Ahogy ezt végiggondoltam, és kicsit megrázogattam számból kivéve, mire fékezetlen boborékolásba kezdett az automata. Tehát SOS! Kifelé a víz alól! Egyértelmű, így most kifelé én húztam előre. Hamar megtettem a csekély távolságot, azaz komoly tempóval értem a lékhez, felbukkanva egész buborékfelhő kísért. Vártam a Tomit, hogy kiérjen, aztán elzártuk egymás palackjait. Sóhaj, nyögések, kiálló fejek a jégből. Siker, elégedettség, utóhatások. Jobb bent, mint kint.
Kiszállva, indul a tortúra: leszerelés, kocsibapakolás és dac a faggyal. Szétszereléskor azonnal fagy a víz, jégforgácsok pattognak le a ruhákról cuccokról. Jobb az automatát leszerelni először, vagy megvárni, míg leolvad.
Hazafelé immár belűlről forró teával átfűtve, némán és kissé zsibbadtan ücsörgünk. Részben az igénybevételtől. Én csak egy kérdésen gondolkodtam, hogy miért? Mi az, ami ezen a délután mozgatott bennünket? Mintegy 12 percnyi merülés kalandjáért?
Akárhogy is, de lesz még folytatás… Hamar, mert a jég nem vár, ha akar, akkor elolvadhat hirtelen.
Újra felkerekedtünk: 2003. február 9-én ismét jegeltünk Neufelder Seen.
Dolgozott a kiaknázatlan kaland, mert egy hétre rá, már újra autóban ültünk, robogva kifelé a Neufelder See-hez. Hibáinkból tanulva, most hoztunk plusz kellékeket: duplaszelepes palackot, plusz automatát, még egy kis kötelet, és persze videokamerát is… No meg két fő segéderőt, akik még merülnének is. Persze a szárazruhások kasztját ugye megint csak mi adtuk, ami miatt biztos előre utáltak. Egyik társunk, Lecsó már induláskor sem volt jó színben, így a helyszínen történő visszalépése nem volt meglepő. Most már nem az autónál öltöztünk be, hanem közvetlenül a parton. Sipivel megpróbáltuk utunkat a jégen át rövidíteni, de ez hamar kudarcnak bizonyult: Helyenként a felső fagyott hóréteg beszakadt lépteinkre, és vizes rétegbe szaladt lábunk. Elkedvetlenedve kerültünk vissza a partra és málháztunk tovább.
Ugyanott cihelődtünk, mint pár napja. Feltűnően olvadt, mert nagy, leszakadt jégtáblák úszkáltak a part közelében. Itt már jégtörés nem kell. A szél a látóhatáron egymásra tolta a sötét hófelhőket, alóla besütött a Nap. Idilli merülési időnek ígérkezett, amit a metsző szélben való öltözés tett savanyúvá. Komótosan összeszerelgettünk, a kötelet előkészítettük, és megkezdődött a vízbeszállás. Az előkészületek ezúttal is örökkévalóságnak tűntek…
Hárman voltunk lenn, Sipi szegény vastagított nedves ruhában. Eljátszotta már az elején az automata lefagyást, pont mint én legutóbb. Kissé felkavartuk a vizet, mire mind a jég alat nyomultunk. Újra jött a rideg csoda mámora, a fények, a buborékok higanyként való mozgása, a fordított gravitáció. Miközben a hideg körbefolyik, és próbálja testedből az összes meleget kisajtolni. Sipi kivételével nem aggódtunk, azaz ő is hamar átesett egy érzéketlenebb stádiumba. Egymást figyelgetve játszogattunk a jéggel, de nem mentünk el egyelőre kötéltávolságnál messzebb. Nem felejtettem speciel a múltkori lefagyást. A teszt kedvéért egy hagyományos SPIRO Calypso XLC automata fityegett a számból, és kíváncsian aggódtam a fejlemények felől. A percek dermesztő lassúsággal kúsztak, a hideg minden felületen igyekezett a hőt elszippantani. Sipit elnézve nem is zsibbadtak az ujjaim a 3,5 miliméteres neoprem kesztyűben. Aztán egyszercsak vége a töprengésnek, Sipi jelzi, hogy az automata kezd beállni. Indul vissza a lékhez, félútig követjük és megvárjuk, amíg a látótávolságon belűl felmerül. Ok. kiért, Lecsó a partról segíti már.
Mi a “szárazok” megyünk tovább. Ki teljes kötélhosszban, és a meredély felett lefelé. Nem mondanám, hogy a 10 méteren uralkodó esti szürkület nem töltött el szorongással! A jég iszonyúan elzárja a fényt, főleg ahol vastag hófoltok borítják. Rövid tűnődés után egyhangúan kifelé indulunk. A kamera még rögzíti a lassú visszavonulást. A lék előtt hozzám kerül, és most a jégpáncélra tapadok a hátammal, úgy filmezgetek. Van is mit! A változatosság kedvéért Tom átvált a kis pónipalackra, majd vissza. Második válétásnál befagy az eddig használt automata és éktelen buborékolás kerül a kamera látóterébe. Teljes erővel áramlik a palackból a levegő, a fagy miatt nem lehet leállítani. A felmerülés néhány karnyújtásnyira van szerencsére, így nem kell sok idő a bizonyosság után, már zárom is a palackját felmerülve. Az eredmény lehetséges tragédiát sejtet: alig maradt tíz bárnyi levegő a palackban…
Mi megúsztuk tehát. Nem úszta meg azonban előttünk 3 héttel az a búvár, aki: 10 literes palackkal, egy automatával, és gyakorlatlan társsal merült le. 50 méter kötéllel, amibe gyakorlatlansága miatt kiúszásnál bele is gabalyodott. A késleltetett felmerülés és egyéb vízalatti levegőforrás hiányában levegője még a feljövetele előtt elfogyott. Nyugodjék békében!
Részünkről is újabb tanulságokat vonhattunk le, remélve, hogy lesz még ziccermentes 100%-os értékű jégbemerülésünk. A befagyott tavat illik tisztelni.
