Marathon palackkal
Category : Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Ma vegyescsapat: finn intro, belga merülés, meg magyar család, és “utazási irodás” barátunk. Vége a teltháznak, pont optimális a meló, laza, vidám kis napnak igérkező kirándulás. Igen szépek a finneink, tiszta, északi arcvonásaik vannak, sajátos kisugárzásuk. Teljesen szimpatikus páros, olyasfélék, akiket mindig szívesen lát az ember – amúgy is, meg szerencsére pozitív tapasztalatokat hozott eddig a szezon, klassz a vendégkör! Szóval finnül amit mondtak, az lehetett volna japán is, körülbelül annyira vadidegenül hangzott. Azért jó mulatság volt, főleg, hogy vigyorgó embereknek lehetett briefingelni.
Én nyertem meg az introt, Dragan elragadta a csoportot. A lány életében nem volt még snorkelezni, talán tengerben sem és mondjuk ki, pánikjeleket produkált a felszínen. Rövid, győztes közdelem a pánikkal, hogy én vegyem át az események irányítását, majd egy jó 35 perces bonus intro. A vége felé nagyot fohászkodtam, hogy isteni lene látni már egy polipot: egy perc múlva meg is akadt a szemem egy méretes példányon. Kaszálva mutogattam a tanoncnak, hogy STOP! – figyuzzál! – mire a semmiből látszott növekedni hatalmasra a polipfej. Csak fújta magát és terült széjjel, nőtt nagyobbra, hihetetlen módon a rejtőzés helyett hívalkodva feszült szőnyeg méretűre, beborítva egy sziklát. Én még ilyen szép polipshowt tán nem is láttam! Kicsit szemeztünk, aztán őkelme nem bírta a feszültséget és egyszerűen egy tengerifű csomóba siklott békés eltűnésképpen. Ilyenekről soha nem készül video, se foto… |
Délután Mamula – kedvenc börtönszigetünk merülése. Redukált csoportlétszám: Dragan elvitte a csapatát, én meg találtam extrém búvárt J. Péter személyében. Cél a túlsó oldali hasadék, aztán befejezzük a kört a hajóig. Jó kis terv, de elárulom, nem voltam teljesen biztos magamban, hogy nem maradok szégyenben. Ugyanis 12 literes palackkal, ezt a távot, bárhogy is körbeúszni, nem akaármilyen játék. Áramlási paramétereket hozzászámolva, úgy, hogy a merülés ötödik percében egy ötkilós horgony csatlakozik a felszereléshez pláne. Úgy, hogy az intromerülés után nem cseréltem palackot… Végül is a sekély haladás miatt, 55 perc alatt befutottuk a kört, ráadtunk még egy 15 perces barlangi mókát, majd 60 bárral felbukkanva, hűlt helyét találtuk a hajónak. Nos, meg kellett érnem, hogy Dragan aggódik miattunk? A hajón maradt szemtanúk szerint zavaros dolgok zajlottak le; felszíni úszás, no meg a megfordult szél part fele fordította a hajót. Az utasok kicsit kezdtek aggódni, főleg, hogy felreppent a történet az elsodródott búvárokról. A kapitány és oktató nélkül maradt hajón majdnem életbe léptek a farkastörvények no meg a LOST című filmből tanultak. Persze Dragan leküzdötte a távolságot, szolgálatba helyezte magát … és elhúzott egy körre. Ilyesztésnek bejött: megijedtem, hogy nem tudom megtalálni a saját horgonyunkat, azaz valami polgáribb szakmát kéne választanom, mint pl. a mosogatás, ahol boldogulhatok tájékozódás nélkül is vizes környezetben.